2024. március 28., csütörtök

A koronavírus egy hadsereg?

Félelmek gyerekkorban

A legújabb hírek szerint a koronavírus újabb áldozatait szedi, és hamarosan elérheti országunkat is. A koronavírus halálos. Mindezt nem egy hírműsorban, hanem az iskolában hallottam valamelyik nap, egy tízéves szájából. Tanító néni, mi is elkapjuk? Ebbe tényleg bele lehet halni? Kipusztul az emberiség? A koronavírus egy hadsereg? Árad a kérdésözön, ha egyszer elszabadul egy lavina. A gyerekek persze szeretik a világ dolgait megtárgyalni a korosztálybeliekkel, amiről hallanak, arra kíváncsiak. A nagyobb gondot az okozza, hogy a gyerek hall egy részinformációt, mondattöredéket, elcsípi a felnőttek beszélgetésének részletét, amiből aztán történetet alakít ki a fejecskéjében. Ezt a történetet pedig úgy színezi, ahogyan a lelkiállapota azt lehetővé teszi. Vagyis, amit a gyerekek elmondanak, kitalálnak vagy megértenek és átmesélnek, az sok mindent megmutat nekünk arról, hogyan élnek, milyenek a családi kapcsolataik, hogyan, miről beszélgetnek vele otthon.

Sok szülőt aggodalommal tölt el, amikor kisiskolás gyerekétől azt hallja, hogy valamelyik osztálytársa szörnyű dolgokat mesél. Lehet ez a hírekből kiemelt meteorbecsapódásról szóló történet vagy egy újabb háború közeledése, de ide tartozik az internet közösségi oldalain futó szörnyszülött, aki a gyerekeket rémisztgeti. Ez csak azt mutatja nekünk, hogy a gyereket, aki ijesztgeti a társait, foglalkoztatja a téma. Valószínűleg félelmet keltett benne a dolog, és nem talált a környezetében olyan felnőttet, aki hatékonyan megnyugtatta volna. Sajnos, ezzel a félelmét könnyen továbbadja a többi gyereknek, így a pedagógus vagy a szülők feladatává válik, hogy a gyerekek megnyugtatóan földolgozhassák azt. Van, amikor tovább tart, némelykor kevesebb időt vesz igénybe, de ahhoz, hogy föloldódjanak a félelmek, nem elég közölni a gyerekekkel, hogy a félelmük alaptalan. Bizonyos esetek valódi elővigyázatosságot igényelnek, például, amikor a gyerekek elrablásával, bántalmazásával kapcsolatos rémhírek terjednek az iskolások között. Ilyenkor tisztázni kell a gyerekekkel, hogy nem a fehér kombiktól kell lélekszakadva menekülni, ha megpillantják a másik sarkon, mert azzal veszélybe sodorhatják magukat, hanem úgy általában véve figyelmesnek kell lenniük, egyenesen hazamenni, és ha veszélyesnek ítélik meg a helyzetet, azonnal szólni egy felnőttnek. A halálos influenzavírussal kapcsolatos félelmeket is tényszerű magyarázattal célszerű csillapítani. Beszélgetni a megelőzésről, a kézmosás jelentőségéről, az egészséges táplálkozás szerepéről. A kérdések és az életkor függvényében szolgáltatni az információkat, konkrétan arra szorítkozva, amit kérdeznek. Figyelemmel kísérni, hogy vissza-visszatérően van-e félelem a gyerekben, amitől szorong.

A stabilan fennmaradó gyermeki félelmek a legtöbb esetben családi diszfunkcióból erednek, vagy egyéb olyan helyzetből, amely a gyerek biztonságérzetét súlyosan megrengeti, megrengette. Ha úgy vesszük észre, hogy egy diáknak mély félelme, szorongása van akár e világi, akár kitalált dolgoktól, akkor kérjünk számára pszichológusi segítséget. A kezeletlen, huzamos ideig fennálló félelmek a gyerek fejlődését gátolják, a folyamatos stresszhelyzet az iskolai eredményére, szociális kapcsolataira, önállóságára, életvezetésére is negatív hatással lehet.

Szülőként tudnunk kell, elkerülhetetlen, hogy a gyerekünk a kortárscsoport hatásai alól mentesüljön, ami többször jó, mint rossz. Megtanul barátokat szerezni, együttműködni, toleránsnak lenni a többiektől. Igen, néha megtörténik, hogy félelmet keltenek benne mások elvétett szavai vagy alaptalan történetei. Az viszont rajtunk múlik, hogy ebből a helyzetből erősebben, bátrabban kerül-e ki, mint amilyen ennek előtte volt. Ne haragudjunk a gyerekeink félelmeire, hanem segítsünk nekik feldolgozni azokat.