Itt a karácsony. Az ünnep alkalmából olvasóink három napra szóló újságot vehetnek a kezükbe, számos érdekes írással, alkalomhoz illő szöveggel. Az, hogy a lapok így kedveskednek az olvasóknak, nem új keletű találmány a sajtótörténetben. A régmúlt idők szerkesztőségeiben is igyekeztek alkalomhoz illő újságot eljuttatni olvasóik karácsonyfái alá. Most egy ilyen lapszámba engedünk bepillantást, abból az időből, amikor még városunkban is számos napilapot adtak ki.
A szabadkai Bácsmegyei Napló 1929 karácsonyán, amikor már javában tombolt a nagy gazdasági világválság, egy olyan különszámot adott ki, amely a mellékletekkel együtt 240 oldalt tett ki. A címoldalon Békesség a földön címmel egy terjedelmes vezércikk volt található, amely igen szép ünnepi gondolatokat tartalmazott.
„Ember, aki kényszerűségek igájába törve, kis örömökért nagy harcokat vívsz, állj meg egy pillanatra, rázd le magadról sorsod zúzmaráját és melegedjél a legszebb legenda tüzénél, amely fénybarázdákat hasít évezredek sötétjébe. Karácsony van, a szeretet eszméjének születésnapja. A betlehemi párolgó alomágyon megszületett az Ember, aki önmaga fölött aratott győzelmében Istenné vált, és itt él közöttünk, mint a civilizáció alapelve, a humanizmus örök forrása és minden nagyratörő szellemi mozgalom éltetője. Dobd el a történelmi kutatás mérőónját, vesd el a természettudományos bírálat okuláréját, ne hallgass másra, csak a szíved muzsikájára és el fognak olvadni kételyeid, mint a jégcsap, ha rásüt a napsugár.
Mindegy, hogy az Evangélium térdreboruló áhítatával, Renan filozófiai radikalizmusával vagy Papini forradalmi katholicizmusával látod-e azt a nagyszerű életpályát, amely a Golgothán dicsőült meg. Akár szó szerint elhiszed a bibliai csodákat, akár csak nagy erkölcsi igazságok szimbólumait értékeled bennük, karácsony varázsa hófehér pihékben száll rád és ha a hitetlenség igéi lázadnak is ajkadon, a szíved magafeledkező jósággal telik meg” – állt a vezércikkben.
A nagy gazdasági világválság azonban erre a színes újságra is rányomta a bélyegét. Egy egész oldalas riportot közöltek Kovács György és ötgyermekes családjának sanyarú sorsáról. Kovács György bőrgyári munkás volt, aki feleségével és gyermekeivel a teherpályaudvar végén, a szemétlerakó árkok mellett lakott egy nyomorúságos odúban.
„A hat négyzetméter területű földes és sötét odúban egy ágyon, két ágyimitáción, az asztalon, a sporheton, egy almáriumon és két széken kívül van hét ember: Kovács György az apa és a felesége, továbbá a tízéves Pistike, a nyolcéves Rozika, a négyéves Ilonka és a két legújabb ikertestvér Mihály és Teruska. Felettük egy fonálon száradó ruhák lengedeztek, a parányi ablak párkányán pedig két tányérban üdén zöldelt az újévi búza” – olvashatjuk a parányi házikó leírását a Bácsmegyei Naplóban, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy a gyermekek még sosem láttak karácsonyfát.
A Kovács család otthonába azonban mégis költözött egy kis ünnepi hangulat a Bácsmegyi Napló szerkesztőségének köszönhetően. Az újságírók egy fenyőfát vettek a család számára, amelyet a szerkesztőség tagjai feldíszítettek és elvittek a család otthonába. Emellett édességeket, élelmiszert és meleg ruhákat is adományoztak Kovácséknak. Az adomány árát a Bácsmegyi Napló kiadóhivatalának pénztára biztosította.
