2024. március 29., péntek

Lelki immunrendszer

A puszta emberi lét számos nehézséggel, tragédiával, veszteséggel, stresszel, traumával teli. Manapság ezeket a nehézségeket nemcsak a saját bőrén tapasztalja meg az ember, hanem indirekt módon a tévé képernyőjén keresztül is szembesülünk a legkülönbözőbb katasztrófákkal. Egy ilyen most zajló katasztrófa az Ausztráliában tomboló tűzvész, amelyben állatok és növények milliói pusztulnak el, emberek halnak meg, sokan mindenük nélkül maradtak, köztük valószínűleg vannak rokonaink, ismerőseink is, és azt hiszem, nincs olyan egyén, aki a tehetetlenség érzésével a szívében ne siratta volna meg a mindenki számára kedves koalák, kenguruk és más Ausztráliában őshonos fajok szenvedését és pusztulását.

Tudjuk, hogy életünk folyamán különböző típusú és súlyosságú nehézségekkel találjuk szemben magunkat, amelyek igénybe veszik az egyénnek azt a képességét, hogy megbirkózzon velük. Ezt megküzdési kapacitásnak is nevezzük. Hála az égieknek, sokan rendelkeznek ezzel a képességgel, ennek köszönhetően szélsőséges helyzetekben, erős stresszhatásoknak kitéve helytállnak pszichikailag és fizikailag is. A megküzdési kapacitásnak egyik fontos eleme az ún. rugalmasság, rugalmas ellenálló képesség vagy reziliencia, amely egy definíció szerint a legáltalánosabb értelemben valamely rendszernek (egyén, szervezet, ökoszisztéma) azon képessége, amely által az erőteljes, meg-megújuló vagy akár a sokkszerű külső hatások ellenére is sikeres alkalmazkodásra képes.

„A reziliencia a pszichológiában azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után.” (Wikipédia)

A kutatók fókuszába ez a pszichikai jelenség a 2001-es terrortámadásokat követően került hangsúlyosan, amikor kiemelték a reziliencia szerepét a traumatikus eseményekkel kapcsolatban. Megállapították, hogy a legtöbb egyén rendelkezik olyan képességekkel, amelyek lehetővé teszik a stressz igen magas szintjével való megküzdést is. A pszichológiai reziliencia egy olyan adaptációs folyamat, amelynek segítségével kezelhetővé válik egy nehéz élethelyzet, szerencsétlenség, tragédia, trauma, az egyének hatékonyan képesek megküzdeni a trauma okozta distressz tüneteivel. Érdekes tény, hogy a reziliencia fogalma a fizikából ered, egyes fémek ellenálló képességét fejezi ki a stresszhatásokkal szemben, de számos más tudomány is átvette, például az ökológia és a pszichológia is, amelyben a meglepő és látszólag megmagyarázhatatlan megbirkózó, öngyógyító képességet értik rajta.

A reziliencia a pszichológia szemszögéből igencsak komplex jelenség, és nem írható le egyetlen személyiségvonásként. Egyes kutatók, mint például Masten, a magyarázatot az egyénen belül keresték. Az egyéni személyiségjegyekre helyzete a hangsúlyt, és megállapította, hogy a reziliens egyénre jellemző vonások többek között az aktív megküzdés, rugalmas válaszreakció, leleményesség, énhatékonyság, koherenciaérzet, egokontroll, érzelmi intelligencia, optimizmus, a negatív történések kognitív átértelmezésének képessége, szociális kompetencia, a társas támogatás keresése (Masten, 2001). A kutató szerint a reziliencia olyan személyiségjegy, amely szorosan összefügg az adaptációs képességekkel. Szerinte annál a személynél, aki rezilienciával jellemezhető, a fent felsoroltak mellett megtalálható a belső kontroll, az empátia, az optimizmus, a pozitív énkép, a változások pozitív kezelése és az énhatékony viselkedés is.

A szakemberek beszélnek az egyén rezilienciája mellett családi rezilienciáról is. Kramarics Rita szerint a családi reziliencia akkor nyilvánul meg, amikor nehéz a helyzet, tragédiák és sorscsapások ellenére is képes jól funkcionálni a családi közösség; a problémákkal való megküzdés érdekében kreatív és sokféle megoldást alkalmaz. A családi rendszerek és alrendszerek kapcsolata stabil, és a szerepek, még ha átalakulva is, de megmaradnak, és betöltik funkciójukat.

Persze, számos más kutató szerint a rezilienciát nem lehet egyértelműen személyiségvonásként értelmezni, inkább dinamikus folyamatként, mert van, hogy valaki reziliens egy bizonyos kihívással szemben, míg egy másik nehéz helyzetben nem mutatkozik rugalmasnak.

Pozitív dolognak számít, hogy a reziliencia fejleszthető, a negatív hatások kivédhetők, megküzdési stratégiák sajátíthatók el. A pszichológiában megküzdési stratégiáknak nevezik azokat a tipikus megközelítésmódokat, amelyekkel az emberek akkor élnek, amikor egy megoldásra váró problémával, tágabb értelemben bármiféle stresszhelyzettel szembesülnek. Ezeknek a megküzdési stratégiáknak a magáévá tételéért vezették be az ún. boldogságórákat, többek között Magyarországon is. Ennek a programnak a célja, hogy megerősítse a diákok önbecsülését, és elősegítse a boldogságukat. Az órák lényege a személyiségfejlesztés, a pozitív életszemléletre való képesség tanítása, ezt pedig a foglalkozások folyamán a személyiségfejlesztés, a pozitív életszemléletre való képesség tanítása útján, az önismeret, a tolerancia és a társas kapcsolatok tanítása útján szeretnék elérni, felvértezve őket ily módon, könnyebben nézzenek szembe a kihívásokkal, képesek legyenek megbirkózni a problémákkal.

Addig is, míg nem kezdjük ezeket az órákat nálunk is alkalmazni, jó tudni, hogy a negatív hatások kivédhetők, a pozitív környezeti és társas kapcsolódások (Ceglédi, 2012/2; Rayman–Varga, 2015), társas kapcsolatok segítségével. A családon kívüli tényezők között a barátok nyújtotta érzelmi támogatottság és a baráti kapcsolatok révén megismerhető alternatív életmód és perspektíva adhat menedéket a bajban.