Közvetlenül az újévi ünnepek előtt egy nem szokványos megemlékezés és buli helyszíne volt a zentai Mojo klub. Az egykori (és első) legendás pincediszkó veteránjai ugyanis korhű zenével és fiatalos lendülettel emlékeztek meg arról, hogy a városban 50 évvel ezelőtt a Népi Technika keretében megnyílt az első, az egykori nagy Jugoszláviában pedig a második ilyen jellegű szórakozóhely, amely gyökeresen megváltoztatta a városban élők szórakozási szokásait. Előtte egészen más képet mutatott a Tisza menti kisváros, mivel mindaddig legtöbben még a fénykorukat élő zentai kiskocsmákba tértek be italozni, a fiatalok pedig a helyi közösségekben tartott táncesteken barátkoztak. Csábi Béla, az egyik egykori diszkós szerint az 1969-es forradalmi szeleket a zentai fiatalok is megérezték, és úgy gondolták, hogy ők sem maradhatnak ki ebből. Végül sikerült egy olyan csapatot összekovácsolni, amely megalapította az első zentai diszkót.
– Ez egy forradalmi generáció volt, kompakt társaság alakult ki, így a diszkó az akkori fiatalok nagy részének tetszett – mesélte, ugyanakkor hozzáfűzte, bizonyára voltak olyanok is, akiknek igencsak szúrta a szemét, mivel akkoriban hosszú hajjal, szakadt, a lábszáron műanyag szívekkel televarrt farmerekben jártak, békejellel ellátott pólókban, és akkoriban a tetoválások is nagyon vagány dolognak számítottak.
– Biztos vagyok benne, hogy a mai fiatalok is legalább annyira lázadók, mint amennyire mi voltunk – jegyezte meg beszélgetőtársunk, és hozzáfűzte, hogy a mai fiatalok kicsit talán önmagukba fordulva kapcsolódnak ki, nem verődnek nagyobb bandákba, hanem kisebb csoportokban szórakoznak.
Az első zentai diszkótalálkozót 1969. november 29-én szervezték meg, szilveszterre pedig a pince is elkészült, s kitárta kapuit a diszkóklub, amely kisebb megszakításokkal egészen 1974-ig működött. A szórakozóhelyen egyébként tilos volt az alkoholos italok felszolgálása és fogyasztása. Lényegében e rendelet megszegésének „köszönhetően” került lemezpult közelébe Kovács Károly – Vucskó is, akit Lukács Dezső, a Népi Technika akkori titkára egy pálinka becsempészése miatt tiltott ki három hónapra a szórakozóhelyről. A története mégis happy enddel fejeződött be, mivel annyira szerette a zenét, hogy szombat esténként elment a diszkó elé, s a ventilátor számára kialakított résnél hallgatta a zenét. Lukács erre megsajnálta őt, és azzal a feltétellel mentette fel a büntetése letöltése alól, hogy elkezd dolgozni a stúdióban.
A diszkó, egyedüli szórakozóhelyként a környéken, a környező települések és városok fiataljai körében is óriási népszerűségnek örvendett, s a felszereltsége is csúcskategóriásnak számított akkoriban, aminek Belgrádból és Újvidékről is a csodájára jártak.
Így egy alkalommal Nikola Karaklajić, a Belgrádi Rádió Veče uz radio című legendás könnyűzenei műsorának a házigazdája is eljött Zentára, hogy megcsodálja a diszkósok cuccait.
