Az elmúlt héten arról írtunk, hogy mi történt Szabadkán 1900 első néhány napjában. Nem tudni, hogy a város akkori polgárainak mennyire volt emlékezetes az újévkezdés, de hogy végül mégis jól az emlékezetükbe vésődjön a századforduló, arról a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium gondoskodott. A minisztériumból ugyanis 1900. január 1-jén olyan előterjesztés érkezett a városba, amelybe minden szabadkai adózó polgár beleborzongott.
Százhúsz évvel ezelőtt a Széll Kálmán vezette kormány volt hivatalban, amelynek pénzügyminiszteri posztját erzsébetvárosi Lukács László töltötte be, aki nem mellesleg később, 1912 áprilisa és 1913 júniusa között, Magyarország miniszterelnöke is volt. Az ő minisztériumából érkezett a fent említett előterjesztés. De mi is állt ebben a dokumentumban? Erre a kérdésre a Bácskai Hírlap 1900. január 27-ei számban találunk választ.
„Nem tudjuk mire vélni, mire magyarázni azokat a kivételes intézkedéseket amelyeket a pénzügyi hatóságok városunk adózó polgárságával szemben elkövetnek.
Nem tudjuk megérteni, hogy miféle indokok késztetik a pénzügyministeriumot arra, hogy meghirdesse városunkban az adóstatáriumot.
Mit vétett Szabadka város adózó közönsége, hogy a pénzügyministerium olyan ukázt küldött le Birkás Lajos adótanácsnoknak – hogy vagy behajtja 15 nap alatt az összes adóhátralékot vagy pedig olyan következményeket sóznak a nyakába, hogy mindenesetre be fogja hajtani ezeket az adókat.
Birkás Lajos adótanácsnokot fenyegetik meg ezzel – de tulajdonképen a keringőre való felhívás az adóközönségnek szól” – tájékoztatta olvasóit a szabadkai lap.
A Bácskai Hírlap a minisztériumi előterjesztés teljes szövegét is közölte, amely szerint Szabadkán „a közadók behajtása igen elhanyagoltatott s nevezett város közadó tartozásai folyton szaporodnak”. Ezért az állam megelégelve a tarthatatlan állapotot drákói szigorhoz folyamodott. A vezércikk szerzője azonban feltette a kérdést:
„Elképzelhető az, hogy a polgárság tönkretétele nélkül 15 nap alatt be lehet majd hajtani ezeket az adókat?
Elképzelhető az, hogy amikor a humanitás elveit véve figyelembe halasztásokat adtak azoknak akik fizetni nem bírtak, az összes hátralékokat most 15 nap alatt befizetni lehessen?
Uraim! Ez lehetetlenség.”
Január 19-én a lap vezércikkében már Birkás Lajos felelősségét pedzegette az előállt helyzetben. Rámutattak arra, hogy amikor 1896-ban átvette hivatalát, már tetemes volt a hátralék összege. Feltették a kérdést, hogy ennyi idő alatt miért nem tudta leapasztani a felhalmozódott hátralék összegét. Arra is választ vártak volna, hogy a város adózó polgára miért az utolsó pillanatban tudta meg, hogy az adósságukat ilyen rövid idő alatt kell rendezniük. A lap szerint hónapokkal előtte fel kellett volna készíteni az adózókat arra, hogy adósságukat az év végéig törlesszék. Ezért az ügyben a lap szerkesztősége sürgős vizsgálatot követelt.
Az adóüggyel a január 25-én megtartott városi közgyűlés is foglalkozott. A városi tanács azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a pénzügyigazgatástól kérjenek kimutatást a fellebbezés alatt lévő illetéki és adóügyekről, és addig ezek behajtását függesszék fel. Emellett javasolták, hogy küldjenek felterjesztést a pénzügyminisztériumnak, amelyben azt kérték, hogy az adósok 10 hónap alatt törleszthessék adójukat. A javaslatot a közgyűlés elfogadta, és azzal egészítette ki, hogy Dulits Jenő főjegyző, valamint Vojnics Sándor és Vermes Béla országgyűlési képviselők közbenjárnak az ügy érdekében a pénzügyminiszternél. A közgyűlésen Schmausz Endre, Szabadka főispánja kijelentette, hogy mindent megtesz, hogy az állam és a város polgárainak érdekeit összeegyeztesse. A közgyűlés a főispán szavait megéljenezte.
