A sikeres tesztelés után megkezdődhet az orosz gáz szállítása Törökországba a két országot összekötő tenger alatti csőrendszeren, a Török Áramlaton. Ám a vezeték másik ágának (Török Áramlat 2) tervezett folytatása Európa irányába akadályba ütközhet. Persze nem Szerbiában, ahol épp a minap fejeződött be a 403 kilométer hosszú, saját csőrendszernek a kiépítése.
Több új vezetéken is gázt adna el külföldre Oroszország. Közéjük tartozik a Török Áramlat is, amelyet kétágúra (kétszakaszosra) terveztek. Az egyik már el is készült, és kizárólag Törökország belső piacát látná el az ott hiánycikknek számító földgázzal (állítólag kedvezményes áron).
Az energiahordozó a Fekete-tenger alján vezető, 910 kilométer hosszú csőrendszeren érkezhet, és onnan kerülhet be az országos ellátó hálózatba. A víz alatti munkálatok hétmilliárd euróba, a földi rész kiépítése 400 millió euróba került Törökországban, ahol hamarosan indulhat a szállítás is. Recep Tayyip Erdoğan államfő legalábbis azt üzente, hogy január 8-ától működésbe léphet a Török Áramlat, amelyen évente 31,5 milliárd köbméter gázt lehet továbbítani az országba.
A csőhálózatnak készül egy leágazása is, a Török Áramlat 2, amelyet a tervek szerint egy éven belül ki kellene építeni. Rajta keresztül – egy 180 kilométeres török földi szakasz beiktatásával – Európába juttatnának el orosz földgázt. Előbb Bulgáriába, onnan Szerbiába, majd Magyarországra, sőt távolabbra is. A vezeték kapacitása évi 15,75 milliárd köbméter gáz, amiből 3,5 milliárd jutna Bulgáriának, 2,5 milliárd Szerbiának, 6 milliárd Magyarországnak, a maradékon pedig Ausztria és Szlovákia osztozhatna.
Ha Szerbiától függne, hamarosan már Európába is jöhetne az orosz földgáz. A csőrendszer ugyanis nálunk már a helyére került a nyomvonal teljes hosszán, vagyis 403 kilométeren. Ám ahhoz, hogy használni lehessen, még ki kell építeni a mérőállomásokat és azt a három központot (Paraćin, Belgrád és Nagybecskerek közelében), ahonnan szét lehet osztani a gázt.
Hátra van még a törzsudvarnoki (Banatski Dvor-i) tározóhoz vezető kilépő állomás megépítése is. A hírt december végén ismertető Dušan Bajatović optimista a munkálatok elvégzésével kapcsolatban, sőt már abban bízik, hogy Szerbia a jövőben a régió egyik fő gázforgalmazójává válhat. A Srbijagas vezérigazgatójaként arra is utalt, hogy Törzsudvarnokon bővítik a tárolókapacitásokat, és kell egy új raktár is. Ez a létesítmény csaknem egymilliárd köbméter gáz elhelyezésére lenne alkalmas, és Szerbittabénál (Srpski Itebejnél) alakítanák ki.
Hírek szerint a beruházások teljes összege a szerbiai szakaszon eléri az 1,4 milliárd eurót.
A Török Áramlaton érkező gázra azonban még várni kell, mivel a 484 kilométeresre tervezett bulgáriai csővezetéknek még csak a töredéke kész. A munkálatok továbbra is döcögve haladnak, s félő, hogy a bolgár szakasz – az elvárások ellenére – nem készül el 2020 végére.
A pesszimisták még sötétebben látják a jövőt. Attól tartanak, hogy megismétlődhet a 2014-es eset, amikor az EU és az Egyesült Államok nyomására Bulgária lemondott a Török Áramlatnál is ambiciózusabb Déli Áramlat vezetékrendszerről, amelyen szintén orosz gáz jött volna Európába. Ámde Ukrajna elkerülésével, jelentősen gyengítve ezzel Kijev tárgyalási pozícióját (a Krím-félsziget annektálása óta ellenségként kezelt Oroszországgal szemben), és jócskán lecsökkentve bevételeit a gáz tranzitdíjából.
Bő egy éve Brüsszel meg is üzente, hogy leállíthatja a Török Áramlat 2 építését is (ahogyan ezt már 2014-ben megtette a Déli Áramlattal), ha a vezetékrendszer üzemeltetési feltételei nem felelnek meg az uniós előírásoknak, illetve energiabiztonsági követelményeknek.
Washington nemcsak a Török Áramlat, hanem a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat második ágát is ellenzi. Az utóbbin, amelynek kiépítése a befejező szakaszban amerikai közbelépésre a minap megtorpant, ugyancsak orosz gáz érkezne Európába (első állomásként Németországba), Ukrajna és Lengyelország kihagyásával.
Az USA azzal érvel, hogy ezek a vezetékek még kiszolgáltatottabbá tennék a kontinenst az orosz szállításoknak, s ezzel túlzott függőség alakulna ki Moszkva és az EU-tagok között. Ráadásul több ország elvesztené fontos gáztranzit bevételét, ami aligha nevezhető kereskedelmi programnak, hanem inkább a Kreml politikai nyomásgyakorló eszközének a térségbeli (főleg kelet-európai és balkáni) érdekérvényesítéséhez, befolyása növeléséhez.
A Fehér Ház emiatt ellenez minden új orosz vezetéket az egész régióban, ahová nem mellesleg inkább az amerikai cseppfolyósított földgázt szeretné exportálni. Lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Annak ellenére is, hogy az jóval drágább az oroszokénál.
Donald Trump amerikai elnök decemberben szankciókkal fenyegette meg mind az Északi Áramlat 2, mind a Török Áramlat európai gázpiacba történő bekötésében résztvevőket. Moszkva ellenlépéseket helyezett kilátásba, bár a részleteket még nem ismertette.
Előzőleg azonban Vlagyimir Putyin nyilvánosan felrótta Bulgáriának, hogy szándékosan akadályozza saját területén a Török Áramlat európai ágának kiépítését. A bolgár kormánynak ugyanakkor megüzente: Moszkva akkor is megtalálja a terv megvalósításának módját Európa déli részén, ha Szófia nem akar együttműködni.
