Sokan foglalkoznak most azzal, hogy mit hoz a jövő év gazdasági szempontból. Országunk kis, nyitott gazdasága köztudottan nagymértékben ki van téve a világgazdasági folyamatoknak, melyeket több váratlan esemény jellemzett az utóbbi időben. Elsősorban a világgazdaság nem drasztikus, de érezhető lassulását kell említeni, de ide sorolható a vámháború vagy a Brexit körül még mindig tartó bizonytalanság is. Az év vége előtt pozitív változások álltak be a bizonytalanságot kiváltó eseményekben. Az Egyesült Királyságban a vártnál is nagyobb győzelmet arattak a konzervatívok, s ezáltal lényegében elérhető közelségbe került a Brexit lezárulása. A másik fontos hír, hogy az USA és Kína, úgy tűnik, mégis meg fog egyezni, így elkerülhető, hogy az egész folyamat egy világméretűvé terebélyesedő vámháborúba torkolljék. Ami pedig egészen közvetlenül is érint bennünket, a német konjunktúraindexek is javuló tendenciát mutatnak. Korábban ugyanis a német gazdaság a lassulás jeleit szemléltették, s már azt is jósolták, recesszióba fordulhatnak a folyamatok. A német gazdasághoz jelentősen kötődik a szerbiai, tehát nagyon nem mindegy, mi történik ott.
A gazdasági növekedés kilátásai pozitívak, az elemzők 4 százalékot megközelítő GDP-növekedéssel számolnak, a kockázatok azonban megmaradtak. Érdekes módon most a cél minél több külföldi tőkét bevonzani, ugyanakkor az is cél kell hogy legyen, hogy országunk ne legyen kitéve a külső sokkhatásoknak, ne függjön tőlük. A kettő lényegében ellentmond egymásnak, ennek ellenére generálhatók olyan folyamatok, hogy gazdaságunk immunisabbá váljon, de a tőke se kerüljön el bennünket. A függőséget persze nem lehet teljesen megszüntetni, hiszen egy kis, nyitott gazdaságról van szó
CIKLUSNAK JÖNNIE KELL
A gazdaságban ciklikus mozgások tapasztalhatók, s ezt megfigyelték már évszázadokkal ezelőtt is. Vannak hosszabb és rövidebb ciklusok, illetve a hosszabb ciklusokon belül vannak a rövidebbek. Ezt lehet ugyan tompítani különféle intézkedésekkel, tervezéssel, de kiküszöbölni nyilván nem.
Nem tudhatjuk, hogy jön-e a válság, illetve sejtjük, hogy lesz, de nem tudjuk mikor ér ide. Egyre több jel mutat arra, hogy egy rövidebb gazdasági ciklus utolsó szakaszában járunk. A 2008. évi válságot követően most már a csaknem tíz éve tartó töretlen gazdasági növekedésnek könnyen vége szakadhat.
Utólag már könnyű okosnak lenni, és ma már tudjuk, hogy a 2008–2011-es válságban többnyire nem azok mentek tönkre, akiknek nagy volt az eladósodottságuk vagy kicsi az árbevételük. A tönkremenés szorosabb kapcsolatban volt az árbevétel-arányos eredménnyel. Valójában tehát a cégek nyereségtermelő képessége a döntő, és ez vonatkozhat általánosan egy-egy nemzetgazdaságra, annak ellenére, hogy azon belül sok minden lehet még mérvadó. Amennyiben ezt elfogadjuk – bár valóban lehetnek fenntartások is, a válságra való felkészülés a jövedelemtermelő képesség megerősítésével kezdődhetne. A gyors növekedési szakaszában mindenki a bővülés és a piacszerzés lehetőségeit keresi. Teszik ezt akár jelentős eladósodás árán is, és valójában, ha bejön, akkor ez lehet a nyerő kombináció. Az ilyen időszakokban nyílnak az új részlegek, új termelőegységek, de önmagában ez még nem garancia, mert ezeket fontos megfelelő módon integrálni is úgy, hogy hatékonyan működjenek és ne a működést bonyolítsák, nehezítsék.
LAZÁN
Talán nincs nagyobb gond a világgazdasággal, de a globális gazdasági lassulás azért az idén is folytatódott. A számunkra fontos térségben, Európában a növekedés és az infláció is alulmúlta a várakozásokat. Ez „altatóként” hathat, de nem szabad elfelejteni, hogy számos olyan új kockázati tényező jelent meg az év során, amik növelték a bizonytalanságot. Az európai és a globális gazdasági növekedési kilátások romlása miatt a világ nagy jegybankjai 2019-ben is laza monetáris politikát folytattak. A mi jegybankunk is tovább lazított. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed döntéshozó testülete júliusi ülésén – tíz év után először – kamatcsökkentésről döntött. Az akkori kamatvágást további kettő követte, így ismét 1,50–1,75 százalékra csökkent az irányadó kamatsáv.
Szerbia gazdasága is a „lábadozás” jeleit mutatja. Vannak, akik már 7 százalékos, éves gazdasági növekedés lehetőségét is emlegetik, miközben még mindig igénybe vesszük az IMF segítségét. A Nemzetközi Valutaalap végrehajtó igazgatóiból álló bizottság úgy ítélte meg, hogy sikeresen lezárult a szerb gazdasági programok eredményeinek harmadik felülvizsgálata, amit a politikai koordinációs szervezet is támogatott. Tekintettel arra, hogy Szerbia jól hajtotta végre a gazdaságpolitikai intézkedéseket és jó makrogazdasági eredményeket ért el, a határozatot a bizottság formális tanácskozásának megtartása nélkül hozták meg. Ezt olyan esetekben tehetik meg, amikor úgy mérik fel, hogy nincs szükség formális vitára – közölte a Szerb Nemzeti Bank.
