Esőcsinálók

Gergely József: Amit a galamb összehordott – Hódegyházi vidám történetek

Csík Mónika

2020. január 9., 18:19 >> 2020. január 9., 19:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Minden településnek, kis közösségnek megvannak a maga történetei. Olyanok, amelyek a közösség valamely tagjával estek meg, vagy legalábbis úgy őrzi a faluemlékezet, hogy megestek, esetleg megeshettek volna – hiszen miként a jó mesék, a nép ajkán élő történetek egy-egy kis történetcsírából hajtanak ki, hogy aztán újabb és újabb felemlegetés által bokrosodjanak, virágba boruljanak, gazdagodjanak. A szájhagyomány megörökít adomákat, aranyköpéseket, beszólásokat és elszólásokat is, nem beszélve a tódításokról, amelyek leginkább a nagyot mondók szellemi termékei, de szívesen szórakoznak rajtuk az emberek, így hát megőrzik és továbbadják a fiatalabb generációknak.

Miként a mesemondásnak, úgy a történetmondásnak, adomázásnak is megvoltak, megvannak a maga alkalmai, azaz a helyük és idejük, hiszen leginkább társaságban, összejövetelekkor, poharazgatás, esetleg közös munkavégzés során adódik lehetőség arra, hogy egy jó beszélőkével megáldott hangadó elszórakoztassa a társaságot. A múlt század közepéig, sőt, egy-két évtizeddel később is, még bőven akadt efféle alkalom egy-egy falu életében, ám a szántóföldi gépesedéssel, a rádió, a televízió, a digitális szerkentyűk megjelenésével mind kevesebb lehetőség adódik a közösségi történetmesélésre, legfeljebb disznótorok, családi összejövetelek, csoportos iddogálás során merül fel az eleink efféle szellemi hagyatéka, amely mára egyre nehezebben elérhető közelségben várja, hogy feltárják, közkinccsé tegyék.

Magyar Szó, Újvidék, 2019, 298 oldal

Gergely Józsefnek, a Magyar Szó újságíró-fotóriporterének a közelmúltban jelent meg Amit a galamb összehordott – Hódegyházi vidám történetek című gyűjteményes kötete, amelybe négyszáznál is több bejegyzés került. Miként Fodor István szerkesztői előszavából kiderül: a szerző riportútjai során kezdte gyűjteni a hódegyházi (jázovai) anekdotákat, majd később célzatosan járt el a mesélőkhöz, hogy végül a több tucat adatközlőnek köszönhetően komikus történetek sokaságát rendezhesse egy kötetbe, gátat vetve ezáltal a feledésnek, hogy még ha netán ki is kopnának az anekdoták a szájhagyományból, fennmaradjanak fellapozható formában.

Raffai Judit néprajzkutató a kötet recenziójában utal arra, hogy Gergely József a gyűjtött anyagot átírta, köznyelvesítette, viszont az átírás során törekedett arra, hogy a szövegekben – elsősorban a párbeszédekben – megőrződjön a helyi ö-ző és részben ë-ző nyelvjárás, a tájszólásban gyökerező számos anyanyelvi jellegzetesség, illetve a történetmondás humorára jellemző nyelvi megformálás. Emellett a szerző a gyűjtött anyagot tematikusan rendszerezve bocsátotta közre, a műfaji jellemzőket is figyelembe véve, így találunk a kötetben 19 fejezetet, olyasféle meghatározásokkal, mint: Paraszti viszontagságok, Mesterek és kocamesterek, Papos történetek, Hódegyházi szólások, Pajzán történetek, Nyelvi bökkenők, vagy éppen Történetek a kocsmában és körülötte. Ez utóbbi fejezetbe az italozás közbeni adomák kerültek, melyeknek központi figurái minden esetben a pálinkázók és borisszák, akik napi rendszerességgel döntik magukba a szeszt, és mint a kapatos emberek általában, szinte minden tevékenységüket az alkoholnak vetik alá. Ők az esőcsinálók – mondhatnánk tréfásan, a kötet azonos című bejegyzésére utalva, melynek kezdősorai így hangoznak: „Kocsmai körökben járta a mondás: »Amikó a Pintér Ferenc bácsi ēkezd inni, akkó eső lösz.« Ha egy hétig iszik is, de egy héten belül bizonyosan lesz eső.” Nos ez a sajátos, népi megfigyelésen alapuló életbölcsesség nemcsak a könyv adott fejezetét, hanem az összes többit is jellemzi, hiszen gyakran olvashatjuk valakinek az említőneve mellett a „részeges” jelzőt, illetve az adomák többsége poharazgatás közbeni alkalmakhoz kötődik, és a történetek tanúsága szerint nem is kizárólag férfiemberek kedvelt elfoglaltsága az iddogálás, hanem egynémely asszony se veti meg a jóféle kontyalávalót. A kötetbéli történetek azonban nemcsak a részegségből eredő humort örökítik meg, hanem a falusi ember szavajárásában, világlátásában, furfangosságában rejlő komikumot is, így válnak ezek a bejegyzések a való élet eseményeinek, egy adott közösség életének hírmondóivá.

A bejegyzéseket böngészve felrémlenek az olvasóban Kálmány Lajos, illetve Penavin Olga népmesei és mondai gyűjteményei, és talán még Burány Béla gyűjteményei is, amelyek mind igazolják, hogy a Tisza mente ezen térségét sajátságos elbeszélőkultúra és elbeszélőhagyomány jellemzi. Ezen kiadványok sorába tartozik Gergely József gyűjteménye is, amelyben egy egész falu élete rajzolódik ki, a valóság humoros megközelítésével. Mivel a bejegyzésekben a szereplők nevesítve vannak, a kötet végére többjükről is kialakul egy részleges jellemrajz, és felmérhető, hogy kik lehettek a közösség hangadói, tréfamesterei, karakteres figurái, kik voltak a kikapós asszonyok, a kocsmatöltelékek, a zavarosban halászók, a kétbalkezesek vagy épp az életművészek. A kiadvány képanyagának köszönhetően arc is társul némely szereplőhöz, megtudhatjuk például, hogy nézett ki a nagyszájú Pancsa néni, a Kissára harmonikás, vagy akár a Pali kocsmáros csempe szájú „lapis” üvege, illetőleg képileg is megjelenítődik a falu, az egész miliő, amelyben a történetek születtek. Mind a fotók, mind a bejegyzések olyan közösséget örökítettek meg, amelynek tagjai, a mindennapi nehézségek ellenére is, optimistán és jó kedéllyel viszonyulnak az élethez. Ezt igazolja még a legkurtább bejegyzés, a Nagyotmondók, hazugságmesék című fejezetben olvasható kétsoros is: „Amikó a Gagarin főmënt a Hódba, azt hitte, ű az első, hát vót mit látni, tanákozott ëgy jázovai kufaasszonnyā, aki paprikát árút.”


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége