Mintegy huszonöt vőfély vett részt szombaton este a szabadkai Népkör MMK tizennegyedik hagyományőrző vőfélytalálkozóján. A batyubálos mulatozáson a hagyományos lakodalmi szokásokat elevenítették fel, álmenyaszonnyal és álvőlegénnyel, de valódi vőfélyekkel és zenekarokkal, igazi vendégekkel és jó hangulattal. A talpalávalót a Piros Ingesek és a Csantavéri Ifik húzták. Soós János szabadkai vőfély, a találkozó szervezője, újdonságokról is beszámolt.
A vőfélytalálkozó menyasszonya és vőlegénye (Gergely Árpád felvétele)
– Kialakítottunk külön menyasszonyos és külön vőlegényes házat. A menyasszonyi háznál történik a kikérés, a búcsúztatás, azután átmennek a vőlegényes házhoz és így tovább. Először szerveztük meg ezt így, részben azért is, mert nagy volt az érdeklődés és szükség volt még teremre. A vőfélyek Vajdaság több településéről és Magyarországról is érkeztek, mondhatni fele-fele arányban és három hölgy vőfély is részt vesz a találkozón. Minden jelenetet más vőfély vezet, akik a saját szájízük szerint formálják a szövegeiket és ez nagyon érdekes. A vőfélyek szerepe azért fontos a lakodalmakban, mert ők vezénylik le az egész eseményt. Gyakorlottak, tudják mikor mi történik, és nincs ezzel leterhelve sem az ifjú pár, sem a szülők, sem a násznagyok. A vőfélyek teszik a dolgukat, ők pedig élvezhetik a lakodalmat. Ezek a találkozók is remek hangulatban telnek, ide vidám emberek jönnek, akik szeretnek mulatozni. Mi vőfélyek is barátkozunk, és akár el is lessünk egymástól néhány ügyes ötletet – hallottuk Soós Jánostól.
A találkozón részt vett Cser György nagykanizsai vőfély is.
– Zala megyéből érkeztem. Megközelítőleg tizenöt éve vagyok vőfély. Nagyon szeretem és fontosnak tartom a hagyományőrizést, kiváltképp a házasságkötést, ami a legszebb az életben. Nincs annál szebb, mint amikor egy fiatal nő és férfi összeházasodik és családot alapít.
Cser György nagykanizsai vőfély (Gergely Árpád felvétele)
Erre buzdít bennünket a Jóisten is. Tizenöt évig néptáncos voltam, a mai napig is tanítom a gyermekeket, most pedig egy nyugdíjas néptánccsoportot is vezetek. Úgy kezdtem vőfélykedni, hogy a színpadon lakodalmast táncoltunk, és az egyik legjobb barátom megkért, hogy segítsek neki a fia esküvője körüli teendőkben. Utánajártunk a szokásoknak és ez a lakodalom annyira jól sikerült, hogy már ott meghívtak két másikba. Ezzel beindult számomra a vőfélykedés. Először Földesen vettem részt a Kárpát-medencei vőfélytalálkozón, ahol Soós Jánossal is összebarátkoztunk. Ide Szabadkára, a Népkörbe, másodszor jöttem, és boldog vagyok, hogy itt lehetek. Nagyon jó az, hogy ez a találkozó nem a rivalizálásról szól, hanem inkább arról, hogy eltanuljunk egymástól szépet és a jót, hogy ezeket utána beépítsük a saját tudástárunkba, bővítsük a tudnivalókat, mert így sokkal színesebbé tehetjük a lakodalmakat. Nagyon kellenek a vőfélyek a lakodalmakban. Sajnos azt tapasztalom, hogy kiveszőben ez a sok szép hagyomány, ugyan kisebb településeken még élnek, de már nagyobb városokban leszűkült a vacsora bejelentésére, elhagyják a lánykikérést, a szülőktől való búcsúzkodást és a már a menyecsketáncot is – fejtette ki a lapunknak Cser György.
