2022. szeptember 28., szerda

Együttműködő ellenfelek

Ha nem is igazán komolyan, de azért lehetett attól tartani, hogy a kínai–amerikai kereskedelmi viszály globális kereskedelmi háborúvá növi ki magát. Ez az egész világgazdaságot alapjaiban is megrengette volna. Egy ilyen lehetőség továbbra is fennáll, de valójában egyik félnek sem érdeke. Trump történelmi megállapodásnak nevezte a Kínával kötendő kereskedelmi egyezményt a dokumentum első szakaszának aláírási ceremóniáján. Az amerikai elnök szerint a történelmi kereskedelmi egyezmény első szakaszának aláírásával minden eddiginél nagyobb jelentőségű lépést tettek a kölcsönösen tisztességes kereskedelem irányában. Valójában ez egy beismerésként is felfogható, hiszen mindkét fél sok esetben megpróbált úgynevezett tisztességtelen előnyöket szerezni, ugyanakkor azonban a kölcsönös egymásra utaltság is nyilvánvaló, olyan széleskörűek mára már az egymás közötti kereskedelmi kapcsolatok.

A világ tőzsdéin is érezhető volt a megállapodás hatása. Valójában azonban ez is csak egyfajta tűzszünetet jelent a két ország kereskedelmi háborújában. Kína kifejezte szándékát, hogy a következő két évben legalább 200 milliárd dollár értékben vásárol amerikai árucikkeket és szolgáltatásokat. A megállapodás egyik fejezetében rögzítették azt a kínai kötelezettségvállalást is, hogy a továbbiakban nem manipulálják a nemzeti valuta árfolyamát.

Elemzők azonban hiányolják, hogy a részleges megállapodásban nem szerepel a két ország közötti feszültség két fontos forrásának témaköre. A Kínának tulajdonított számítógépes lopások és a kínai vállalatok állami támogatása egyelőre nem szerepel a megállapodásban. A részleges kereskedelmi egyezmény február közepén lép életbe. Utána várhatóan megkezdődnek a tárgyalások a megállapodás második szakaszáról.

EURÓPA LEHET A KÁRVALLOTT

Donald Trump a megállapodás aláírására elhívta a 96 éves Henry Kissingert is, aki külügyminiszterként annak idején elvitte Pekingbe Nixon elnököt 1972-ben, azzal egyben megnyitotta az együttműködés korszakát, ami bizonyos nézőpontból tekintve kisebb súrlódásokkal ma is tart. Paradox módon tehát egyik nézőpontból kereskedelmi háborúról, más perspektívából szoros együttműködésről beszélhetünk. Liu Ho miniszterelnök-helyettes, aki Peking nevében aláírta az egyezményt a Fehér Házban, idézte is a kínai közmondást, miszerint az együttműködés jobb a szembenállásnál. A pekingi Global Times pedig arról cikkezett, hogy ennek a megállapodásnak köszönhetően a világgazdaság elkerülheti a recessziót. Trump esetleges újraválasztását is elősegítheti az alku, hiszen a szóban forgó 200 milliárd dollár egy részét már a novemberi amerikai elnökválasztás előtt elköltik a kínaiak, ami jó hatással lesz a gazdaságra.

Európa viszont „kárvallottja” lehet az amerikai–kínai békülésnek, hiszen Kína mögött az Európai Uniónak van a legnagyobb kereskedelmi többlete Amerikával szemben. 2019-ben ez 170 milliárd dollárt tett ki. Az EU és az Egyesült Államok között számos ügyet érintően akad nézeteltérés. A kiindulópont lényegében az, hogy az Unió mindenáron védeni szeretné az autóiparát. Az USA azt szeretné elérni, hogy az amerikai gazdálkodók egyszerűbben tudják eladni termékeiket az európai piacon. Az EU az élelmiszeripari termékekkel kapcsolatban is óvatos, például ha a hormonkezelt marhahúsról vagy a klórral tisztított csirkékről van szó. A Trump-kormányzat és az Európai Unió közötti kereskedelmi vita egyik sarkalatos kérdése, hogy az Unió nem kívánja megnyitni piacát a nagyarányú amerikai agrárimport előtt. Ha ez megtörténne, az nyilván alapjaiban rengetné meg az öreg kontinens agráriumát. Lényegében az történt, hogy az észak-amerikai kereskedelmi egyezmény tető alá hozása és a Kínával aláírt részleges kereskedelmi egyezmény után Washingtonnak a korábbiaknál jóval erősebbek a tárgyalási pozíciói Európával szemben.

AMERIKA ÜLHET MÉG A TRÓNON

Sok ország esetében még várni kell a pontos adatokra, de az előzetes számítások szerint a világ teljes GDP-jének több mint a 16 százalékát adta tavaly Kína. A 2019. év gazdasági növekedéséhez 30 százalékban járult ezzel hozzá. Valójában azonban a kínai gazdaság növekedése lassulást mutat. 1990 óta 2019-ben jegyezték a legkisebb ütemű GDP-növekedést. Ez is azonban 6,1 százalékot tett ki, amiről a világ államainak túlnyomó többsége álmodni sem mer.

Kínában a rendszer stabilitásának egyik alapját jelenti már régóta, hogy elképesztő ütemben nő a gazdaság és vele együtt a lakosság életszínvonala is. 2015 volt az első olyan év, amikor 10 százalék alatti növekedést jegyeztek. Azóta is tart a lassulás.

Kína 2009-ben előzte meg Japánt, amivel Ázsia legnagyobb, a világnak pedig második legnagyobb gazdasága lett. Az viszont továbbra is valószínűtlen, hogy mikor lesz Kína a világ legnagyobb gazdasága. Az Egyesült Államok GDP-je másfélszer akkora, mint az övék, India pedig olyan tempóban jön fel, hogy végül lehet, hogy nem Kína, hanem ez a másik hatalmas ázsiai ország fogja letaszítani a trónról az USA-t.