2024. április 18., csütörtök

Amit érdemes tudni a házasságkötés előtt

Beszélgetés a párkapcsolatra oktató pécsi Nagy Péterrel és Judittal

Párkapcsolat felsőfokon. Ez volt a témája annak az előadásnak, amelyet február 13-án este, azaz a házasság hetében a szabadkai Népkörben hallgathattunk meg. Az est szervezői Utcai Róbert atya és paptársai voltak, az előadók pedig Pécsről érkeztek. Nagy Péter és Judit, akik 32 éve élnek házasságban, négy gyermekkel és négy unokával büszkélkedhetnek. Péter a Pécsi Egyházmegye közoktatási munkatársa. Feleségével a fiatal pároknak házasságfelkészítő kurzusokat tartanak, párkapcsolati kommunikációs tréningeket, ahol a legnagyobb nyíltsággal és segítő szándékkal fordulnak akár a jegyesek, akár a fiatal házasok felé, akiket gyakran a saját otthonukban is fogadnak, ha a helyzet úgy kívánja. Időről időre a fiatalabb generációval, az általános- és középiskolásokkal is találkoznak: szem előtt tartva az ő lelki-szellemi támogatásukat az életstratégiáról tartanak nekik előadásokat.

Az előadók és a szervező atyák (Fotó: Tóth Gábor)

Az előadók és a szervező atyák (Fotó: Tóth Gábor)

A szabadkai rendezvényen hallhattuk, mi az, amit érdemes tudnunk, mielőtt megházasodunk: hogyan készüljünk fel a házasságra. Láthattuk a párkapcsolat ívét a rózsaszín ködtől a krízisen át az elköteleződés fázisáig, foglalkozhattunk az értékrendünkkel, az énképünkkel. Sok egyéb hasznos információ mellett Judittól és Pétertől egy vidám előadás keretén belül megtudtuk azt is, hogy a kapcsolatokat milyen típusokra lehet bontani, s mi az, ami szükséges, hogy egy döntés életre szóló legyen, s hogy a problémáinkat meg tudjuk oldani. Mindezt a keresztény szellemiség alapján.

Mikor és miért merült fel az ötlet Önökben, hogy fiatalokkal foglalkozzanak, segítve eligazodásukat ?

– Nagyon korán – mondja Judit. – Mindössze ötéves házasok voltunk, akkor még csak három gyerekkel, amikor meghívtak bennünket egy középiskolába, beszéljünk a házasságról tizennyolc éveseknek. Minket akkor leginkább az döbbentett meg, hogy a gimnazista fiatalok közül milyen sokan nem akarnak házasságot kötni, mivel rossz példák vannak előttük. Bennünk ekkor kezdett megfogalmazódni, hogy tenni kellene valamit. Ennek már idestova huszonhét esztendeje… – A házasságkötésünk után találkoztam egy ismerőssel – jegyzi meg Péter –, aki kicsit cinikusan megkérdezte: „Na, milyen a házasélet?”, amire én mondtam, hogy szerintem nagyon jó. Az arcáról lehervadt a mosoly, többet nem is mert kérdezni. Akkor döbbentem rá, hogy a házasságnak meglehetősen rossz a marketingje. Amin bizonyára lehet javítani. És elkezdtük, ahogy mi tudtuk.

A házasságfelkészítő kurzusokat elkezdve a jelentkezőket a saját otthonukban fogadták. Nem keltett zavart, hogy a privát szférájuk kitárult megannyi ismeretlen személy előtt? Hogyan sikerült a lelki segítő beszélgetéseket úgy megoldani, irányítani, hogy az Önöknek se legyen teher?

Munkatársunkkal (Fotó: Tóth Gábor)

Munkatársunkkal (Fotó: Tóth Gábor)

– Egy jegyesoktatás keretében az akkori lelki vezetőnk kérdezte, lehetne-e úgy megtartani a szentségi részt a pároknak, hogy működő családokat is lássanak, azaz eljöhetnének-e hozzánk a fiatal, leendő házaspárok, jegyesek – emlékszik vissza Péter. – Mondtuk, hogy csak jöjjenek. De semmi extrát nem mutathatunk: együtt megvacsorázunk, szépen letesszük aludni a gyerekeket, majd mindezek utána elbeszélgetünk a vendégekkel. Így láthatják, milyen is valójában a hús-vér hétköznapi élet. Amikor nincs dicsfény. Így kezdődött, s Pécsett egyre több atya delegált hozzánk jegyeseket, hogy beszélgessenek házaspárokkal. Ezek nyitott esték voltak. Nyilván, amiről nem akarunk, nem kötelező beszélnünk, vagy túlzottan kinyitnunk a családokat, de az éppen aktuális problémáinkról beszélve mégis nyertek némi betekintést, általában hogyan oldjuk meg a logisztikát, a lelki életet, akár az imaéletet, a hitre való nevelést. A kérdésekre mi hétköznapi válaszokkal szolgálunk. Természetesen létezik egy határ a családunk intimitása vonatkozásában, amely nem léphető át.

Ez a „munka” Isten segítsége nélkül nem működne. Hogyan, miként élik meg s keresik a vele való kapcsolatot ennyi teendő és a sok ember mellett? Miként tudnak elcsendesedni? A mai rohanó világban ez a probléma sokakat érint. Nekik mit tanácsolnának?

–  A mai világ ugyanúgy rohan, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt – mondja Péter –, csak akkor azt gondoltuk, már nem fokozható. Ennek az ellenkezője derült ki. Azt gondolom, hogy a világ dolgaiban sokszor kell válogatnunk, nehéz nemet mondani, de meg kell tanulni azt. Az Isten dolgaira viszont nagyon könnyű nemet mondani, ott pedig meg kell tanulnunk igent mondani, és ha a spirituális és az egzisztenciális fejlődés nem csúszik el egymástól, akkor az egyikből erőt lehet meríteni a másikhoz. Krisztus szeretete ösztönöz bennünket, hogy a sokféle tevékenységünkbe beleférjen még egy szolgálat, de ehhez erőt és energiát is ad. – Mi egy aktív közösségben is vagyunk három másik családdal együtt – egészíti ki Judit –, akikkel nagyon szoros a kapcsolatunk is és az istenkapcsolatunk is. Nekünk ez egy erős háttér, valamint a heti szentségimádás is fontos része a lelki töltődésnek.

Hogyan zajlanak le a találkozók? Kizárólag csoportokkal foglalkoznak vagy akár két emberrel is?

– Az akkori ifjúsági referens atya, Nagy Norbi hívott meg bennünket kurzusok tartására, ami voltaképpen egy párkapcsolati műhely. Egyszerűen csak elmondjuk, mi mit tartunk fontosnak ahhoz, hogy eredményesen működjön egy házasság, hogyan tudunk már felkészülni rá. Gyakran előfordul, hogy a párok közvetlenül hozzánk fordulva kérnek külön időpontot, s ha ez belefér a napi programunkba, akkor nagyon szívesen találkozunk velük. Kész recept egyébként nem adható, mindenkinek máshogyan kell a problémákkal megküzdenie, s pont úgy lesz jó, ahogy ezt ők egymással megoldják. Ehhez tudunk támpontokat, szempontokat adni, ha keresnek.

Mi jellemzi a házaspárokat: mernek segítséget, tanácsot kérni? Képesek megnyílni?

– Sokszor egészen megdöbbentően személyes kérdésekkel fordulnak hozzánk – jegyzi meg Péter –, ami voltaképpen nem is ránk tartozik, de meghallgatva őket azért segítünk előbányászni olyan szempontokat, amelyek alapján el tudnak indulni a megoldás felé. Olykor már az is elegendő, ha mindkét félben megvan a szándék kibogarászni, tulajdonképp hol csúszott el a kapcsolatuk, mi volt az, amin megakadtak.

 – Azt látom – folytatja Judit –, hogy a párok bizalmát növeli, ha azt tapasztalják, mi is őszinték vagyunk, s egy másik pár társaságában is őszintén vagyunk képesek beszélgetni a családban előforduló konfliktusokról. Ilyenkor hihetetlenül feloldódnak.

Előadás közben (Fotó: Tóth Gábor)

Előadás közben (Fotó: Tóth Gábor)

– A házasságok jelentős része olyan konfliktusokon robban fel – veszi vissza a szót Péter –, amik azért megoldhatóak lennének. Sokak számára nem egyértelmű, hogy a házasság fenntartása valóban nem kevés energiát igényel, s látszólag könnyebb kilépni belőle. Azt azonban tudatosítani kell, közelről sem fog minden megoldódni, ha elengedjük a dolgokat, vagy felrúgjuk a szövetséget, ugyanakkor a megküzdött és leküzdött problémák újabb erőt adnak. Hosszú távon azt látjuk, hogy ennek egész máshol, néha egy generáció múlva mutatkozik meg az eredményessége.

 – A mai fiatalok számára a legnagyobb segítség az, ha van kit megszólítani. Leginkább ugyanis az a gond, hogy napjainkban már sok a csonka család és a fiatalok nem mernek beszélni a problémáikról. Egy külső párnak esetleg könnyebben megnyílnak, s ez ebben a helyzetben már nagy segítség a számukra, hogy egyáltalán meghallgattuk őket.

Zömmel milyen problémákkal találkoznak a házasságra készülő mai fiatalok?

– A gond az – állítja Péter –, hogy alig látnak megoldási mintákat, viszont tapasztalják a konfliktusokat megoldani képtelen családok szétesését. Ezek a fiatalok tanácstalanok: bár szeretnének jó házasságban élni, de nincsenek megkérdezhető házaspárok a közelükben, akik az ő élethelyzetükre tudnának reflektálni. A középiskolások esetében pedig az kerül felszínre, hogy ők nyitottak lennének a jóra, szeretnének elköteleződést, de óriási nyomás rajtuk az egzisztenciális kényszer. Félnek a jövőjük miatt, a megélhetés miatt, attól is, hogy milyen munkájuk lesz. Mindez arra sarkallja őket, hogy az összes energiájukkal a tanulást, a végzettségeket, a nyelvvizsgákat, a diplomát hajtsák, és ez irányba tegyenek erőfeszítéseket, miközben egy komoly párkapcsolatra való felkészüléshez semmiféle támpontot nem kapnak, így e téren csupán a saját tapasztalatukra vannak utalva. Óriási ellenszélben hajókázunk tehát, ráadásul a házasságról, a tisztaságról, a szexualitásról kaotikusak a képzetek, amiben meghatározó szerepe van a szórakoztatóiparnak, a filmeknek meg az internetnek. Gyakorlatilag minden abba az irányba nyomja őket, hogy ne legyen jó kapcsolatuk.

A mai előadásuk témája: Amit érdemes tudni, mielőtt megházasodsz. Mi tehát az, amit mindnyájunknak jó tudnunk házasságkötés előtt? Mi a titok?

– A házasságban nincs titok – mondják –, az a legfontosabb, hogy a házasságkötéssel nem befejeződik, hanem kezdődik valami, amiért folyamatosan tenni kell. Nem úgy zajlik a dolog, hogy együtt járunk, megismerkedünk, barátkozunk, szerelmi kapcsolatra lépünk, majd megházasodunk – és kész. Hanem: megházasodunk, s onnan mindennap lehet tenni a kapcsolatunkért. Az a jó házasság, ahol létezik nyitottság a másik felé. Amiben a férfi és a nő szabadnak érzi magát egy elköteleződésben, s ahol személyre szabottan őt szeretik, úgy, ahogy van.