Komoly szerepe van a pszichológia ismeretének abban, hogy sikeresek legyünk gazdasági és minden más szempontból is. A viselkedési közgazdaságtan a közgazdaságtan és a pszichológia közös gyermeke, mely megpróbál magyarázatot találni arra, hogy miért hoznak látszólag irracionális, logikátlan döntéseket az emberek. Fontos leszögezni, hogy ezeket a hibákat az átlag feletti intelligenciával rendelkezők ugyanúgy elkövetik, mint mindenki más. Sőt! Gyakran a túl intelligensek, a túl széles tudásúak több valós vagy vélt kockázati tényezőt látnak, és ezért bele se mernek vágni pl. egy vállalkozásba, vagy nem merik a pénzüket befektetni.
A kognitív torzítások kivétel nélkül minden ember életét befolyásolják. Valójában senki sem tud kivetkőzni önmagából, és bármennyire szeretnénk is tárgyilagosan ítélni, döntéseink mindig szubjektívek.
A CONCORDE-EFFEKTUS
Az elveszett vagy elsüllyedt költségek csapdája egy olyan emberi döntéshozatali mechanizmus, amikor agyunk torzításai miatt nem merünk valamitől megszabadulni, valamit abbahagyni. A szakirodalomban Concorde-effektusnak nevezik. A sziperszónikus Concorde repülőgépek esetét tipikus esetnek tekinthetjük. A múlt század ’60-as éveinek első felében közösen kezdte el finanszírozni a brit és a francia kormány egy olyan repülőgép kifejlesztését, amely rekordidő, nagyjából 3,5 óra alatt képes megtenni a London–New York útvonalat. Addig ennek több mint a duplája volt az út hossza. Már a fejlesztés során kiderült az elemzők számára, hogy a projekt veszteséges lesz, de az elemzésekhez fenntartással viszonyultak. Később egyre több érv szólt amellett, hogy a költségek sosem fognak megtérülni. A döntéshozók azonban ahelyett, hogy abbahagyták volna a fejlesztést, további súlyos milliárdokat fektettek a projektumba. Több mint harminc éven keresztül finanszírozták a „repülőgépcsoda” veszteséges működését. A legvégén sem anyagi okokra hivatkoztak, hanem biztonsági problémák miatt vonták ki a gépeket a forgalomból.
Ezért nevezik a szakirodalomban Concorde-effetusnak az ilyen jelenséget. Az egykori délszláv államban főleg a '80-as években voltak szintén olyan beruházások, melyeket el sem kellet volna kezdeni. Az ebből eredő veszteségek valószínűleg az ország felbomlását is elősegítették.
Az elveszett költségek csapdájával az élet minden területén találkozhatunk. Egyik legtipikusabb példája, amikor csak és kizárólag azért fogyasztunk el valamilyen ételt vagy italt, mert ugyan nem ízlik és a szervezetünknek sem használ, de ha már megvettük, sajnáljuk kidobni. Vagy amikor azért nézünk végig egy unalmas filmet, mert már túl sokáig jutottunk benne, és ilyen agyi torzítás következtében végignézzük.
FELEJTSÜK EL A MÚLTAT?
Nem hangzik bölcsen, ha valakinek azt mondjuk, ne foglalkozzon már annyit a múltban történt eseményekkel. Valójában az élet minden területén tényleg hasznosak lehetnek bizonyos korábbi tapasztalatok. Megfigyelhető azonban, hogy a jövővel kapcsolatos döntéseinket sok esetben a múltbéli események „túlsúlyozásával” hozzuk meg.
Általános jelenség, hogy olyan dolgok után érdeklődünk, amelyek megerősítik a már létező meggyőződéseinket, világnézetünket. Sok ember nemcsak hogy kizárólag ilyesmiket olvas, de minden más információt elutasít. Ezért tud rengeteg értéktelen, „gagyi” honlap, nevetséges blog és a rajtuk fellelhető sok butaság hatalmas népszerűségre szert tenni. Ugyanakkor a másik fontos jelenség, hogy szeretünk csordában mozogni, azt tenni, amit a többség cselekszi. Nem szeretünk kilógni a sorból, és a társadalom is általában elutasítja azokat, akik különböznek a szürke átlagtól. Nemcsak a butábbakat – őket sokszor megszánva megtűrik –, hanem az okosabbakat is próbálják kiközösíteni, lejáratni.
Az is megfigyelhető és bizonyított jelenség, hogy a veszteséget könnyebben viseljük, ha nem vagyunk egyedül. Ha a szomszéd jó üzletnek látja a kriptovaluta bányászatát, mi sem szeretnénk lemaradni. Ha ugyanaz a szomszéd átváltja pénzét más valutába, mert úgy hallotta, leértékelnék, akkor mi is ezt tesszük?
Ezzel magyarázható a válságokat kiváltó buborékok gyors növekedése is. Nemcsak az emberek, de az intézmények is áldozatai lehetnek a csordaszellemnek. Jegybankok „utánozhatják” egymás intézkedéseit, kormányok hozhatnak hasonló intézkedéseket, ami valójában bizonyos folyamatok felfokozódását eredményezi.
Érdekes megjegyezni, hogy tanulmányok, kutatások eredményeivel bizonyították, hogy a gyermekeknél kevésbé figyelhető meg ez az irracionális viselkedés, ritkábbak a különféle berögződések. Viszont ha foglalkozunk a témával, ha észrevesszük a hibákat, és felismerjük agyunk „torzításait”, ez hozzájárulhat a helyesebb döntések meghozásához. Teljesen nem tudjuk kiszűrni az énünket. Bármennyire próbálunk racionálisan dönteni, nem mindig fog sikerülni. Ennek pedig az egyszerű magyarázata, hogy ilyenek vagyunk mi, emberek.
