2024. március 29., péntek

A lángoló kontinens

Az elmúlt év nyarán az amazonasi esőerdőt sújtó hatalmas erdőtüzek, és annak következtében kialakult politikai viták uralták a világpolitika közbeszédét. Akkor még senki nem sejtette, hogy az óév Ausztráliában egy sokkal nagyobb és pusztítóbb tűzzel fog búcsút venni. Csak, hogy érzékeltessük az arányokat: míg a 2019-es amazonasi erdőtüzekben 900 ezer hektárt pusztítottak el a lángok, addig a déli kontinensen tomboló tüzek megközelítőleg 6 millió hektárt perzseltek fel, ami nagyobb terület, mint maga Belgium. A katasztrófa szomorú statisztikája, hogy a tüzek eddig 25 ember életét követelték.

A legnagyobb pusztításokat Ausztrália Földünk egyedülálló állatvilágában vitték végbe a lángtengerek. Az ötödik kontinens évmilliókkal ezelőtt szakadt el a többi kontinenstől, és elszigetelten fejlődött tovább. Ennek köszönhetően itt sok olyan állatcsoport él, amely a többi földrészen már évmilliókkal ezelőtt kihalt. Beszédes adat, hogy Ausztrália állatvilágának nyolcvan százaléka a bolygón csak itt található meg. Talán a legkülönlegesebb állatok a tojásrakó emlősök, mint amilyen a kacsacsőrű emlős, de itt él az erszényesek legnagyobb része, köztük a koala, és az ország jelképének számító kenguru. Az itteni madárvilág is figyelemre méltó. Olyan különleges lakói vannak, mint az emu, a sisakos kazuár vagy éppen a lantfarkú madár. A Sydney-i Egyetem ökológusainak becslései szerint eddig megközelítőleg félmilliárd állat vált a tüzek áldozatává, köztük a koalapopuláció harminc százaléka. Porig égett az Ausztrália „Galápagos-szigeteként” emlegetett Kenguru-sziget is, amelynek élővilága olyan egyedülálló, mint az Ecuador partjainál található szigetcsoportnak. Az, hogy Ausztrália különleges ökoszisztémája mekkora csapást szenvedett el, majd csak akkor derül ki, ha a tüzeket sikerül eloltani.

És, ahogy azt már tavaly Brazíliában láthattuk, a tüzekkel együtt fellobbantak a viták is a felelősség kérdéséről. Ezen viták sarokköve a manapság oly heves indulatokat gerjesztő klímaváltozás. Míg egyesek a soha nem látott tüzek okát egyértelműen a globális felmelegedés számlájára írják, mások az emberi mulasztásban, és a szándékos gyújtogatásokban látják a katasztrófa fő okát. Az utóbbiak érveit erősíti az ausztrál hatóságok néhány nappal ezelőtti bejelentése, miszerint november óta több, mint 180 személyt vettek őrizetbe a bozóttüzekkel kapcsolatos bűncselekmények és szabálytalanságok miatt. Közülük 24 személy ellen szándékos gyújtogatás miatt emeltek vádat. Ehhez a hírhez sokan hozzáteszik, hogy az országban minden nyáron vannak bozóttüzek. Így ezt az időszakot ott tűzszezonnak is nevezik, amely januárban és februárban éri el csúcspontját. De mielőtt megkönnyebbülve hátradőlnénk, és az ausztrál bozóttüzekkel kapcsolatos figyelmeztetéseket a „klímahiszti” számlájára írnánk, jó ha tudjuk: ha szándékos gyújtogatásokról is van szó, a tüzek nem öltenének ekkora méreteket, és nem lennének ilyen pusztítóak, ha Ausztráliában nem lenne szélsőségesen meleg és száraz nyár (mint ismeretes míg nálunk tél van, addig a déli féltekén most nyár van). Az ausztrál rendszeres mérések kezdete óta ugyanis nem mértek ilyen kevés csapadékot az országban, mint most. Ennek következtében a tűzszezon már augusztusban, tehát az ottani tél utolsó hónapjában elkezdődött. Az aszály pedig 2017 óta tart, vagyis ez a harmadik egymást követő aszályos nyár Ausztráliában. Ilyenre sem volt példa még a meteorológiai mérések óta. Emellett a hőség is óriási. December 18-án az átlagos napi maximum-hőmérséklet 41,9 fok volt, két fokkal magasabb a korábbi rekordnál, de 2019-ben az egész éves átlaghőmérséklet is másfél fokkal volt magasabb, mint a sokéves átlag.

De okoljuk az eseményekért a klímaváltozást, egyes emberek felelőtlenségét vagy akár ezen tényezők együttes hatását, egy biztos: ennek a soha nem látott katasztrófának a felelőse maga az ember. Rémisztő látni, hogy az, amit a természetnek évmilliókig sikerült megőriznie, azt mi egy nyár alatt el tudjuk pusztítani. Még elkeserítőbb az a tendencia, hogy igyekszünk kibúvókat, magyarázatokat keresni önnön felelősségünk elhárítására. Holott csak akkor akadályozhatók meg a jövőben az ehhez hasonló katasztrófák, ha végre szembenézünk saját tetteink következményeivel, legyen szó akár gyújtogatásról vagy akár a klímaváltozásról.