2024. április 24., szerda

Választási év

Az eddigi nyilatkozatok szerint április második felében, vagy május elején járulhatunk az urnák elé

Habár a köztársasági hatalmi struktúra szervei új összetételének 2016-ban történt megalakítását követően rendre olyan értesülések láttak napvilágot, hogy rendkívüli parlamenti választások megtartása esedékes, erre mégsem került sor, így az idén rendes parlamenti választásokat tartanak Szerbiában, a hatalom mindhárom szintjén, azaz köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati szinten is. A többpárti rendszer bevezetése óta ezek lesznek a tizenkettedik parlamenti választások. Slobodan Milošević bukását, azaz az október 5-ei rendszerváltást követően eddig hét alkalommal tartottak parlamenti választásokat: rendkívülit 2000-ben, 2003-ban, 2008-ban, 2014-ben és 2016-ban, míg rendeset 2007-ben és 2012-ben.

Illusztráció (Archívum: Ótos András illusztrációja)

A többpártrendszer bevezetése óta az ideiek lesznek a tizenkettedik parlamenti választások (Ótos András illusztrációja)

Ez a felsorolás hitelesen szemlélteti, hogy a demokratikus rendszerváltást követően köztársasági szinten elsősorban előrehozott köztársasági parlamenti választást tartottak, így nem meglepő, hogy akármikor kilátásba helyezik a rendkívüli választások megtartását – tegye ezt akár csupán rejtett utalások szintjén az éppen aktuális hatalom, vagy a bennfentesekre hivatkozva sajtó – a társadalom ezt a hírt már nem éli meg rendkívüliként. Talán ezért is lepődtek meg sokan, hogy a múlt évet „megúsztuk” választások nélkül. Az a szerző mindenféleképpen elámult, aki 2018 végén íródott belpolitikai elemzésében megállapította, hogy „az év egyik legfontosabb belpolitikai eseménye az, hogy az idén nem tartottak előrehozott parlamenti választásokat, ám az államfő nemrégiben tett nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy a 2019. belpolitikai évértékelőben nem a rendkívüli parlamenti választások meg nem tartását lehet majd kiemelni az év egyik legfontosabb eseményeként”. De az idő megmutatta, hogy a szerző tévedett.

KÉRDÉSES IDŐPONT

A választások időpontja egyelőre nem ismeretes. Maja Gojković, a szerbiai képviselőház elnöke nemrégiben április 26-át jelölte meg lehetséges időpontként, ám a Politika napilapnak olyan értesülései is vannak, hogy ezeket május 3-án tarthatják meg, míg más értesülések szerint április 19. is számításba jöhet – noha a pravoszláv hívők ekkor ünneplik a húsvétot –, elsősorban azért, mivel az országban számos olyan helyi önkormányzat van, amelyben ha tiszteletben tartják a törvényes határidőket, április 26. előtt kell(ene) megejteni a voksolást. A köztársasági parlamenti választások megtartásának utolsó, a törvénnyel még összhangban lévő időpontja egyébként május 3. lenne.

A Večernje novosti belgrádi napilap értesülései szerint 14 olyan helyi önkormányzat van, amelyekben a korábbi előrehozott választások, azaz a helyi képviselő-testületek megalakítása korábbi dátuma miatt az idén április 26. előtt kellene megtartani a választásokat, míg más számítások 50-re becsülik ezeknek a helyi önkormányzatoknak a számát. Ebből adódóan egyesek úgy vélik, hogy ha a hatalom nem szándékozik átgázolni a vonatkozó törvényeken, akkor a háromszintű választásokat nem ugyanazon a napon tartják meg.

Ótos András illusztrációja

Ótos András illusztrációja

A helyi választásokról szóló törvény értelmében az önkormányzati választásokat legkésőbb 30 nappal a képviselők mandátumának lejárta előtt kell megtartani, míg a választási kampány legalább 45 napig, legfeljebb pedig 60 napig kell hogy tartson. Az említett szabályozás, illetve az említett határidők a köztársasági parlamenti képviselők megválasztására is ugyanez. A vonatkozó vajdasági parlamenti döntés értelmében a tartományi házelnök 90 nappal a képviselőház mandátumának a lejárta előtt írja ki a választásokat, amelyeket legkésőbb az azt követő hatvan napban kell megtartani. A tartományi választási kampánynak legalább 30 napig kell tartania.

A helyi önkormányzatokról szóló törvény arról is rendelkezik, hogy mi történik akkor, ha a helyi választásokat nem tartják meg az előírt határidőkön belül. Ebben az esetben a szerb kormány kinevezi a helyi önkormányzat irányításával megbízott ideiglenes szervet.

KÉRDÉSES RÉSZTVEVŐK

Nemcsak az a kérdés nyitott, hogy mikor járulhatunk az urnák elé, hanem az is, hogy kire szavazhatunk, a jelenleg ellenzékből politizáló pártok egy része ugyanis kitart amellett, hogy bojkottálja a választásokat, mivel értékelésük szerint a nemrégiben megejtett törvénymódosítások, valamint a közelmúltban foganatosított intézkedések sem tették és nem is teszik igazságosabbá a választási feltételeket. A bojkott leghangosabb szószólója a Szövetség Szerbiáért pártkoalíció, amelyet egyebek mellett a Demokrata Párt, a Dveri, a Néppárt, a Szabadság és Igazságosság Pártja, az Együtt Szerbiáért és a Szerbiai Baloldal politikai csoportosulások alkotnak. A bojkott által kifejezésre juthat a szabad akarat, a polgárok pedig visszakaphatják méltóságukat, érvelt korábban Zoran Lutovac, a DP elnöke.

Az Elég volt mozgalom szintén a bojkott mellett sorakozott fel. Saša Radulović, a mozgalom első emberének szavai szerint a bojkott nem cél, hanem eszköz, illetve nyomásgyakorlási lehetőség az igazságosabb választási feltételek megteremtésének a céljával. Az ellenzéki Szabad polgárok mozgalma és Zoran Živković Új Pártja egyelőre nem döntöttek a bojkottról – habár utóbbi inkább ellene, mint mellette kampányol –, míg a Szerb Radikális Párt, a Liberális Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Szerbiai Demokrata Párt és Aleksandar Šapić Szerb Patrióta Szövetsége az eddigi elmondások szerint indulnak a választásokon.

A sport világában, ahol számos tapasztalatot szerzett, senki nem győzedelmeskedett úgy, hogy otthon ücsörgött, jegyezte meg a téma kapcsán Aleksandar Šapić, valamint kifejtette, hogy szerinte egyetlen érv sem szól a bojkott mellett, azaz nem világos, hogy vajon miként tenné jobbá az emberek életét az ellenzéki választási bojkott. Ami a választási feltételeket illeti, azok immár több mint 25 éve egyetlen egyszer sem voltak igazságosak, tette hozzá a politikus, Zoran Živković pedig kifejtette: „Ha menekülünk a probléma elől, azzal biztosan nem oldjuk meg.”