A Zentai Alkotóházban nagy érdeklődés övezte a zentai Domány Szilveszter élménybeszámolóját, aki tavaly nyáron indult el régóta tervezett zarándok- és kerékpártúrájára.
Domány Szilveszter a Zentai Alkotóházban megtartott előadása közben (Horváth Zsolt felvétele)
Az utat nemcsak az ott élő népek megismerése céljából tette meg, hanem azért is, hogy megismerkedjen egy élhető jövővel és alternatív életformával. Útjának ugyanis sok olyan, érdekes állomása volt, amelyet olyan családoknál és közösségeknél töltött el, amelyek már életmódot váltottak, mert érezték, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági berendezkedés fenntarthatatlan, és vesztébe hajtja az emberiséget. A túra végállomása a közép-finnországi Katajamäki közösség volt.
A fiatalember az élménybeszámolója elején rámutatott, hogy egy új kultúra van kialakulóban, amelynek alappillérei az olyan családok, közösségek és hálózatok, amelyek célja egy fenntartható életmód kialakítása, valamint a belső egyensúlyuk és a természethez való viszonyunk helyreállítása. Szilveszter útja során ezeket vette sorba, megismerkedett a közösségek működésével, megfigyelte, hogy térségünkben miképpen is lehetnénk részesei ennek az átalakuló folyamatnak.
Korábban már kétszer is járt Finnországban: az Erasmus program keretében az egyik közösségben önkénteskedett, egy másik alkalommal pedig egyetemi vendéghallgató volt. Akkor fogadta meg, hogy egyszer kerékpárral is ellátogat az ezer tó országába. Kerékpáros útjának több célkitűzése is volt. Az egyik, hogy bebizonyítsa, nem kell sok pénz ahhoz, hogy utazhassunk, mindössze egy kerékpárra van szükség, meg persze kitartásra és kellő elszántságra. Őt az is motiválta, hogy kipróbálja azokat a környezetbarát utazási módokat, amelyek a repülés alternatívái lehetnek.
Az ilyen utazásnak a hagyományos turizmussal szemben több előnye is van – ecsetelte, és rámutatott, ezek közül az egyik az, hogy így az utazó megismerheti az adott ország sajátos kultúráját, az atmoszféráját, és megismerkedhet az ott élő emberekkel is. Szilveszter a huszonnyolc napos út egy részét Magyarországon, Szlovákiában és Lengyelországban vonattal tette meg, majd pedig mintegy kétezer kilométert egy teljesen átlagos mountain bike kerékpárral. Ez alatt az idő alatt a kijelölt állomásokon, különféle ökoközösségekben önkénteskedett, és ismerkedett a közösségek életével. Az első állomása Ópusztaszer volt. Ott a SzÖSz – Magyar Élőfalu Hálózat egyik alapítójának a tanyájára látogatott el, ahol sok mindent megtanult a méhekről és a méhészekről. Ezután Szlovákián keresztül kerekezve jutott el Lengyelországba. Ott egy permakultúrás oktatóhelyszínt látogatott meg, ahol négy napot töltött el önkéntes munkával. Ezt Litvánia követte, ahol több közösséggel is megpróbálta felvenni a kapcsolatot, de sikertelenül, ezért két éjszakát is vadkempingezéssel töltött el. Ezután sikerült eljutnia a Melkys tanulóközösség egyik oszlopos tagjához, akinek az anasztáziás elvek szerint elrendezett szeretetterét (otthonát) látogatta meg.
A Vlagyimir Megre rendkívül sikeres könyvsorozata alapján indult mozgalom fő gondolata az egyhektáros családi birtokok, virágzó paradicsomi bőséget idéző kertek és a birtokokból álló települések létrehozása, amelyek önellátásra, önfenntartásra törekvő családi gazdaságok, munkát és élhető teret, a szeretet terét biztosító területek, ahol a földdel harmóniában élni szándékozó családok telepednek le. Ebben az élhető térben, a családonként egyhektáros területen, egy öttagú család teljes élelmiszer-szükségletét meg lehet teremteni vegyszermentes termesztéssel, nem cél a piacra termelés. Piacra csak a felesleget viszik, vagy a szomszédokkal cserélik el azt, ami bőséggel termett. Litvániában mintegy négyszáz anasztáziás szeretettér van, ezek közül néhány egymáshoz közeli, így közösséget/ökofalut alkotnak.
Lettországban Thomas Krüger egykori üzletember családi birtokán önkénteskedett, ahol a család tagjai számos alternatívát megvalósítottak birtokukon, a lányuk pedig a pubertáskori energiáit a saját kis hobbitház-építési projektjében vezetheti le. Ezután Észtországba látogatott, ahol elsőként a hobukooli parkban, egy családi birtok terápiás és kísérleti építészeti oktatóműhelyében volt, ellátogatott a Lilleoruba, a Baltikum egyik legsikeresebb ökofalujába is, majd áthajózott Finnországba, ahol húsz napot töltött el és négy közösséget látogatott meg. Ezt követően kerékpárját Helsinkiben hagyta, és repülővel utazott vissza. Mint ahogyan az est folyamán elmondta, a repülés volt az egyik leggyorsabb és legolcsóbb, egyben leginkább környezetterhelő módja a visszatérésének.
Az előadás során kitért arra is, hogy a kelet-európai posztszocialista államokban kevésbé működnek ezek a közösségek, míg Nyugaton igen népszerűek. Például az egyik legnagyobb finn üzletláncot is különféle szövetkezetek alapították, és látják el portékával. Kiemelte azt is, hogy amikor egy ilyen közösség létrejön, a legfontosabb, hogy minden egyén a közösségben rendben legyen saját magával, mert amikor ez megvan, akkor másokhoz is ugyanígy tud viszonyulni, így nem alakulnak ki konfliktusok.
– A legtöbb közösséget a belső emberi viszonyok teszik tönkre, a közösség tagjai közötti viszályok húzzák szét, amennyiben nem tudják ezeket megfelelően kezelni – jegyezte meg, hozzáfűzve, ezek kezelésére rengeteg módszer létezik. Szilveszter szerint térségünkben sem lenne bármivel nehezebb ilyen közösségeket alapítani, mint az általa meglátogatott országokban.
