2024. március 19., kedd

Gazdasági növekedés és környezetvédelem

Petar Đukić: Az élettér szennyezettsége miatt Szerbiában 50 százalékkal többen betegednek meg, mint másutt a világon

Életterünk és természeti erőforrásaink védelme szempontjából Szerbia lemaradása a világ mögött – hatalmas. Ez az óriási hátrány megmutatkozik a villamosenergia-termelés és a megújuló energiaforrások kiaknázásának módjában is, miközben a fenntartható gazdasági fejlődésre kellene törekedni, azaz nemcsak a gazdaság bővítésére, hanem egyúttal a környezetvédelemre is – hívta fel a figyelmet Petar Đukić professzor, a Belgrádi Egyetem Technológiai és Fémipari Karának tanára, a fenntartható fejlődés szakértője.

A Beta hírügynökségnek adott interjúban kiemelte: az élettér, különösen a levegő szennyezettsége miatt, Szerbiában 50 százalékkal többen betegednek, illetve halnak meg, mint másutt a világon. Egyenesen drámainak tartja a hazai ökológiai helyzetet, amelyre, mint mondja, több tényező együttesen hat, közülük is leginkább a pénzhiány, az intézmények felelőtlensége és a környezeti kultúra hiánya. A lakosság nagy részének ökológiai tudata gyorsan képes ugyan javulni, mint ahogyan most éppen Szerbiában történik, csakhogy szabály szerint az ilyesmi akkor tapasztalható, amikor már körmünkre ég a dolog.

– Londonban és New Yorkban a két világháború között a rádió arra intette a lakosságot, hogy a legkritikusabb napokon őrizkedjen a gyilkos szmogtól, ne menjen ki az utcára. Akkoriban a gyárak a városok központjában mérgezték a levegőt, a településeken áthaladó folyókban élet nem volt. Ma az ilyen központok ipara a városokon kívül, korszerű technológiával, védőberendezésekkel működik, a Temzében halászni lehet – mondta.

– És nálunk? – teszi fel kérdést, majd válaszol is rá. – Újvidék és Belgrád szinte összes szennyvize a Dunába ömlik, és csak azért van még a folyóban élet, mert hatalmas, és mert másodpercenként 4 millió köbméter víz folyik le rajta. A máshonnan kitiltott, régi autók ezreiből áradnak a veszélyes gázok, és nemrég látott napvilágot az a közlemény, amely szerint a Szerbiai Villanygazdaság termoberendezései alkotják a legnagyobb európai szennyezők felét. Ez persze nem azt jelenti, hogy 50 százalékban Szerbia a felelős a kontinens elszennyeződéséért, ám tény, hogy a fejenkénti szén-dioxid-kibocsátás Bosznia-Hercegovina után nálunk a legnagyobb a régióban. Tudni kell azonban, hogy az EU lakosonkénti átlagkibocsátása ennél is jóval nagyobb – magyarázta Đukić. Azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Szerbiában kénvegyületekkel teli, olcsó uráli naftát használnak, valamint hogy 1,8 ezer hektár termőföldet borított be a hőerőművekből származó hamu. Nálunk azonban a környezetszennyezők nem fizetnek, vagy csak elenyésző összegeket fizetnek káros tevékenységükért az államnak.

– A természetes nyersanyagokat, például a szenet kiaknázó vállalatoknak a kitermelt szén értékének 3 százalékát, illetve a kőolaj vagy a földgáz értékének 7 százalékát kellene befizetniük a környezetvédelmi alapba, az orosz Gazprom többségi tulajdonában levő NIS azonban csak 1 százalékot fizet. Az alapban felhalmozott összegnek a bruttó hazai termék 4-5 százalékát kellene kitennie, tehát Szerbiában körülbelül 2 milliárd dinárt, de mi távol vagyunk ettől, mert a cégeknek meghagyták, hogy annyit fizessenek be, amennyit akarnak. Mindez oda vezetett, hogy környezetünk fölöttébb elszennyeződött, a következmények már régóta érezhetők, valójában azonban csak most szembesültünk velük – szögezte le Đukić.