2024. március 29., péntek

Maradéki kézimunkázók Zentán

A kézimunkakörösök kötött, horgolt és hímzett portékákkal jelentek meg a karácsonyi forgatagban

Az évről évre mind nagyobb és a látogatók körében egyre népszerűbb zentai karácsonyi vásár látogatói idén mások mellett a maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület kézimunkakörének a portékáit is megcsodálhatták. A szerémségi falu kézimunkakörösei, egykori kolléganőnk, Szabó Nóra vezetésével mindenféle kötött, horgolt és hímzett portékát állítottak ki, amelyeknek valósággal a csodájára jártak a látogatók.

A zentai karácsonyi vásár látogatóit lenyűgözték a maradéki kézimunkák (Horváth Zsolt felvétele)

A zentai karácsonyi vásár látogatóit lenyűgözték a maradéki kézimunkák (Horváth Zsolt felvétele)

A magyarországi, szekszárdi születésű Szabó Nóra az első Petőfi-ösztöndíjprogramja ideje alatt kezdett együttműködni a maradéki kézimunkázókkal. A csoportban tevékenységük első évében még csak alig ketten-hárman voltak, a következő évben viszont már kicsit lendületesebben végezték munkájukat – emlékezett vissza Nóra, aki elmondta azt is, hogy akkor a Csoóri Sándor Alapnál is pályáztak, és a kapott pénzből varrógépeket vásároltak, ami a maradékiaknak is nagyobb kedvet és lendületet adott a kézimunkázáshoz.

– Így most egy év kihagyás után állandó, hétfős létszámmal dolgozunk, és főleg kötéssel, fonással, varrással és hímzéssel foglalkozunk – jegyezte meg az ifjú hölgy, aki időközben Szerémség területén elkezdte gyűjteni a hímzéseket is. Elmondása szerint nagyon sok minta és anyag került elő, ezért a maradéki kézimunkázókban felmerült, hogy ezeket a néptáncos csoportoknak is fel lehetne ajánlani, ahogyan azon is elgondolkodtak, hogy a tartomány egész területén bemutatják a lelkes csapat munkáit.

Nóra ezért felvette a kapcsolatot Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutatóval, muzeológussal, a zentai Városi Múzeum munkatársával, és így jutottak el a zentai karácsonyi rendezvénysorozatra is.

Szabó Nóra elmesélte, hogy továbbra is a térségre jellemző régi motívumok összegyűjtésén fáradozik, amelyek elég szépen fennmaradtak a szerémségi falvakban. Egykori kolléganőnk az elmúlt fél évben négy szerémségi faluban: Beskán, Maradékon, Satrincán és Dobradón végzett kutatásokat, amelyek tanulmányként helyet kaptak a Lakiteleki Főiskola gondozásában megjelenő, Szerémség Kollégium című könyvben is. Az elmúlt időszakban ugyanis két alkalommal egy-egy nagyobb kutatócsapat is ellátogatott a térségbe, ahol interjúkat, mélyinterjúkat készítettek, Nóra pedig a kézimunkák gyűjtéséről szóló tevékenységét is megjelentetésre javasolta a kiadványban.