2024. április 25., csütörtök

Minden csepp számít

Emlékszem az egyetem első napjára, amikor a tanszékvezető felhívta a figyelmünket arra, hogy ne csak az alapképzést fejezzük be, hanem a mestert is, hiszen enélkül nem tudunk elhelyezkedni az oktatásban. A 2014-ben bevezetett létszámstopnak köszönhetően a legtöbben tanárszakos mesterdiplomával a zsebünkben sem tudtunk.

Nemrég Mladen Šarčević oktatásügyi miniszter bejelentette, hogy január végén a minisztérium pályázatot ír ki, hogy növeljék az oktatásban állandó munkaviszonyban levők számát. A napokban tartott sajtótájékoztatón kiderült, hogy az első körben megközelítőleg 5000 olyan tanügyi dolgozó kaphat állandó munkaszerződést, akiknek a 2014/2015-ös tanév óta a szerződésük meghatározott időre szól. Később azok következnek, akik 2016 és 2017 óta állnak munkaviszonyban meghatározott időre valamelyik iskolában. Ez az intézkedés csak azokat az osztálytanítókat és tanárokat érinti, akiknek megvan a maximális óraszámuk, vagyis 100 százalékban dolgoznak egy-egy iskolában. Emellett az is fontos, hogy a tanügyi dolgozónak megfelelő iskolai végzettsége legyen.

Az általunk kérdezett iskolaigazgatók elmondásai alapján vannak olyan oktatási intézmények, amelyekben mindössze néhány munkatársuk tesz eleget ezeknek a feltételeknek. Ennek alapján elmondható, hogy az oktatásügyi minisztérium intézkedése nem nyújt teljes körű megoldást a pedagógusok foglalkoztatására. Mindez csak csepp a tengerben. Ebben az esetben azonban minden csepp számít.

A létszámstop leginkább a fiatal pedagógusokat érinti, akik a felsőoktatási intézményekből kikerülve kerültek a katedra mögé. Ők azok, akik azóta minden évben félve várták a szeptembert, hiszen nem tudták, hogy lesz-e munkahelyük a tanév kezdetén. Az állandó munkaszerződésük hiánya miatt nem tudtak hosszabb távra tervezni, tehát le kellett mondaniuk a hitelfelvételről, a házvásárlásról és a családalapításról is. Figyelembe véve azt, hogy az oktatásban dolgozók legnagyobb része nő, mindez igencsak kihat az ország natalitására is.

A tanító- és tanárismerőseim pontosan erről mesélnek. A legtöbben az utóbbi öt-hat évben kezdtek el az oktatásban dolgozni, tehát őket is elérte a létszámstop. A felgyülemlő papírhegyek, az adminisztráció, az elektronikus napló, az érdektelen diákok és a fontoskodó szülők mellett a folytonos bizonytalansággal is meg kell küzdeniük. Mi motiváljon egy fiatal pedagógust, ha a tanterembe érve unott arcokat lát, és hiába próbálja színesíteni az óráit az érdekesebbnél érdekesebb prezentációkkal, kisfilmekkel, feladatokkal, hiába próbálja megmozgatni a nebulók fantáziáját, nem sok köszönetet kap érte. A tanáriba lépve aztán pedig várja az értesítés a legújabb továbbképzésről. Mindez nagyon jól hangzik, de az iskola nem mindig fizeti ki számára a képzés díját.

A meghatározott időre szóló munkaszerződés hasonlatos Damoklész kardjához. Bármikor megszűnhet egy kisebbségi tagozat valamelyik iskolában, bármikor jelentkezhet egy állandó státusszal rendelkező kolléga, s így az iskolának alkalmaznia kell. A fiatal kolléga így munka nélkül marad. Próbálkozhat más iskolákban, más munkaterületeken, vagy irány a nagyvilág.