Amama a héten háborút üzent a koronavírusnak, aminek jobbára én ittam meg a levét. Akárhányszor hozzáértem valamihez, az öreglány azonnal a fürdőbe küldött, hogy szappannal és meleg vízzel alaposan mossam meg a kezem. Lassan már a kilincshez is csak úgy mertem nyúlni, hogy előtte a kézelőmet a kézfejemre húztam. Amikor a muter meglátta, persze ez sem tetszett neki, mert így káo tönkreteszem a szép blúzaimat. A kézmosás azonban még hagyján, tüsszentéskor és köhögéskor ezentúl nem tehetem a szám elé a tenyerem. Holott évekig arra tanított, hogy csak így illik cselekedni! Ki érti ezeket a felnőtteket?! Mostanság zsebkendőt kell a szám vagy az orrom elé tartani. És ami a legzörnyűbb, az öreglány a sarki patikában megvette a zösszes szájmaszkot, és már napok óta csak abban léphetek ki az utcára. Én meg ezt nagyon szégyellem, mert úgy nézek ki, mint egy szelfibotos kínai turista.
– Nem gondolod, Tematild, hogy kissé túlzásba viszed az óvintézkedéseket? – kérdé a fater amamától.
– Fő az elővigyázatosság, Tegyula! – válaszola higgadtan az öreglány, biztos lévén döntéseinek helyénvalóságában. – Nincs veszély! Nincs veszély! De mindenki jönne haza Kínából, ahol felütötte fejét ez a kór.
– Persze, óvatosnak kell lenni – érte egyet atata –, de cukkolnak már a munkatársak, hogy mindennap ezzel a fehér kis szájálarccal megyek be dolgozni. Bányászfiúnak csúfolnak.
– Na és?! Hadd hecceljenek, fő az egészség! – így a muter. – A mostani koronavírus veszélyes, mint anno a madárinfluenza, meg a sertésinfluenza, meg a Zika-vírus, meg a SARS!
– A koronavírus is állattól származik – toppana be a Zacsek, akit amama azonnal a fürdőbe invitált kezet mosni. – Azt mondják – meséle a zomzéd a kezét dörzsölgetve –, hogy Vuhan városában jelent meg az egyik piacon. Állítólag mérges kígyókról fertőzte meg az embereket. Egy másik elmélet szerint pedig a megfertőző állat denevér volt.
– Ez egyféle állatos találós kérdés is lehetne – élcelőde a fater. – Mi az? Kígyótól és bőregértől származik, és Kínából érkezik a patkány évében.
– Ezzel ne viccelődjél, Tegyula! – teremté le a fatert a muter. – A zújság is megírta, meg a televízióban is bemondták, hogy a vírus napok alatt eljutott Kínából Európába.
– Attól tartok azonban, Tematild – mondá az öreg –, hogy a vírusnál még jobban terjednek a vele kapcsolatos összeesküvés-elméletek. Olvastam, hogy egyesek szerint a koronavírus laboratóriumból származik, és hogy a vuhani víruskutató intézet kapcsolatban áll a biológiai fegyverkezésre vonatkozó kínai titkos programmal. A kínai közösségi oldalakon azonban az a hír kering, hogy a vírust az amerikaiak terjesztették el!
Hogy kissé feldobja a hangulatot, a zomzéd Zacsek elmesélt egy idevágó viccet.
A vendégszínész megkérdi kollégáját a színházi társalgóban.
– Mondd, miért hívjátok a szőke Verácskát Víruskának?
– Mert gyakran fellép, és könnyen meg lehet kapni.
Amama azonban mégsem tudott elszakadni a témától.
– Engem az is izgat, hogy azzal a sok kínai áruval, ami az országba érkezik, nem érkezik-e a koronavírus is?! – aggóda az öreglány.
– A koronavírus terjedése is azt támasztja alá, hogy nyomós ok nélkül nem kell annyit utazgatni – jegyzé meg a fater. – Meg felesleges online vásárolgatni mindenhonnan a nagyvilágból, mert még ki tudja, hogy mi minden érkezik a küldeménnyel együtt grátisz!
– Ha szerencsénk van – elmélkede a Zacsek –, akkor ez a brutális légszennyezés, amely kisebb megszakításokkal már hetek óta jelen van városainkban, a vírusokat is kinyírja. Ha természeti népek lennénk, reggeltől estig a Kossavához imádkoznánk, hogy jöjjön már el, és tegyen rendet!
– Hallod, Tegyula?! – lelkendeze amama. – Azért kell utazni alkalomadtán, hogy az ember megszökjön egy kicsit a városi szmogtól.
– Nem rossz dolog az utazás, zomzéd – magyarázá a faternak a Zacsek is –, lám a zerbiai és a kozovói illetékesek is arról tárgyalnak, hogy hogyan fejlesszék a közlekedési infrastruktúrát. Állítólag hamarosan új vasút épül, a Lufthansának köszönhetően pedig húsz év után újra lesz repülőjárat Belegrád és Pristina között.
– Én csak azt nem értem, zomzéd – töprenge a fater –, miért egy német kompánia gépjeinek kell röpülnie két zerb város között.
Válasz helyett azonban a Zacsek egy viccet mesélt el a repülésről.
A repülőgép késve indul. A stewardess mentegetőzik a hangosbeszélőn:
– Tisztelt utasaink! Szíves elnézésüket kérjük a hosszú késésért, de a pilótának valami nem tetszett a motor hangjában. A problémát megoldottuk, a cserepilóta kellemes utazást kíván mindenkinek!
– Én azt olvastam, hogy ezt a zerb–kozovói párbeszédet az amcsi fősheriff, a Trump sürgeti – elmélkede amama –, egyrészt mert már megelégelte az EU irányította tökölődést, másrészt pedig azért, mert az idei elnökválasztásra szeretne felmutatni egy nemzetközi sikertörténetet.
– Nem tudom, Tematild – merenge a fater –, lehetséges lenne, hogy a kozovói kérdés rendezése háttérbe tudná szorítani a klímaváltozás okozta kihívásokat, a globális migránsválságot, az iráni incidenst, az atomalku felrúgását, az észak-koreai problémát, a mindig forrongó közel-keleti helyzetet, a Kínával folytatott kereskedelmi háborút?
– Sose tudni, zomzéd – csóvála a fejét a Zacsek –, egy azonban biztos: én már nagyon örülnék annak, ha egyszer és mindenkorra végleg lezárnák ezt a történetet.
– Egy ideig azért még hallani fogunk róla – így atata –, annál is inkább, mert tavaszra nálunk is választások lesznek. Már meg is kezdődött a kampány! Egyik dicsekszik az eddig elért eredményekkel. A másik tiltakozik. Itt egy sajtótájékoztató. Ott egy közlemény.
– A választásokkal kapcsolatban azt már biztosan tudni lehet, hogy a szavazólapok rózsaszínűek, az ellenőrző lapok pedig türkizkékek lesznek! – mondá amama.
– Én azért, zomzédasszony kíváncsi lennék, vajon hogyan zajlott ez a színválasztás – spekulála a Zacsek. – Összeül a Köztársasági Választási Bizottság, valaki elővesz egy színskálát, mint nálunk tavaly meszelés előtt a szobafestő, és a tagok elkezdik nézegetni?! Száz szerencse, hogy az asszony nem tagja ennek a bizottságnak, mert akkor nem tudnák négyévente megtartani a választásokat, előrehozott választásokról nem is beszélve. Elénk tette a piktor a lehetséges színeket, és azt mondta, válasszunk! Ezt nem lett volna szabad. Egy idő után, amikor már láttam, hogy ennek így sosem lesz vége, azt mondtam: legyen sárga, mire az ipse megmutatott egy külön skálát csak sárga árnyalatokkal, volt belőlük vagy száznyolcvannyolc, mindnek külön száma meg elnevezése: ananászsárga, csibesárga, kankalinsárga, napsárga, pisisárga, rezedasárga, szénasárga…
– Áááá, itt sokkal könnyebben ment a döntés, zomzéd – szakítá félbe a Zacsek felsorolását a fater. – Valakik felpillantottak a televízióra, ahol éppen az egyik állandó vendég meggyőzően okoskodott, és felkiáltott: Heuréka! Legyen olyan színű, mint a tévécsatorna: rózsaszín! A többiek pedig rábólintottak.
– Szavazólapok ide vagy oda, a választásokkal kapcsolatban a neheze még hátravan – sóhajta amama. – Lesznek fórumok, nagygyűlések, bombasztikus ígéretek, leleplező riportok, világraszóló bejelentések, szépelgés, acsarkodás, önfényezés minden mennyiségben.
– S közben zajlik majd az új tagok verbuválása – fűzé hozzá a Zacsek, és a témához kapcsolódóan elmesélt egy viccet.
Új káderek felvétele zajlik a pártban.
– Mennyi 2+2?
– 4!
– Bravó, felvéve! Értelmiségi!
– Mennyi 2+2?
– 5…
– Biztos?
– Vagyis 4!
– Felvéve. Feltalálja magát!
– Mennyi 2+2?
– 6!
– Figyeljen: 2+2 az…
– Mondtam, hogy 6!
– Ismétlem, 2+2…
– Hát 6, ha mondom!!!
– Felvéve. Kitartó!
Pistike, a 2x2 néha 5 című slágert szájmaszkban dúdoló bányászfiú
