Kedden este a zentai Városi Múzeumban a holokauszt nemzetközi emléknapja, Auschwitz-Birkenau felszabadításának 75. évfordulója alkalmából levetítették Elek Judit Tutajosok című, 1989-ben magyar–francia koprodukcióban készült filmdrámáját. Ugyanitt egyidejűleg megtekinthető volt a február közepén záruló kiállítás, a Napsugaras Zenta finisszázsprogramja is.
Fotó: Szögi Csaba
Pejin Attila, az intézmény vezetője az esemény előtt elárulta, a film nem kapcsolódik közvetlenül a holokauszthoz, viszont vannak olyan vonatkozásai, amelyek összefüggésbe hozhatók a múzeum aktuális kiállításával, a napsugaras oromfalakkal: azok faanyaga tutajozás által került Zentára a Tiszán, és a mozi cselekménye is, amely megtörtént eseményeket dolgoz fel, hasonló tematikájú, a tiszaeszlári vérvád eseményét dolgozza fel. Ezek a történetek mind kikövezték az utat Auschwitz felé, Pejin Attila véleménye szerint pedig rámutatnak arra, hogy viszonylag rövid idő alatt hogyan lehetett előkészíteni a holokausztot szinte ellenállás, lázadás nélkül, mint ahogyan az megtörtént Magyarországon is 1944-ben, amikor a magyar zsidóságot deportálták.
Pejin Attila kifejtette továbbá, hogy a zentai zsidóság sorsát nekünk a közös helyi történetben kell elsősorban szemlélnünk, és a múzeum is erre vállalkozik megemlékezéseiben – amelyeknek fő célja mementóként szolgálni, hogy többé ne ismétlődjön meg mindaz, ami velük megtörtént.
A filmben megjelenő ruszin–magyar–zsidó „koprodukciós” tutaj egyike volt azon több tízezer ideiglenesen megépített vízialkalmatosságnak, amelyeket északról úsztattak le a Tiszán és a Maroson, hogy az összekötözött szálfák célba érés után a Tisza partján lévő fűrésztelepeket ellássák olcsó nyersanyaggal. Elsősorban a nagy árvíz után újjáépülő Szegedet, valamint a délebben fekvő kisvárosokat, köztük Zentát is.
