Sorsdöntő értekezletet tart február 20-án az Európai Unió legfőbb szerve, az Európai Tanács. Az ülésnek fontosságot kölcsönözne már az, hogy ez lesz az első ilyen összejövetel azóta, hogy az EU új vezetősége megkezdte munkáját. Jelentőségét növeli, hogy olyan határozatokat kell hoznia, amelyek évekre meghatározzák az Unió és a tagállamok helyzetét a 2021-től kezdődő új, hétéves pénzügyi ciklusban. Legfontosabb mégis az, hogy bevezetője annak a tervezett értekezletnek, amely az EU jövőjéről, az Európai Egyesült Államok felé tett újabb lépésekről dönt majd.
Ami elgondolkodtató ezzel az összejövetellel kapcsolatban az az, hogy nem a távoli jövővel, tehát az Európai Egyesült Államokkal, hanem a közeljövővel, a készülő hétéves költségvetéssel kapcsolatban is nagyok az ellentétek az Unióban. Probléma már az is, hogy a költségvetésébe nem kerül be az az összeg, amit eddig az Egyesült Királyság fizetett be. A nagyobb gond mégis az, hogy mélyek az ellentétek egy kulcsfontosságú kérdésben. Abban, hogy a tagállamok éves költségvetésük hány százalékát fizessék be a közös kasszába. Az egység további erősítése mellett elkötelezett Európai Parlament már állást foglalt az 1,3 százalék befizetése mellett, ám a tagállamok nagy része inkább az 1,1 százalékhoz ragaszkodik.
A költségvetés kérdésének külön fontosságot kölcsönöz, hogy megtalálták az európai szabályokat megszegő tagállamok megbüntetésének módját. Eddig ugyanis az EU szinte tehetetlen volt az „euroszkeptikus” tagországokkal szemben. Nem zárhatta ki őket, egyetlen szankció állt rendelkezésére: a hírhedt 7. cikkely, amely szerint megvonhatja tőlük a szavazati jogot. Ahhoz viszont egyhangú döntés kell, tehát ha már két ilyen ország van, akkor egymásnak kölcsönösen megvétózhatják a(z elítélő) határozatot. Most viszont kitalálták, hogy a – szabályokat felrúgó – tagállam a segélyek megvonásával büntethető.
Sokkal nagyobbak azonban az ellentétek abban a kérdésben, hogy az Uniónak milyen irányba kell fejlődnie. Megfogalmazódott ugyanis az az elképzelés, hogy a közösségnek határozottan az Európai Egyesült Államok létrehozása felé kell elindulnia. (Első lépésként legalább az euróövezetben közös pénzügyminiszter kell.) Ám minden ilyen próbálkozással szembe helyezkednek azok a tagországok, amelyek szerint Brüsszel már eddig is sok mindenbe beavatkozott.
A helyzetre jellemző, hogy az Unió „elhasználta” az egység szorosabbra fűzésének mind a két ideológiáját. Az „És nemzetközivé lesz a világ” ideológiája az álmok megvalósítása helyett a legszörnyűbb rendőrterror államait hozta, s amikor ezen változtatott, eltűnt a történelem színpadáról. Igazolva a szabályt: a forradalmi fordulat nem akkor következik be, amikor a legrosszabb, hanem amikor javulni kezd.
A másik ilyen ideológia a katolikus vallás, amely tanításával, hogy minden ember egyformán Isten teremtménye, és második paranccsá téve, hogy szeresd felebarátodat, úgy mint önmagadat szemben áll az emberek nemzetek szerinti feldarabolásával. Nem véletlen, hogy az Európai Egyesült Államok gondolatát először Aquinói Szent Tamás, a katolikus filozófia legnagyobbika fogalmazta meg. (Mi, akik kötelesek vagyunk mindent a kisebbség szempontjából nézni, tudjuk, hogy a nemzet az állammal és az uralkodással azonosul, azzal lesz a háború forrása, hogy a fegyverek döntik el, vajon a különböző nemzeti érdekek közül melyik érvényesül. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy mit jelent az időnként megjelenő falfirka: „Szerbiát a szerbeknek”.)
Most azonban megtalálták azt a szempontot, amely kötelezővé teszi az Európai Egyesült Államok felé haladást. Ez a szempont: Európa csak egységben lehet sorsának ura. Emmanuel Macron francia elnök először a The Economistnak adott interjúban, majd később másutt is hangsúlyozta, hogy Európa nem függhet az Amerikai Egyesült Államoktól, saját sorsának ura viszont csak úgy lehet, ha egységét a mainál magasabb fokra emeli.
„Ha nem ébredünk föl, nagy a veszély, néhány éven belül geopolitikailag megszűnünk létezni, ami azt jelenti, hogy nem mi irányítjuk sorsunkat” – figyelmeztetett. Ha nem döbbenünk rá az igazságra, nem hajtunk végre stratégiai reformokat, Európa elveszíti nemzetközi jelentőségét és saját sorsának sem lesz többé ura. „Európa a szakadék szélén áll” – állapította meg. Az USA-ra nem számíthat, sőt meg kell szabadulni attól, hogy Európa tőle függjön. A NATO klinikai halott. A világpolitikát a középhatalmak formálják. Európa csak egységben lehet szereplője a most alakuló világnak.
Angela Merkel német kancellár már korábban figyelmeztetett erre. Megállapítva, hogy „a világrend millió apró részecskére esett szét”. És arra is rámutatott már, hogy „nagyjából magunk mögött van az a korszak, amelyben teljes egészében másokra támaszkodtunk. Nekünk európaiaknak ténylegesen kezünkbe kell vennünk sorsunkat”.
A két politikus azonban eddig nem igen nyilatkozott arról, hogyan is képzeli el ezt megvalósítani, hogyan, milyen módon kíván haladni az Európai Egyesült Államok felé. Eddig csak Macron tett egy zseniális lépést az elképzelés megvalósítása felé. Ellátogatott az egyik „euroszkeptikus” országba, Lengyelországba, és felkínálta neki, hogy legyen tagja a „francia–német–lengyel tengelynek”, amely a szükséges reformokat végrehajtja, és vezető ereje lesz az új helyzetnek.
Magyarország bizalmatlan ezekkel az erőfeszítésekkel szemben. „Nem tűntek el Soros emberei Brüsszelből” – írta a Magyar Hírlap. Többek között annak kapcsán, hogy az öt fő tisztségből hármat betöltő baloldali politikus között ott van a magyarellenességgel „jeleskedő” Frans Timmermans.
