Egymásra épülő múlt és jelen

Budiszava, vagyis a 2016-óta hivatalosan használt, magyar nevén Tiszakálmánfalva Újvidék külvárosi falvává nőtte ki magát az elmúlt évtizedben. Nemrégiben felújították a Nagybecskerek felé vezető országutat, a település és a székváros közötti távolság legnagyobb részét ezen a főúton kell megtennünk. A falu bekötőútja is új aszfaltburkolatot kapott, így az autózás most már fél óránál jóval rövidebb időt vesz igénybe.

Magyar hangulatú faluról beszélünk, egy korábbi népszámlálás adatai szerint 3600 fős lakossággal, akiknek csaknem egyharmada akkoriban magyarnak vallotta magát. A faluról és a településen 50–60 évvel ezelőtt uralkodó állapotokról Milánovits Tibor nyugalmazott tanító tud legtöbbet mondani, ő már kevés híján kilenc évtizede tiszakálmánfalvi. A faluban született, szemtanúja volt a jelentős dolgoknak, odafigyelt mindenre, ami körülötte történt. Látott jót és rosszat, 13 és fél éves kisfiúként még azt is, amikor Radnóti Miklós és társai erőltetett menetelésben átvonultak a falun.

– A bő fél évszázaddal ezelőtti Tiszakálmánfalva utcái olyanok voltak, mint a dűlőutak. Szilárd burkolat egyedül a főutcán volt, a központból egy kikövezett elágazás vezetett a vasútállomásra. Telefon? Ma a gyerekek legyezgetik magukat mobiljaikkal, nekünk, 60 évvel ezelőtt a postán, a községházán, a szövetkezetben, az iskolában, a téglagyárban és malomban volt telefonunk. Később az ifjúsági központban is felszereltünk egy közös készüléket. Akkoriban még javarészt igás lovakkal művelték a földeket. A '60-as években, eszembe jutván Edvard Kardelj szólama, megengedték a privátoknak is a traktorok beszerzését, használatát, Kovinból hoztunk néhány olasz, kiselejtezett Landini kistraktort, csodálatos volt, hogy az emberek mennyire örültek ezeknek! A cséplőgépek, vagyis a kombájnok is a '60-as évek elején jelennek meg a faluban. Akkoriban fiatal faluvezetés került Tiszakálmánfalvára, olyanok, akik nem elégedtek meg apáik gondolataival. 63 százalékos arányban megszavaztuk a helyi járulékot, megkezdődött az aszfaltozás, a vízvezeték kiépítése, a telefonhálózat…

– 1960-ban Budiszaván egy tévékészülék volt – én hoztam oldalkocsis motorkerékpáromon Masa Tibornak Újvidékről, egy Futaki utcai ószeres boltban vettük, használtan. Az 1962-es szilveszterezést már mi is egy nagy Teslán néztük. Később az ifjúsági otthonban is volt egy, esténként Lola Đukić tévérendező műsorait néztük szívesen, a terem megtelt. Azelőtt, párommal, 1955. és 1963. között népszínműveket, vagy pedig egyszerűbb, érthetőbb, könnyebb műfajokat adtunk elő. Ebben sokat segített id. Garai Béla, aki évente elküldött két színdarabot. Akkoriban az ifjúságunk nem mehetett táncolni, nem voltak mulatságok, ehelyett a párommal összetoboroztuk őket, és színdarabokat tanítottunk velük. Mi, akkor, nagyböjtben is össze tudtuk szedni az ifjúságot. Ádventkor, akkoriban, az emberek ebben éltek, manapság csak elmennek mellette. Hogyan udvaroltak egymásnak akkoriban? Azok közül a színjátszók közül, akik a mi előadásainkban felléptek, négy házaspár is kikerült! A színdarabok ideje után nem hagytuk abba párommal a művelődési tevékenységet, előbb egy Vojo nevű ember, majd később Ótos András volt tornatanárunk hozták Újvidékről a 16 mm filmeket, minden szombaton, esténként, mozielőadást tartottunk. A páromnak sokszor már nem is jutott hely a moziteremben, ő árulta a jegyeket, az ablakban állva nézte a filmet. Meg kell említeni a Szabadkai Népszínház és Gyermekszínház színésze, Albert Jánost hozzájárulását is a falu akkori művelődési életéhez – meséli a tanító.

Elmondta azt is, hogy akkoriban nagyböjt idején „bandáztak”. Elmentek egy-egy házhoz, zálogosdit játszottak.
– Ne adj Isten, ha valaki olyant kívánt a játékban, hogy csókolj meg, akkor a lánynak meg kellett csókolnia! A faluban óriási eperfák voltak, azokon hinták, hintázott az ifjúság. Ma? Kábeltévé, internet, már-már a kerteket se művelik az emberek. '58-ban, amikor a fiatalabb fiam megszületett, a falusi csordás száznál is több jószágot hajtott ki a koplalóra. Ma, ha van a faluban 5 fejőstehén, az sok. Esetleg néhányan tartanak porcelántehenet vagy kecskét. Mindent a boltokban veszünk. Akkoriban valóban vártuk az ünnepet, ma viszont az ünnep jön. Ma jobban élünk, bármennyire is panaszkodunk, de úgy érzem, hogy a színes, technikai vívmányok ellenére is, érzelmekben színtelenebbül. Régen érzelmekben mélyebben szántottunk, többet dolgoztunk a szép élményekért. Ezek az élmények viszont teljesek voltak – véli a falusi tanító.

A budiszavai gyerekek nemrégiben Debrecenben jártak pásztorjáráson, Moldvai Károly kőfaragónak, kántornak köszönhetően.
– Az idén egy elsősünk van. 1953-ban, amikor Kátyról ide helyeztek tanítónak, naponta 9–11 órát dolgoztam, 42-es létszámú első osztályom volt. A negyedikesek 40-en voltak, a felső tagozatokban is tanítanom kellett. A legutolsó nagy, magyar tagozat az unokám osztálya volt, 1977-ben – akkor 26-an voltak. Addig nem számítunk szórványnak, ameddig van iskolánk! – állítja a tanító bácsi.

Milánovity Sándor a falu helyi közösségének alelnöki tisztségét tölti be. Elmondta, hogy a falusi iskola alsó tagozataiban most 14 gyermek tanul magyar nyelven, a magyar tannyelvű osztályokba járó felsősök száma 25.
– Az Ivo Andrić Általános Iskola Iskolába összesen 245 diák jár, közülük tehát 39-en tanulnak magyar nyelven. Mivel több magyar család távozott a faluból, az idén csak egy elsős diákot írattak be magyar nyelvű tagozatba a szülők, ezért tanévkezdéskor kénytelenek voltunk összevonni két tagozatot. Így most az elsősök és a harmadikosok egy csoportban tanulnak, kombinált osztályban. Két tanítónénit sajnos el kellett bocsájtani, úgyhogy a korábbi négy helyett most már csak ketten foglalkoznak a gyerekekkel magyar nyelven. A falusi óvodába, Urbán Zsuzsanna magyar anyanyelvű óvónénihez most 13 gyerek jár, életkoruk 3 és 6 év közötti. Jó hír, hogy sikerült az óvodát egy bölcsődével kibővítenünk, ami az épület tetejére épült. A bölcsőde tehát megvan, csak még nem nyílt meg, mert a végső simítások még hátravannak, rövid idő kérdése az egész. A létesítmény lehetővé teszi majd azt, hogy a 3 évnél fiatalabb gyerekek felkészülhessenek az óvodára. Van egy napközink is, ott Varga Csilla foglalkozik magyar nyelven a kicsikkel. Ez egy kombinált intézmény, magyar és szerb anyanyelvű kisdiákok is járnak ide. Ez nagyon sokat segít azoknak a szülőknek, akik sokáig dolgoznak, a gyerek tanítás után betérhet ide, és délután négyig itt lehet. Ugyanígy délelőtt is foglalkoznak velük itt, iskolakezdésig – magyarázta a helyi közösség alelnöke.

Beszélt arról is, hogy a falu központjában tavaly átfogó, rekonstrukciós munkálatokat végeztek, Újvidék városi kasszájából és helyi forrásokból összesítve 34 millió dinárt fordítottak parkosításra.
– A parkokat felújítottunk, fákat ültettünk, új járdák épültek, új padokat helyeztünk el. Fontos megemlíteni azt is, hogy a városi önkormányzat jóvoltából hamarosan lehetőségünk lesz a nyugdíjas-otthon, azaz az idősek napközijének felújítására. Ez egy szép, hangulatos klubhelyiség a faluközpontban, ahol nyugdíjasaink társaloghatnak, barátkozhatnak, kültéri, asztali sakktáblákat is kihelyeztünk számukra. Az újdonságok közé tartozik még a katolikus templom előtt felállított turulmadár-szobor is, ezt néhány éve újították fel, az első világháborúban elesett falubelieknek állít emléket. Megemlíteném még a futballpálya rekonstrukcióját, azaz gyepesítését, ilyen módon népszerűsítjük a labdarúgást, azaz a sportolás szokását. A tájház udvarában pár évvel ezelőtt emléktáblát avattunk Tisza Kálmánnak – hallottuk.

Budiszaván tavaly megnyílt egy ragasztószalag-gyár, amelyben 31 munkás jutott álláshoz. Közülük 11-en helybeli magyarok. A Prosperitati pályázatok tekintetében is igen sikeres a falu, az év folyamán a helybeli gazdák és vállalkozók közül 32-en pályáztak sikerrel. 2018. szeptemberében Magyarországi támogatással megnyitottak egy falugazdász-irodát, ez az intézmény egy magyar embernek, név szerint Csévári Ágnesnek jelent munkahelyet. Őt azzal bízták meg, hogy segítsen a földműveseknek a pályázatírásban. A helyi mezőgazdasági szövetkezetnek sikerült felépítenie egy új gabonatárolót, amely nagyobb befogadóképességgel bír, mint az előző.

Tiszakálmánfalván az elmúlt pár évben teljesen kiépült a háztartási szennyvízelvezető hálózat, így most már egyik család sem kényszerül arra, hogy szennyvizét emésztőgödörbe vezesse. A rendszert beüzemelték, a háztartások rákapcsolódtak, e téren nincs gond. A tervezett bicikliút építése azonban továbbra sem kezdődött el, konkrét lépések e téren legfeljebb idén esedékesek:
– Igyekszünk megvalósítani ezt az elképzelést is, az idei évi városi költségvetésben már benne lesznek az Újvidéket Tiszakálmánfalvával összekötő kerékpárösvényre vonatkozó engedélyek és a tervdokumentáció kidolgoztatásának tételei – mondta egyebek között a helyi közösség alelnöke.

Milanovits Sándor elmesélte azt is, hogy a faluban a Szerb Haladó Párt gyakorolja a hatalmat, politikai partnereikkel a Vajdasági Magyar Szövetség tagjai kiváló együttműködést valósítottak meg – mindenben támogatják egymást. A faluvezetésben a haladó pártból választott elnök, Nemanja Janković mellett három VMSZ-tag is részt vesz, ők képviselik a magyarság érdekeit.