Jövő héten búcsút intünk a 2019-es évnek, 2020 pedig különleges feladat elé állítja ezt a kis helytörténeti tárcát, ugyanis, mint tudjuk, jövőre lesz a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója. Ennek az eseménynek a szabadkai vonatkozásaival mi is sokat fogunk foglalkozni az elkövetkező időszakban, de már ebben a hónapban is volt egy Trianonhoz köthető évforduló, ugyanis száz évvel ezelőtt kapott meghívást a magyar kormány a békekonferenciára, amelynek szabadkai vonatkozásait elevenítjük most fel.
Városunkba 1918. november 13-án vonultak be a szerb csapatok. A helyi magyar lakosság akkor még nem sejtette, hogy immár kisebbségi sorba találta magát, egy új országban. A katonák bevonulását ideiglenes katonai megszállásnak vélték, amely a világháborút lezáró békeszerződésig tart majd. 1919-ben Szabadka délszláv lakossága november 13-át azonban már, mint a város felszabadulását ünnepelte.
December elsején viszont felröppent a hír, hogy a párizsi békekonferencia arra kérte a magyar kormányt, hogy egy delegációt küldjön ki Párizsba. A hír természetesen reménnyel töltötte el a megszállt területek, köztük Szabadka magyar lakosságát, ami miatt számos álhír kelt lábra azokban a napokban. A Délmagyarország például december 25-én, karácsony napján Szabadkáról kivonultak a szerbek? címmel közölt egy kis hírt a következő szöveggel:
„Szabadkáról Szegedre jött kereskedő beszélte azt az örvendetes hirt, hogy kedden [23-án] a szerb katonaság eltávozott Szabadka városából. A hir szerint a magyar érzelmű lakosság ujjongott, mikor a szerb katonák zeneszóval elvonultak. Állítólag Zentán alul uj demarkációs vonalat szállnak meg a szerbek. A hirt, mielőtt azt hivatalosan megerősítenék, föntartással kell fogadnunk. A valóság színét adja neki a lapokban közölt régebbi hir, hogy a Bácska hovatartozásáról népszavazás fog dönteni. Viszont hivatalos helyeken történt tudakozódásaink az értesítést még eddig nem erősítették meg” – olvashatjuk a szegedi napilapban.
Mondanunk sem kell, hogy a hírből semmi sem volt igaz. A fentiekhez azonban tegyük hozzá, hogy a Délmagyarország december 6-ai számának címlapján valóban beszámolt arról az értesülésről, miszerint a Bácska és Bánát hovatartozása népszavazáson fog eldőlni. Emellett közölte Huszár Károly magyar miniszterelnök Georges Clemenceau-nek címzett táviratát, amelyben vizsgálóbizottságok kiküldésére kérte a francia miniszterelnököt. Ebben a táviratban Szabadkát is említik.
„Tekintettel arra, hogy egész vasuti anyagunkat elrekvirálták, élelmiszer és tüzelőanyag készleteink teljesen kimerültek, az ország létfentartása veszélyeztetve van és ki van szolgáltatva a tél közepén a hidegnek és az éhségnek. A Legfelsőbb Tanács hathatóan hozzájárulhatna a kedélyek lecsillapításához – amire oly szükség lenne a tárgyalások jó irányban való befejezéséhez – ha szives lenne bizottságokat kiküldeni Erdélybe, nevezetesen Kolozsvárra, Nagyváradra és Marosvásárhelyre, Északmagyarországra, nevezetesen Pozsonyba, Rózsahegyre és Kassára, végül Délmagyarországba, Szabadka és Zombor városok környékére, hogy azok a helyszínen győződhessenek meg azokról az erőszakosságokról, amelyeknek a magyar lakosság áldozatául esett és a bajok orvoslásáról gondoskodjanak” – állt a Délmagyarországban.
Ez a kérelem süket fülekre talált. A magyar delegáció újév után, január 7-én érkezett meg Párizsba.
