2024. március 29., péntek

Sokba jönnek az ebek

Zombor tavaly 75 millió dinár kártérítést fizetett a kóbor kutyák harapásai áldozatainak

Hiába az új kutyamenhely, az ivartalanítási akció, a kóbor ebek falkákba verődve járják az utcákat. Olykor békésen szunyókálnak a járókelők között, máskor sétálgatnak, mintha korzóznának, néha meg hirtelen dühbe jönnek és megkergetnek mindent, ami mozog: gyalogost, kerékpárost, autót. A falkának mindig van vezére, ami általában nem valami megtermett alfahím, hanem inkább kis vakarcs, amely mintha kisebbrendűségi érzését szeretné kompenzálni, élen jár a csaholásban és a kiszemelt áldozat üldözésében. Az erősebb testalkatú társaiból nem sugárzik az agresszió, ők mintha inkább játéknak fognák föl a helyzetet, de elvitte az ördög a játékot, ha egy falka kutya ered az ember nyomába.

Még békésen szunyókálnak a kora tavaszi verőfényben (Fekete J. József felvétele)

Még békésen szunyókálnak a kora tavaszi verőfényben (Fekete J. József felvétele)

És bizony harapnak. Válogatás nélkül. Leginkább veszélyeztetek a gyerekek, ők empátiával viszonyulnak az állatokhoz, a kutyus pajtás, játszótárs a képzeletükben, pedig nem az. Támad, harap. A kerékpárost előszeretettel rángatja le a bicikliről, a gyalogost azért tépi meg, mert van nála bot vagy mert éppen nincsen nála, esetleg ínycsiklandó falatot visz haza a bevásárlásból.

Hogy a kóbor kutya az erdélyi medvéhez hasonlatosan nem játék, ékesen bizonyítja, hogy Zombor város önkormányzata 2019-ben néhány ezer dinár híján 75 millió dinár kártérítést fizetett a kóbor ebek harapásai áldozatainak. Hogy milyen horribilis összegről van szó, összehasonlításul álljon itt, hogy a városközpontban lévő zöldségpiac teljes infrastrukturális fölújítása a padok cseréjével együtt 62 millió dinárba jön. Mindkét összeget természetesen Zombor adófizető polgárai fizetik, azok is, akik a kötelező kutyaoltást kicselezik, de erre még visszatérek.

Az önkormányzat hosszabb huzavona után új kutyamenhelyet nyitott, ami 60–70 férőhellyel nagyobb kapacitású a korábbinál, de máris túlzsúfolt, pillanatnyilag 180–190 ebet tartanak ott. A város területén viszont ennek bár a duplája a kóbor ebek száma. Tavaly volt egy sterilizálási akció, ami során mintegy 160 kutyát fogtak be, csipet ültettek be nekik, ivartalanították őket, majd visszaengedték őket az utcára. Szaporodásképtelenek ugyan, de biztonsági szempontból ez lényegtelen.

Az állategészségügyi intézmények a kutyatartók lelkiismeretlenségére panaszkodnak, mondják, ha eljön a kutyaoltás ideje, a gazdák kicsapják az ebeket az utcára, hogy ne kelljen fizetni a vakcinát. Ez nem csupán lelkiismereti kérdés. Faluszélén, ahol minden harmadik-negyedik háznak van csupán lakója, az is földműves-, vagy özvegyi nyugdíjas, tart néhány kutyát, mert védi az aprócska vagyonát, és nem utolsó sorban az életét, a szomszéd biztonságát is. Egy kutyaoltás – településtől függően – 1500–1 800 dinár, csip beültetésével 2400 dinár. A családi földműves nyugdíj fejében kapott havi 8000 dinárhoz mérten ez egyetlen kutya esetében is óriási kiadás, persze hogy nem engedik be az állatorvost. Itt nincsen mit moralizálni és a kutyatartók lelkiismeretére hivatkozni. Ha az állam föl kívánja állítani az odahaza tartott kutyák regiszterét, mert erre szolgál a csip és a vakcina, tegye azt ingyenessé vagy bár hozzáférhetővé. Mert a kisnyugdíjasnak kell a kutya, aki meg kedvtelésből nevel kutyákat, az megfizeti az állatorvosi ellátást.

A kutyaharapások után kifizetett fájdalomdíj 75 milliójából Zomborban kereken 50 000 kutyát lehetett volna beoltani. Az ebtulajdonosok ennek még örültek is volna, hiszen ingyen kapta a házőrző a védőoltást. Végső soron persze a város ezt is az ő zsebükből fizetné ki, miként a harapások utáni kártérítést is, de mennyire más, ha az állatorvos nem a számlatömböt lobogtatva veri a nagykaput, hanem ingyen védőoltást kínál. Ám a döntéshozók másként gondolkodnak. Ha sikerül fölállítani a háztartásokban tartott kutyák nyilvántartását, annak alapján simán meg lehet büntetni a tulajdonost, ha nem fizeti az oltást vagy kicsapja az ebet.