A XIX. század nyolcvanas éveiben kezdte meg működését az a redőnyöket gyártó üzem, amelynek tulajdonosa Bernold Szilveszter édesapja, Bernold Leopold volt, akit kiváló lakatosként ismertek.
A fa, nád és fémredőnyök gyártása egy évvel Bernold Szilveszter megszületése előtt, 1885-ben kezdődött el. Amint a hirdetésekből kitűnik, elsődlegesen természetes anyagokból készülő redőnyökre alapozódott az üzlet. Maga Bernold Szilveszter is lakatosként volt bejegyezve a Fazekas utca 9. szám alatti házukban. Ő azonban már az újvidéki iskoláztatását követően Németország és Franciaország különböző gyáraiban tanulta a mesterséget, ott a vasszerkezetek és redőnyök gyártásának technikáját is kitanulta. Újvidékre való visszatérését követően vette át édesapjának akkor már redőnygyártó üzemét, amelyet az első világháborút követő időszakban az ország első és legrégebbi redőnygyáraként hirdettek. A fiatalabbik Bernold nemcsak külföldön szerzett tapasztalattal, hanem kitűnő üzleti érzékkel is rendelkezett. Újításainak köszönhetően a gyár kínálata is lényegesen kibővült. 1925-ben neve abban az európai viszonylatban is mérvadó nemzetközi pénzügyi névjegyzékben is megtalálható volt, amely feltehetően a megbízható üzletfelek listájának is számított.
A két világháború közötti időszakban a Bernold gyárnak termelési választéka és kínálata is kiteljesedett. Már nemcsak a fémredőnyöket kínálták, hanem acélablakokat, acélredőnyöket, acélszekrényeket, ejtőernyő-alkatrészeket, épületvasalásokat, gör- és tolórácsokat, különböző kioszkokat és pavillonokat, korlátokat és rácsokat, légvédelmi ajtókat, postaszekrényeket, vasajtókat, napellenző szerkezeteket, tartályokat, teherfelvonókat, tetőszerkezeteket, üzletportálokat és többek között vashidakat is. Termékeik előállításán kívül villanyhegesztéssel is foglalkoztak ennek az újvidéki gyárnak az alkalmazottai.
Bernold Szilveszter nemcsak az Újvidéki Céllövő Egylet alelnöke volt, hanem az 1873-ban alapított, Újvidéki Első Munkásegylet elnöke, majd az Újvidéki Gyártulajdonosok szervezetének elnökségi tagja, és számos kultúregyesület és más szervezet tagja is. Mint mindegyik igazi újvidéki, nyarait családjával az újvidéki Strandon töltötte, ahol nemcsak mézeskalácsházikóra emlékeztető, különálló kabinja volt, hanem kedvtelésből, barátaival, saját készítésű motorcsónakjával száguldozott a Dunán. Motorcsónakja a nyár csodájának számíthatott, mert az Újvidéken német nyelven megjelenő Bilderwoche című hetilapban képriportban számoltak be a technikának eme csodájáról. Bernold Szilveszter tehát üzleti sikereit saját technikai tudásának, külföldön szerzett tapasztalatának és újításokra hajlamos természetének köszönhette. Számos külföldi elismerésben is részesült, 1911-ben Rómában, 1912-ben Párizsban és Londonban, 1930-ban Szalonikiben díjazták. Szigorú üzleti rendet tartott, így a megrendelt árut mindaddig a sajátjának tartotta, míg azt teljes egészében ki nem fizette a vevő, késés esetén 1,5%-os kamatot számolt fel. A számlákon feltüntették a legkisebb megrendelhető mennyiségeket is, így az üzleti fémredőnyökből a Detektív- vagy Bostwick-fajtából teljes három métert lehetett rendelni, az Esslingener- és hasonló fajtákból, pedig két méter volt a mértékegység. Ugyanakkor a különböző redőnyöknél ráadásul, fajtától függően, 25–35 centimétert számítottak rá.
Bernold Szilveszter bármennyire is szorgalmas vállalkozónak számított, pontosan délben baráti társaságával ebédszünetre és délutáni pihenőre vonult, ahonnan a szemtanúk szerint, nem mindig tért vissza a podbarai Gázgyárral szembeni, gyár hírében álló üzemébe. Ezeken a közös ebédeken a visszaemlékezők elmondása szerint egy különleges keverék nyelven, „novisaderisch” beszélgettek. Bernold Szilveszter a második világháború alatt halt meg, gyárát 1944 októberéig felesége és lánya igazgatta, majd az a „nép tulajdonába” került.
