„Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.”
A fenti két versszak Gyóni Géza Csak egy éjszakára… című verséből származik. Ez a vers százöt évvel ezelőtt jelent meg a Bácskai Hírlap című szabadkai napilap 1915. február 4-ei reggeli kiadásában, méghozzá a címlapon. De miért jelent meg a költő, újságíró háborúellenes verse városunk egyik napilapjának címlapján? E heti tárcánk erre a kérdésre keresi a választ.
Gyóni Géza Áchim Géza néven született 1884. június 25-én Gyónon. Édesapja Áchim Mihály, békéscsabai szlovák származású evangélikus lelkész, édesanyja Bekker Gizella volt. A szarvasi Vajda Péter Gimnáziumban tanult, majd 1900-ban Békéscsabára került, a Rudolf Főgimnáziumba. Már gimnáziumi évei alatt próbálkozott a versírással. Apja papnak szánta, ezért 1902-ben a pozsonyi evangélikus teológián folytatta tanulmányait. 1903-ban már több alkotása is megjelent a Nyugatmagyarországi Híradó című lapban. Az év végén pedig már korrektorként dolgozott a lapnál. Egyetemi tanulmányait végül feladta és az újságírói pályának szentelte életét. 1904-ben megjelent első verseskötete is Versek címmel. Számos lapnál dolgozott. 1913. február 13-án végül Nádasy József szabadkai színházigazgatónak köszönhetően a Bácskai Hírlapnál kapott állást. Sajnos azonban a költő nem sokáig dolgozhatott újságíróként városunkban, ugyanis hamarosan kitört az I. világháború. Egységével a szabadkai 4. honvéd huszárezreddel a keleti frontra vezényelték. Az ezred két százada, közöttük Gyóni Géza is, ott volt Przemyśl első két ostrománál, és védték az erődöt az oroszok támadásától. Gyóni az erődben találkozott Mihály nevű öccsével, aki főhadnagyi rangban szolgált Przemyślben.
Az ostrom ideje alatt a Bácskai Hírlap számos írást közölt a behívott Gyóni Gézától. Emellett rendszeresen beszámoltak Gyóni köteteinek bemutatóiról, verseiből összeállított estekről. Így került a fenti vers február 4-én a napilap címlapjára.
A Bácskai Hírlap 1915. március 23-ai reggeli kiadása a következő szomorú hírt közölte:
„Végtelen fájdalom szorítja össze szívünket, szemeink könnyekkel telnek meg és remeg a lelkünk, hogy ezeket a sorokat írjuk.
A mi gyönyörű, a mi erős várunk elesett
Psemysl megadta magát.
Négy teljes hónapi küzdelem után megtörtént az, amire gondolni sem mertünk és a mitől mégis úgy féltünk mindig.”
A szabadkaiak sorsáról egy későbbi lapszámban a következőket írták:
„Orosz fogságba került a szabadkai 4. honvédhuszár ezred két százada: Rimer őrnagy, Meskó Kálmán Végh és Groob Imre századosok. Mind a négyen feleséget és gyermekeket hagyva itthon, akik most még messzebbre küldik sóhajaikat, valahova Szibériába, ahova tán egy, tán két hónap mulva fog elérni a sok ezer magyar honvéd.”
A magyar honvédek a krasznojarszki hadifogolytáborba kerültek. Gyóni Gézát Mihály öccse magához vette, mint tiszti szolgát, hogy együtt maradhassanak a fogság alatt is. A testvérpár azonban sajnos nem érte meg a háború végét. Mihály 1917. június 8-án meghalt, bátyja pedig mély depresszióba süllyedt, majd elméje is elborult. Gyóni Géza születésnapján halt meg harminchárom éves korában, több ezer kilométerre Szabadkától.
