Az ünnepek előtt megnőtt a kereslet a sertéshús és a malacok iránt. Sokak szerint azonban nincs valóságalapja annak, hogy fellendülőben lenne a sertéstenyésztés.
Mikuska Csaba, a Topolyai Sertéstenyésztők Községi Egyesületének elnöke szerint tulajdonképpen az a helyzet a sertéstenyésztés területén, mint a mezőgazdaság egyéb ágazataiban is, hogy a kis- és középtermelők tönkremenőben vannak, mert nem tudják tartani a tempót, nem tudnak versenyben maradni a nagyokkal szemben. Csak a legnagyobb telepek, a legnagyobb farmok azok, amelyek esetleg prosperálhatnak. A jelenlegi helyzetben a mezőgazdaság egyéb szektoraira is jellemző ez. A nem is annyira távoli múltban, még tudjuk, hogy egy úgynevezett „maximföldből” tehát 10 hektáros területen – ennyiben szabták egykor a magántulajdonban lévő földterület nagyságának felső határát – egy családi gazdaság nagyon jó megélhetést tudott magának biztosítani. Ma viszont Mikuska szerint a határ valahol a 100 holdnál húzható meg, tehát aki száz holdnál kisebb területet művelve növénytermesztéssel foglalkozik, hagyományos szántóföldi kultúrák termesztésével nem tud fejlődést produkálni.
Mikuska Csaba azt is elmondta, hogy az afrikai sertéspestis megjelenése rányomta a bélyegét a gazdálkodási évre. A nyáron ugyanis – akárcsak a környező országokban – nálunk is megjelent ez a betegség és folyamatosan attól lehet rettegni, hogy felbukkan majd. Jó hírnek számít azonban, hogy a napokban jelentette be a mezőgazdasági minisztérium Állategészségügyi Igazgatóságának megbízott igazgatója, miszerint jelenleg az országban az afrikai sertéspestisnek egyetlen góca sincs.
A klasszikus sertéspestis nem azonos az afrikai sertéspestissel és védőoltással megelőzhető. Az oltott sertések viszont nem exportálhatóak és a szerbiai tenyésztők évek óta szerették volna elérni, hogy ne kelljen vakcinázni. Valójában december 16-án Szerbia egész területén megszűnt a klasszikus sertéspestis elleni védőoltás kötelezettsége, ezt hivatalosan is közölték a mezőgazdasági minisztériumban. Ez azt jelenti, hogy Szerbia a jövőben esetleg elérheti a sertéspestismentes ország státusát, az alapján pedig lehetővé válik a sertés- és sertéshús kivitele az Európai Unióba, valamint Oroszországba, illetve más országokba is. Ez nyithat újabb távlatokat a hazai tenyésztők szempontjából. Mikuska véleménye szerint azonban ennek hatásai nem azonnal, hanem esetleg csak majd három-négy éven belül érvényesülhetnek.
A kistermelők közül sokan felhagynak a sertéshizlalással, mert sok a bizonytalanság, viszont a szaporításban egyre többen látnak fantáziát. A malacnevelés kisebb befektetéssel jár, mint a hizlalás, és az áringadozás sem annyira kifejezett. A gazdálkodók úgy tartják, hogy a sertéstenyésztés több kihívással, számos szabály betartásával, valamint ellenőrzéssel jár, és a várt jövedelem sokszor elmarad. A kiviteli lehetőségek még korlátozottak, a korlátlan behozatal pedig visszaszorítja a szerbiai gazdákat. Ezzel szemben a malac jóformán mindig eladható a piacon. Nemcsak a hizlaldák vásárolják fel ugyanis, hanem – főleg az ünnepek idején – sok malac az ünnepi asztalokról kerül elfogyasztásra.
A Topolyai Sertéstenyésztők Községi Egyesületének elnöke azt is elmondta, hogy jelenleg a hízósertésekért 165–170 dinárt fizetnek, míg a malac élősúlyban 270–300 dinár kilogrammonként. Az ágazatban megfigyelhető, hogy most már egyértelműen a nagyobb farmok dominálnak. Elmondta, hogy az ország sertéstenyésztésének jelentős részét azok a nagyvállalatok adják, amelyek saját feldolgozó kapacitásokkal is rendelkeznek. Számukra az a fontos, hogy az egész termelési ciklus legyen nyereséges, ők az élősúly árát nem is számolják, hiszen feldolgozva értékesítik a hízókat. A jelenlegi árak nem mondhatók rossznak, ugyanakkor az ágazatban tevékenykedők a jelek szerint idén is számos bizonytalansági tényezővel lesznek kénytelenek szembenézni.
