A családon belüli erőszakról és a nemek közti egyenlőségről szóló kérdőívet, amelyet a nemek egyenjogúságával foglalkozó zentai bizottság tett közzé, december végéig lehetett kitölteni. A kilenctagú testület elnökségi feladatait Pásztor Mária látja el, akit a bizottság feladatai mellett a zentai nők jelenlegi helyzetéről is kérdeztünk.
Zenta (Gergely József felvétele)
Mint azt elmondta, a jogszabály szerint a nemi egyenjogúsági bizottság feladatai közé tartozik a nemi egyenjogúság megvalósulásának figyelemmel kísérése, a községi képviselő-testület jogszabályjavaslatainak véleményezése, illetve a javaslattétel az esélyegyenlőség növelését célzó aktivitások és intézkedések foganatosítására. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a bizottság mindeddig igen passzív volt, az alakulóülés óta nem sokat tevékenykedtek, és a községtől sem kaptak átnézendő anyagokat.
– A közelmúltban hozzám fordultak a községtől, hogy megcsinálná-e a bizottság a nemi egyenjogúsági akciótervet, amit a minisztérium szorgalmaz. Szerbiában a nemi egyenjogúsággal foglalkozó nemzeti stratégia már több éve hatályban van, ezt szeretnék most helyi szinten is létrehozni. Az ehhez szükséges akciótervet a kérdőívek alapján fogjuk kidolgozni, amiket december 31-ig lehetett kitölteni. Ezek után hozzákezdünk az akcióterv kidolgozásához, ami várhatóan egy-két hónapot fog igénybe venni. Ezt aztán a községi tanács megvitatja, a képviselő-testület pedig elfogadja – mondta.
Hangsúlyozta, hogy a kérdőívek teljesen anonimak voltak, így nem tudják és nem is akarják beazonosítani a válaszadókat.
A férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségekről elmondta, hogy meglátása szerint az emberek többnyire nem tartják problémának a jelenséget:
– Az eddigi adatok szerint a kitöltőknek körülbelül 60 százaléka elégedetlen a jelenlegi helyzettel, 40 százalék pedig nem lát semmiféle problémát. Ezen dolgozni kellene, érzékenyíteni kellene az embereket, mert sokan tisztában sincsenek a nemi egyenjogúság megjelenési formáival. Például meg lehetne ismertetni az emberekkel a családon belüli erőszak különböző formáit, hogy felismerjék, ha találkoznak vele.
A nemi egyenjogúság terén fölmerülő problémák között megemlítette a nők alacsony arányát a vezető pozíciókban, illetve az egyedülálló szülők (akik legtöbbször anyák) helyzetét. Előbbiről elmondta, hogy a jogrendszer minimum 30 százalékban irányozza elő a nők arányát a különböző munkatestületekben és a községi képviselő-testületben, és ennél többet nem is szoktak teljesíteni. Pedig szerinte a kvóta lehetne magasabb is, hiszen a nők aránya a társadalomban (hosszabb életkorukból kifolyólag) valamivel nagyobb is, mint 50 százalék. Az egyetlen kivételt az elnőiesedett szakmákban látja: óvodákban, iskolákban gyakrabban kerülnek a nők vezető pozícióba.
Az egyedülálló szülőket érintő legnagyobb probléma szerinte az, hogy az esetek többségében a nők kapják meg a felügyeleti jogok, a férfiak pedig vagy fizetnek tartásdíjat, vagy nem. Azt is hangsúlyozta, hogy sokszor a média is hozzájárul a nemek közti egyenlőtlenségek fenntartásához.
