Lendvai visszatekintés a történelemre

Naptár 2020

Mák Ferenc

2020. február 24., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az első, ami feltűnik az olvasónak, a magyar intézmények sokasága, amely a szlovéniai magyarok évkönyve, a Naptár 2020 megjelenését szívügyének tekintette; kiadásában – s ezzel együtt az elmúlt évtizedek értékeinek föltárásában – egyaránt részt vett a lendvai Magyar Nemzetiségi Tájékoztatásai Intézet, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. 2020-ban a muravidéki magyarok is több évfordulóra emlékeznek, jogos hát az együttes erőfeszítés. Mi több: maga a Naptár is, a Népújság című hetilap mellett az írott szó kiváló fórumaként, az idén ünnepli megjelenésének 60. évfordulóját.

Erről ad számot Farkaš Brigita A Naptár 60 éve című írásában. Az 1950-es évek elején, a Népújság 1956-ban történt megjelenéséig a titói Jugoszláviában, a muravidéki magyar lakosságnak még a helyi eseményekről sem volt lehetősége tájékozódni. 1960-ban azután megjelent a Zadružni koledar (Szövetkezeti Naptár), amely – a címének megfelelően – elsősorban a mezőgazdaságból élők tájékoztatását szolgálta. 1960-ban a kiadvány már Pomurje, 1966-ban Földművesek naptára, 1970-ben Muravidéki földművesek naptára, mígnem 1971-től Naptár – a szlovéniai magyarok szemléje címmel, a szlovéniai magyarok évkönyveként jelenik meg. A korszakos változás az új főszerkesztőnek, Szúnyogh Sándornak és akkor induló pályatársainak, a „tavaszváró nemzedék” tagjainak volt köszönhető, nekik volt tehetségük, erejük és elszántságuk a művelődési élet eseményei iránt megnövekedett igények kielégítésére, beszámolók és tudósítások megjelentetésére. Ami különösen feltűnő volt, hogy megjelent a Naptárban a szépirodalom, idővel a tudományos igényű néprajz és a történetírás is, így a Népújság mellett évtizedeken át a legelkötelezettebb tájékoztatási fóruma volt a muravidéki magyarságnak. Ahogyan Farkaš Brigita fogalmazott: aki a Naptárt a kezébe veszi, „láthatja azt a mérhetetlen gazdagságot, amit az itt élő magyarok a közeli és távoli múltban megteremtettek”. A kiadvány honismereti szempontból is jelentős, hiszen Muravidéken jelenik meg, s a szlovéniai magyarok sorsával foglalkozik.

A Naptár hatvanéves történetéhez is szorosan kötődik Bence Lajos Szomi Pál emlékezete című tanulmánya, melyben a muravidéki magyar irodalom első nagy képviselőjének harminc évvel ezelőtti halála alkalmából a kezdetekre emlékezik. Szomi Pál, az 1972-ben megjelent Tavaszvárás című antológia révén a már említett „tavaszváró nemzedék” tagjaként Szúnyogh Sándorral és Varga Józseffel karöltve tették meg az első lépéseket az írott szó Lendva környéki meghonosítása érdekében. Bence Lajos szerint „Istent kísértő nagy vállalkozásba kezdtek”, hiszen akkoriban az irodalom-teremtésnek még az intézményei sem léteztek a muravidéken, így a megszólalás lehetőségét is maguknak kellett megteremteni. Mindössze a Népújság és a Naptár biztosította számukra irodalmi műveik közlését. Bence Lajos szerint Szomi Pál korai írásai ugyan nem mentesek a szocialista realizmus „díszeitől”, és a szocialista emberkép iránti lelkesedésétől, pártos lelkesedését azonban hamarosan áthatotta és átalakította a hagyományok iránti tisztelet, kritikusai idővel már írásművészete „néprajzi-tájnyelvi érdekességeit” méltatták. Kései írásait és 1990-ben bekövetkezett korai halála után megjelent Így kezdődött című regényét már „a muravidéki magyar próza gyöngyszemiként” tartják számon.

Göncz László Száz esztendeje történt a Mura menti impériumváltás című tanulmánya a történetíró hitelességével szól az első világháborút és az összeomlást követő évek Lendva-környéki eseményeiről. A párizsi békekonferenciára érkező délszláv küldöttség első, 1919. januárjában megfogalmazott igényei még nem terjedtek ki a Muravidékre, a konkrét területi követelést csak az 1919. február 18-i meghallgatáson jelentették be. Ahogyan a történész fogalmaz: a békekonferencia „az SZHSZ Királyságnak ítélt egykori magyar fennhatóságú területek közül legkésőbb, 1919. július 9-én határozott a Muravidék hovatartozásáról”. Erőteljesebb magyar- és Magyarország-ellenes hangulat a Mura mentén élő szlovének körében még 1918-ban sem volt, az indulatokat idővel a Klekl József, nyugalmazott plébános köré gyűlt szlovén katolikus papság korbácsolta fel. Mi több, a Muravidék területe nem tartozott az 1918. október 28-án létrejött Szerb–Horvát–Szlovén államhoz, de még az 1919. december 1-jén a Karađorđević dinasztia vezetésével létrejött délszláv királysághoz sem. A Károlyi-kormány idején azonban a délszláv – túlnyomórészt horvátokból álló – katonaság ellenállás nélkül megszállta Csáktornyát, és vele együtt a teljes Muraközt, majd látva a szabad préda lehetőségét, december 25-én Alsólendvára, december 28-án Muraszombatba is bevonult. A magyar kormány erre tiltakozó jegyzéket juttatott el a párizsi béketárgyalások résztvevőihez! Igaz, Perneczky Jenő százados vezetésével a magyar katonaság 1919. január 2-ról 3-ra virradó reggelre visszafoglalta Muraszombatot, de a szerbek és horvátok igényei már magasan szárnyaltak, melynek nyomán a Mura mentén 1919 tavaszára határozott formát öltöttek a magyar területek iránti igények. A jugoszlávok érvelése arról szólt – mutatott rá Göncz László – „hogy a Muravidéken élő emberek a pannon szlávok utolsó leszármazottai, akiknek állama a magyarok bejövetele előtt a Dunántúl nagy részét magába foglalta”. A magyar Tanácsköztársaság vezetői minden valószínűség szerint meg sem értették a követelés hamis voltát, a jugoszláv küldöttség 1919. július 16-án ennek szellemében kérte a Muravidék katonai megszállásának engedélyezésére, amit a Legfelső Tanács augusztus 1-én jóváhagyott. A Magyarországtól elcsatolt területek katonai megszállására 1919. augusztus 12-én került sor. Göncz László tanulmánya számunkra lényegesen új meglátásokat tartalmaz.

A Naptár 2020 a továbbiakban Kepe Kocon Lili „A vers a szeretet nyelve” című írásában a muravidéki versmondók munkájáról számolt be, Abraham Klaudia pedig Hivatás, elhivatottság egy életen át című publicisztikájában Jónás Lajosnak, Hodos krónikásának portréját adta, aki élete értelmét a közössége szolgálatában lelte meg. Nemes hagyományaikhoz híven, a muravidéki magyar írástudók ismét értékes kiadvánnyal lepték meg olvasóikat.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége