Ilyenkor, decemberben a figyelem központjába kerül az adományozás, az adakozás és az ajándékozás. Mind „a” betűs szavak, amelyek ugyanazt jelentik, szinonimák, de a mindennapi életben más-más helyzetben használjuk őket. Mindegyik az „ad” igéből ered. Adományt adományozunk, amikor barátságból, nagylelkűségből vagy jutalmul adunk, ajándékozunk valakinek (ez lehet pénz, élelem, ruhanemű stb.). Ez „ajándékba adott érték, amit ellenszolgáltatás nélkül jutalmul, segítségként vagy támogatásként adtak vagy kaptak”, írja a WikiSzótár.
Ajándékot ajándékozunk, amikor is „ingyen” átadunk egy tárgyat; viszonzást nem várva adományozunk. Az ajándékozás kifejezésnek átvitt értelme is van, „önzetlenül nyújt, nemes célra juttat”.
Adakozunk is, amikor jótékony vagy közösségi célra pénzt vagy más értéket, holmit adunk, ajándékozunk (adományt ad, jótékonykodik, alamizsnálkodik), vagy amikor „valamely összeget, értéket, jótékony v. közösségi célra adunk/adományozunk”.
Ajándékozni szinte mindenki ajándékozott már, születésnapokon, névnapokon, házassági évfordulóra, húsvétra, karácsonyra.
De mi a helyzet a többi „ad”-dal? Van, aki nemcsak decemberben, hanem az év folyamán is rendszeresen teszi a fent felsorolt tevékenység valamelyikét, amikor alkalma van rá. A jótékonykodáshoz tartozik az is, amikor a műanyag palackok kupakját összegyűjtjük, és eljuttatjuk a Kupakkal a Mosolyért Polgári Egyesülethez vagy a helybeli segélyszervezetek valamelyikéhez, amelyek úgyszintén kupakok vagy PET-palackok, italos dobozok gyűjtésével és értékesítésével jutnak pénzhez. Vagy évente több alkalommal is a már nem használt ruhákat odaadják az ökumenikus szervezetnek, illetve a Vöröskereszt helyi szervezetének. Az iskolában is megpróbáljuk a tanulókat jótékonykodásra nevelni. Humanitárius koncerteken vesznek részt a tanulóink – fellépőkként, nézőkként –, pénzt gyűjtünk a disztrófiások egyesületének, részt vesznek a karácsonyi gyűjtésekben, mint amilyen a nemrégiben nálunk is meghirdetett cipősdoboz-akció. Ott, ahol a családban is fontosnak számít az adományozás, adakozás, ajándékozás, gond nélkül részt vesznek a gyerekek is jótékonykodásban, de vannak olyan családok, amelyek valamilyen módon megpróbálják kijátszani, becsapni az akciót szervezőket. Ilyenről számoltak be a magyarországi köztelevízió egyik műsorában, amikor bemutatták, mennyi használhatatlan dolgot, limlomot – mondhatjuk azt is, szemetet – csomagoltak és vittek be nekik, pluszköltségeket okozva a gyűjtést szervezőknek, hisz a zsákokba kiválogatott alkalmatlan holmit el kell valakinek szállítania, és ezért fizetni kell. Vagy az a szülő, aki pénzgyűjtési akció alkalmával szakadt vagy sérült pénzt küld, amelynek csökkent értéke van, jobbik esetben.
Sajnos, az ilyen viselkedés is emberinek számít, de nem lenne szabad átsiklani felette.
Mi is áll az adakozás hátterében? Az önzetlenség, az együttműködés, empátiás képesség és a nagylelkűség, valamint más tényezők, amelyek hol egyenként, hol összefonódva bennünk, cselekvésre ösztönöznek. Sokszor azért csinálunk valamit, mert egyetértünk a támogatni kívánt céllal, mint amikor például ritka állatfajok érdekében jótékonykodunk, és motiválhat az is, hogy azáltal, hogy az adott ügy mellé állunk, egy közösség részévé válunk, és egy időben az adakozási jó érzéssel együtt megélhetjük az összetartozás élményét is, ami szintén nagyon fontos emberi igénynek számít.
A fontos lelki tényezők közé tartozik az is, hogy abban a pillanatban, amikor az adakozási vágyunk irányít bennünket, mi az, ami éppen akkor megszólít bennünket az életünkben, ez egyénre jellemző, és köze van ahhoz is, hogy milyen megküzdési módjaink vannak, elégedettek vagyunk-e az életünkkel, hogy milyen passzban vagyunk éppen aznap.
Ami legfőképp jótékonykodásra, adakozásra, ajándékozásra is vezérli az embereket, az az, hogy amikor jót cselekszünk, az agyunk oxitocint és dopamint termel. Mindkét hormon a boldogságért felel, és amikor ezek termelődnek a szervezetünkben, örömöt fogunk érezni.
Nemhiába létezik a mondás: Jobb adni, mint kapni!, mert amikor adakozunk, vagy lemondunk valamiről egy nagyobb jó érdekében (proszociálisan viselkedünk), az agyunk megjutalmaz bennünket. Ez pont olyan, mintha egy belső vállveregetést kapnánk. Más kutatási eredmények pedig azt bizonyítják, hogy az adakozás jótékony hatással van az immunrendszerünkre is.
Ne csak anyagiakkal adakozzunk, mert az adakozás nem feltétlenül a pénztárcától függ. Adhatunk a másiknak egy mosolyt, köszönést, köszöntést, figyelmet, beszélgetést, odafigyelést, segítséget az idős szomszédnak bevásárláskor, úton való átkeléskor, figyelmességet, hogy amikor finom süteményünk van, átviszünk nekik is belőle.
A gyermekünkkel együtt is jótékonykodhatunk, például úgy, hogy kiválasztja egy játékát, hogy a rászoruló vagy beteg gyerekeknek ajándékozza, vagy részt vegyen például jótékonysági meseolvasásban, jótékonysági műsorban versmondással, zenéléssel, énekkel stb. Ez azért jó, mert azok, akik gyermekkorukban részt vettek, felléptek ilyen jótékonysági rendezvényeken, felnőtt korukban hajlamosabbak lesznek az adakozásra. És persze azért is, mert aki már egyszer átélte az adakozásból született örömöt, később nagyobb valószínűséggel ismétli azt meg.
Amikor csak tehetik, adjanak! Mert adni jó!
