Jól teljesítettek a fiatalok a Mara új előadásában (Kiss Zoltán felvétele)
A topolyai Mara Amatőr Színház a Molnár Róbert által rendezett Pájinkás János című darabot vitte színre, és a bemutatót követően a repríz is telt ház előtt zajlott Topolyán.
A színtársulat idei előadásában a középiskolások is megmutatták színészi tehetségüket, Mendrei Zsolt, Pobrányi Anasztázia, Győri László, Dognár Brigitta és Uzelac Alexandra személyében. A topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Középiskola, valamint a Mezőgazdasági Iskola diákjai fiatalos lendülettel és pezsgéssel vetették bele magukat a színjátszás rejtelmeibe – az előadásban nyújtott szereplésük során felcsillantva a továbbfejlődés reményét. A két előadás után a fiatalokkal beszélgettünk. A fiatal színészpalánták elmondták, hogy tanáraik támogatták őket és helyeselték színészi törekvéseiket.
Hogyan csatlakoztatok a Mara színjátszócsoportjához?
Mendrei Zsolt: – Igazából úgy, hogy anyám az utolsó utáni pillanatban szólt, hogy valaki kilépett és kellene egy színész.
Uzelac Alexandra: – Én a rendező által csatlakoztam a Marához, mivel már előzőleg is ismertem, ő szólt a színészhiányról és így kerültem ide.
Pobrányi Anasztázia: – Úgy csatlakoztam a Marához, hogy gyermekkorom óta figyelemmel kísértem a Mara munkáját. 2018-ban kaptam a lehetőségen és csatlakoztam.
Győri László: – Voltam egy táborban a nyáron, ahol összeismerkedtem a rendezővel, aki rendezte ezt a darabot, és behívott egy szerepre.
Melyik karakter bőrébe bújtál, hogyan élted meg a szerepet?
Szandi: – Nagyon át tudtam élni ezt a szerepet, mivel nagyon közel állt hozzám, kisebb-nagyobb eltérésekben. A szövegtanulás nem volt nehéz, mivel nem volt sok szövegem, a próbákon át tudtam élni, tehát nem volt nehéz a kétfejű sárkány szerepét elsajátítanom.
Anasztázia: – Eleinte nem sikerült beleélnem magam az anya szerepbe, tehát először nem tudtam azt hozni, amit a rendező kért tőlem, de bemutató előtti két-három próbára sikerült mind hangnemben, mind mozgásban és mimikában megtalálni azt, amit elvártak.
Laci: – Én játszottam a Nemtudomka karakterét. Nemtudomkáról azt kell tudni, hogy ő egy szerény, barátságos fiú, aki mindig el van magával és bármit mondanak neki a társai, azt nem tudja, hogy miért, de megcsinálja. Ezt a szerepet teljesen átéreztem és sikerült elérnem azt, amit elvártam magamtól. A szerep szövegtanulás szempontból „Én nem tudom!”, tehát nem volt nehéz, de a színpadon minden egyes hanglejtésre figyelnem kellett, hogyan ejtem ki azt az „Én nem tudom”-ot.
Zsolt: – A Pájinkás szerepét végeredményben úgy kaptam meg, hogy eredetileg Győri Lászlót szánták a főszerepre – ugyanis amikor én bekerültem a Marába, akkor a Nemtudomkát játszó személy kilépett, és nekem kellett volna őt helyettesítenem, de mivel Lacinak nehéz lett volna megtanulnia a szöveget iskola mellett, ezért cseréltünk szerepet. Így kezdődött meg Pájinkás János szövegének tanulása – így lettem főszereplő. Igazából nagyon jó volt a bőrébe bújni, ez volt az első komolyabb színpadi jelenlétem. Amit ki tudnék emelni a karakteréből az az, hogy ő minden tervéhez csinál egy B tervet.
