2024. április 19., péntek

Én kérek elnézést

Az internetes vásárlás mindinkább teret hódít hazánkban is, odahaza, papucsban szép kényelmesen leülünk a számítógép mellé, és kiválasztjuk, mit szeretnénk vásárolni. Aztán egy idő után csöngetnek, megérkezik a kézbesítő, és ha szerencsénk van, azt kapjuk, amit rendeltünk.

De akadnak azért még jócskán olyanok is, akik szeretnek eljárni az „önkibe”, boltba, bevásárlóközpontba, és személyesen kiválasztani, válogatni (élőben!), mit raknak a szatyorba. Mi történik azokkal, akik továbbra is személyesen járnak bevásárolni, milyen kiszolgálásban részesülnek? Egyáltalán mit várnak el az emberek, amikor belépnek, mondjuk egy nagyobb önkiszolgálóba? Hát, az az igazság, hogy sokfélék vagyunk, én mondjuk nem szeretem, ha folyton a nyomomban járnak és kérdezgetnek, kell-e segítség. Majd ha kell, akkor szólok, addig azonban azt szeretem, ha tisztes távolságra vannak a kiszolgálók. Ismerek olyan vásárlókat is, akik elvárják, hogy mindenben segítségükre legyenek a kedves kiszolgálók, és sokan közülük azért járnak el boltba, hogy legyen kivel elbeszélgetniük.

Egyeseknek szórakozás, másoknak nyűg, a bevásárlást azonban el kell végezni. Lehet, eleinte nincsenek túl nagy elvárások az aznapi túra iránt, és nem is gondolkodunk túl sokat rajta, mégis, amikor kivárjuk a kasszák előtti sort, és távozunk a „zsákmánnyal”, megmarad bennünk egy érzés, hogy ez a mai shopping éppenséggel jól sikerült, ide máskor is érdemes eljönni, vagy mondjuk egy olyan, hogy: ide aztán a büdös életben sem jövünk többé.

Dávid Csilla felvétele

Dávid Csilla felvétele

Az Intelligence Innovation Integrity vállalat felmérései szerint Nyugat-Európában a bolti eladók kétszer olyan segítőkészek és kedvesek, mint Szerbiában. A tavaly végzett „titkos vásárló” elnevezésű felmérés alapján az országban 52 százalékos a vásárlók elégedettsége, míg az európai átlag messze meghaladja a hazait, és 81 százalék körül alakul. Az eladók, kiszolgálók 30 százaléka nem ismeri jól azokat a termékeket, amelyek eladásával foglalkozik. A kétharmadukat egyáltalán nem érdekelik a vásárlók szükségletei, inkább más, rájuk bízott feladatokkal foglalkoznak.

– A bevásárlóközpontok és az önkiszolgáló-láncok nagy része külföldi kézben van, és az volt az elvárás, hogy magasabb szintre emelik majd idővel a kiszolgálást, és a bevásárlás minőségét, de ez egyelőre csak részben történt meg. Kilenc kereskedelmi láncnál tapasztalható javulás, ezeknél tavaly az év elején 47 százalékos volt az elégedettségi index, míg az év végén ez 52 százalékra nőtt – áll a felmérésről adott közleményben.

Ezek szerint a vásárlók a bolti eladók felét alkalmatlannak találják feladatuk elvégzésére. Személyes tapasztalatból kiindulva az a véleményem, hogy ez a felmérés még egészen „jóra” sikeredett, én bizony nagy ritkán találkozom olyan kiszolgálóval, bolti eladóval, aki kedves, előzékeny, segítőkész. Napi bevásárlási körutam alatt legalább két boltba eljárok, de gyakran három-négyben is megfordulok. Egyes helyeken a vállalat jócskán megnehezíti az eladók dolgát, hiszen rengeteg munkát rónak rájuk. Például pár nappal ezelőtt óriási sor volt a közeli boltban (egy nagyobb önkiszolgáló-lánc a tulajdonosa), mert a két pénztár közül csak az egyik üzemelt, ugyanis a kasszánál dolgozó egyik hölgy vonszolta be a frissen érkezett árut a pincébe. Az emberek türelmesen vártak a kígyózó sorban, hiszen látták mi a helyzet, a szegény pénztárosnőre biztos nem lehet senki mérges, ha nem igyekszik, felvesznek helyette mást, aki majd három munkát is elvégez egy kis éhbérért.

Ha tudjuk, milyen munkafeltételek között dolgoznak a bolti eladók, kiszolgálók, akkor talán nem is lehet túl sokat elvárni tőlük. Mondjuk azt igen, hogy ne viselkedjenek primitíven, mert sajnos ilyen esettel is találkozhatunk jócskán. Pár hónapja egy öreg néni állt előttem a sorban, a kasszás fiú meg fogta az idős hölgy által gondosan kiválogatott zacskónyi paradicsomot, és rádobta a mérlegre. A néni azt mondta neki, nem passzírozott paradicsomot akar vásárolni, erre az eladó kikelt magából, majd elkezdett fennhangon fenyegetőzni, hogy ha valami nem tetszik, akkor ne vásároljon itt. A néni csak annyit mondott halkan, hogy akkor én kérek elnézést…

Na mondjuk, ilyenektől megy fel a pumpa az emberek többségében, okkal. Tény, hogy a másik kasszás rászólt, menjen egy kicsit friss levegőt szívni, nem tudom, lett-e következménye a kisebb incidensnek, mert a mai napig még ott dolgozik, és továbbra is ugyanolyan munkaundorral. Egy eladónak először is nem szabad elvesztenie türelmét, főleg nem kedves öreg nénikkel szemben. Mert mi van akkor, ha egy rigolyás emberrel találkozik, akit éppenséggel nem érdekel semmi, és mindenbe beleköt. Az eladónak akkor is kutya kötelessége nyugiban elmagyarázni a dolgokat, és nem rapliskodni.

Igen ám, de itt nagy felelősség hárul újra a vállalatokra, hogy hogyan választják ki a munkásokat. Milyen betanítást kapnak a dolgozók, vajon vevőközpontú-e a menedzselésük, vagy csak bedobják őket a mély vízbe, aztán aki „úszik” az maradhat?

Aki boltokba, pékségekbe jár, gyakran találkozhat a bejáratoknál ilyen hirdetésekkel, hogy Eladót keresünk! Vannak olyan boltok, ahol folyamatosan ki van függesztve ez a hirdetés, miután a pár hónapos próbaidőre felvett dolgozót kifacsarják, jöhet a következő… A nyers kapitalizmus jelenleg dívik országunkban, és úgy tűnik, ez a hatalomnak és a tőkéseknek is tökéletesen megfelel, ennek okán meglehetősen képlékenyek a fogyasztói jogok, de lehet, és kell is követelni, erősködni, érvelni… Aztán meglátjuk, mi lesz az eredménye.