Még tavalyelőtt Noszán a XVI. Ifjúsági Etno Táborban ismerkedtem meg Lévay Sofija nemezkészítővel, népijátszóház-vezetővel és óvónővel. Megkerestem nemrégiben, hogy meséljen a nemezkészítésről, eddigi elismeréseiről, tanításairól, valamint a jövőbeli tervekről. Beszélgetésünk során kicsit elkalandoztunk a népművészet világában.
Hogyan kerültél kapcsolatba a nemezzel?
– Mindig is szerettem a népművészetet, a népi építészetet. Érdeklődéssel kutattam a régi világgal kapcsolatos tárgyak után, amelyek engem nagyon meg tudtak fogni. Fiatalabb koromban válságosabb idők voltak, nem lehetett könnyen megvásárolni mindent. Varrni nem tudtam olyan jól, de tizenöt évesen megtanultam nemezelni a tiszaszentmiklósi táborban. Gyorsan és könnyen elsajátítottam az alapokat, így az ottani tanáraim bátorítottak arra, hogy a későbbiekben mindenképpen foglalkozzak nemezeléssel. Szemet szúrt, hogy ennyire jó és ellenálló anyagból varrás nélkül is lehet háromdimenziós tárgyakat készíteni, így rögtön nemezeltem is egy óriási nagy hátizsákot, amelyet mindenhová magammal vittem. Ezt követően minden téli szünetben kerestem azokat a helyeket, ahol lehet nemezelni, illetve ahol magasabb szintre fejleszthetem tudásomat. Akkoriban az lett a kézműveshobbim.
Már fiatalon nemezelővállalkozásba kezdtél. Meddig tudtál ebből megélni?
– Annyira az életem részévé vált ez a mesterség, hogy az akkori munkatársammal arra gondoltunk, miért ne foglalkozhatnánk komolyabban is a nemezeléssel. Így hát húszévesen kialakítottam egy műhelyt az udvarunkban, és egész évben dolgoztunk. Nagy sikerünk volt, hiszen több helyen is kiállítottunk. Többek között Budapesten a Népművészeti Múzeumban, ahol Gránátalma díjasok lettünk, illetve a belgrádi Manakova kućában is. Majd ezen elismeréseken felbuzdulva 2001-ben vállalkozást nyitottam Szabadkán. Négy-öt lánnyal dolgoztam együtt. Bemutatókat is tartottunk a nemezelés folyamatáról, nagyon sokan jártak hozzánk. Vállalkozásomat négy évig sikerült fenntartanom, ugyanis a dolgozó hölgyek férjhez mentek, gyerekeik születtek, később én is követtem őket. Ez csak addig ment, míg intenzíven nyolc óra hosszát tudtam vele foglalkozni, de amint megszülettek a gyermekeim, ez az idő egyre jobban szűkült, ezért ilyen formában már nem igazán működött. Azóta a civil szférában tevékenykedem mint oktató. Elmélyülten foglalkozom e mesterséggel, és igyekszem minél több embernek átadni tudásomat.
Jelenleg a nemezkészítés mellett még mi mindennel foglalkozol?
– Nemezelőszakkört vezetek a Szabadkai Középiskolások Diákotthonában, továbbá a szabadkai Óvó- és Edzőképző Szakfőiskolán a Rügyező Hagyaték nemezelőkör vezetője vagyok dr. Máté Emesével karöltve. 2018-ban Budapesten megszereztem a hagyományosjátszóház-vezetői igazolványt, a tavalyi évtől pedig már nemzetijátszóház-vezetői tanúsítvánnyal is rendelkezem.
Mi volt eddig a legkedvesebb foglalatosságod?
– A legkedvesebb foglalatosságom az volt, amikor tavaly Békéscsabán befejeztem a népijátszóház-vezetői képzést. Mostanában nagyon sokat foglalkozom gyerekekkel. Már három éve ők vannak fókuszban, meg a fiatalok. A képzésen alapszinten több természetes anyaggal dolgoztam, egyebek között kosárfonással, tojásfestéssel, gyertyaöntéssel. Mivel eddig mindig csak a nemez érdekelt, ezért szerettem volna a gyapjún kívül mást is kipróbálni.
Visszatérve a nemezhez, mit kell tudni róla?
– A nemeznek a legfontosabb tulajdonsága az, hogy gyapjúból készül. Vízzel és szappannal való dörzsöléskor a gyapjú szálai összekapaszkodnak, ekkor egy nagyon erős anyagot kapunk, mintha bőr lenne. Könnyen elkészíthető, nem kell hozzá semmilyen gép, és a legjobb benne, bárki meg tudja tanulni. Vajdaságban a nemezelésnek történelmi múltja van. A húgom fedezte fel Móra Ferenc Igazlátók című könyvét, amelyben az áll, hogy régen a halottakat gyékénybe és nemezszőnyegbe csavarva temették el, nem pedig koporsóban. Az ásatásoknál találtak is nemezdarabokat Csóka, Ada területén.
Milyen stílusban nemezelsz?
– Mivel hozzám nagyon közel áll a népi világ, ezért hagyományosan készítem el a jól megtervezett darabjaimat. Forró vízzel, szappannal, gyékényben való gyúrással dolgozom. Nem mindegy, milyen az ornamentika. A megtervezésnél oda kell figyelni a mintára, hogy az a mi kultúránkhoz kötődjön.
Miket szoktál gyapjúból készíteni, és a nemezelésnek melyik az a része, amelyet a legjobban szeretsz?
– Az utóbbi időben nagyon sokszor készítettem nemez ülőpárnát, pontosan tizenkettőt. A múlt évben inkább szőnyegeket, kabátokat, kalapokat, mellényeket nemezeltem. Egyébként az egyik mellényem szerepel is egy színdarabban. A játszóházban például két nemezbáb kísért minket egész évben, Jancsi és Juliska. Tulajdonképpen mindent szeretek gyapjúból készíteni, de leginkább a nagy dolgokat, mint például a szőnyeg. Nagyon szeretem a tervezési folyamatot, amikor nemezelés előtt szépen részletesen megrajzolom a kívánt mintát, beszerzem a hozzávalókat. Idén rengeteg újdonságot tervezek.
Mivel és hogyan színezed a gyapjút?
– Amikor ipari festéket használok, három alapszínnel dolgozom, sárgával, pirossal és kékkel, illetve ezek keverékével színezek. Gyapjúfestésnél nagyon gyorsan kell festeni, különben a koncentrált festéktől a gyapjú összemegy. Odahaza fazékban kevés vizet forralok fel, majd hozzáadok egy kis kanál festéket, ezután belemártom a gyapjút, megfordítom és kiveszem. Ennyi mennyiséget körülbelül tíz deka gyapjúra használok. Vannak ugyan természetes módszerek is, amikkel lehet gyapjút festeni. Például dióhéjjal, hagymahéjjal, büdöskével. Továbbá különféle növényeket is használhatunk, amelyek nagyon jól festik a gyapjút, ezek inkább a hegyekben találhatóak meg. A természetes színezőanyagok pasztellszíneket adnak, nem adják meg azokat a színeket, amelyekkel én szeretek dolgozni.
Hol szerzed be az anyagokat?
– Ha jó minőségű gyapjút szeretne az ember beszerezni, legközelebb Budapestre kell elmenni, de szerencsére már itt Vajdaságban, Inđiján is nyílt ilyen ellátó, ahol már könnyebben hozzá tudok jutni a gyapjúhoz, a merinóhoz. A félmerinót pedig Temerinben szerzem be egy helyi termelőtől, ezt finomabb gyapjúval szoktam társítani, és akkor kapok egy jó alapot a szőnyegekhez. Egy átlagos méretű szőnyeghez körülbelül két kiló gyapjú szükséges.
Hogyan kell tisztítani a gyapjút?
– Mivel minden nemezdarabot forró vízzel gyúrunk ki, ezért nem árt neki, ha mosógépbe tesszük. Én először kádban letusolom, majd addig szappanozom az egészet, míg ki nem tisztul a gyapjú, utána pedig centrifugálásba beteszem. Ha kimosott, száraz törölközővel átgyúrom, olyan lesz, mint új korában.
Vajdaságban mennyire elterjedt a nemezelés?
– Nagy örömömre egyre többen vagyunk Vajdaságban is. A Hagyományok Háza vajdasági hálózatán keresztül létrehoztunk egy kárpátaljai térképet, amelyen be vannak jelölve a régi mesterségek képviselői. Ez nagyon jó és hasznos, mert látjuk az összes felvidéki, erdélyi és délvidéki kézművest. Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben több mint százhúsz tárgy került kiállításra. Úgy látom, Vajdaságban is egyre színvonalasabb a kézművesség. Próbálunk mi is felzárkózni a népzenészeinkhez és néptáncosainkhoz. Különféle szabályokat kell betartanunk ahhoz, hogy népművészeti értéke legyen az adott tárgynak. Szempontokat kell követnünk, amelyek alapján el kell készíteni a művet. Figyelembe kell venni a minta színét is, valamint minden mesterségnél külön két-három oldalas ismertetőt kell adni az adott tárgy elkészítésének folyamatáról.
Mióta tanítasz nemezelést az etnotáborban?
– Több mint tíz éve oktatok. Igazából az etnotábor még Temerinben a Hevér-tanyán kezdődött, akkor voltam először. Elég fiatalon kezdtem tanítani, hiszen kevesen voltak, akik ezzel foglalkoztak. Mivel a gyerekek nagyon szerették, ezért saját magunk szerveztünk gyerektáborokat Adán a Vadvirágban, illetve a szülőfalumban, Péterrévén, ahová kézműves jellegű foglalkozásokkal vártuk a gyerkőcöket. Tulajdonképpen akkor alakult ki bennem, miszerint ez az én utam.
Szebbnél szebb alkotásokat készítesz. Milyen kiállításokon kerültek ki munkáid, és mire vagy a legbüszkébb?
– Munkáimat meg lehet tekinteni Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben, illetve a zentai jurtában is. Továbbá kiállították még a budapesti Duna Palotában a 26. Betlehemi jászol kiállításon. Amire nagyon-nagyon büszke vagyok, az pedig a betlehemi bábtáncoltató megelevenítése, ugyanis ezt a remekművet a szakköröseimmel együtt készítettük a budapesti Napkelettől Napnyugatig nemzetközi nemezművészeti kiállításon, amelyen díjazottak lettünk. Ennek köszönhetően bekerültünk a legmagasabb kategóriába, a népművészetibe. Hamarosan az óvóképző főiskolán is kiállítunk munkákat.
Honnan gyűjtöd be a vásárlóidat, és melyek a népszerű termékek?
– Aktív internethasználóként minden egyes kézzel készített művemet megosztom az oldalamon, ezáltal újabb és újabb rendeléseket kapok, valamint van egy internetes boltom is az Etsy kézműves termékek gyűjtőoldalán, a Feltinarium, ahol külföldiek is megvásárolhatják termékeimet. Mivel a nők nagyon szeretik a virágos mintájú dolgokat, amelyeken valamilyen dísz ékeskedik, ezért ezek a termékek tekinthetők népszerűnek.
Melyek a jövőbeli tervek?
– Az Óvó- és Edzőképző Szakfőiskolán a magyartanárnővel nagyon lelkesek vagyunk az új tervek megvalósításában. Egyesületet fogunk alapítani, mivelhogy egyre inkább azt tapasztaljuk, mennyire fontos szerepe lesz az alternatív módszereknek a gyermeknevelésben. Idén az óvodákban új program lép majd életbe, szabadabbak lesznek a programfejlesztések, amelyekbe beleférnek ezek az alternatív módszerek is. Követni fogjuk a híres finn módszert, amelynek lényege az oktatáshoz és a gyermekek fejlesztéséhez való szabad hozzáállás. Ebből kifolyólag mi is azon vagyunk, hogy formáljuk a közösséget. Várhatóan lesz erdei óvoda Palics környékén, meg persze városi részleg is. Rendkívül motiváltak vagyunk ebben a témában. Úgy gondoljuk, erre igény van, hiszen fontos, hogy a gyermekek egyre többet legyenek a természetben. Főleg a mai világban ennek nagy jelentőséget tulajdonítunk.
