A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ tavaly áprilisban kezdte meg szerteágazó tevékenységét. Felsőoktatási képzéseknek ad otthont, továbbá sokrétű programokat szervez, amelyekkel mindenféle korosztályt megcéloz, a legkisebbektől az idősekig. Nemrég a Forum Könyvkiadó díjátadóján, a Vajdasági Magyar Művészeti Díj bírálóbizottsága döntésének értelmében, e rangos díjat a VM4K kapta meg. Az elmúlt időszakról, a további tervekről és a díjról Lovas Ildikó József Attila-díjas írót, a VM4K vezetőjét kérdeztük.
Lovas Ildikó a VM4K egyik rendezvényén
* Hogyan összegezné a VM4K eddigi tevékenységét?
– Amikor elkezdtük a tevékenységünket, volt egy elképzelésem arról, mit volna jó tenni és hogyan. A különböző tematikájú közéleti esteket alapvetőnek éreztük. Arra, hogy ezeket előadás formájában szervezzük, az bátorított, hogy ennek van hagyománya a városban – gondoljunk csak a Szabad Lyceumra, vagy más hasonló jellegű rendezvényekre. Ha a város történetéről vagy a különböző kulturális szerveződésekről olvasunk, nyilvánvaló, hogy erre igény mutatkozott. Az igény pedig nem vész el, csak átalakul, más keretet, megszólalási formát igényel, de létezik. A szabadkaiak mindig is nyitottak voltak, hogy meghallgassanak tudományos, alkotói folyamatokról szóló meglátásokat, előadásokat. Ha elhisszük, hogy vidéki város vagyunk és mint ilyen, provinciális, akkor lemondunk arról a finom belső igényességről, ami ha megtépázva is, de létezik. A teljes tevékenységünk az emberekben meglévő érdeklődésre alapozódik. A bizalmat kellett kiépíteni, megszolgálni. Ezért indultunk villámcsődülettel, amit a főtérre szerveztünk, ezért volt József Attila azon két verssora. Azt szerettük volna ,,kihirdetni”, hogy közösségi házként funkcionálunk, ahova mindenki betérhet, mert megtalálhatja azt a tartalmat, ami érdekli, és hasonló érdeklődésűekkel találkozhat. A közös érdeklődés összeköti az embereket. Ebből a megközelítésből két irányt láttam, egyik a tudás átadása, a másik pedig a közösségteremtés, hogy a legkülönbözőbb korosztályok jöjjenek el és érezzék itt jól magukat. Nem emelnék ki külön eseményeket, mert mindent egyformán nagy lelkesedéssel szervezünk, a kisebb és a nagyobb lélegzetvételű rendezvényeket is. Nagy sikernek tartom azt is, hogy különböző intézményekkel sikerült felvenni a kapcsolatot és együttműködést megvalósítani. Mindennek szerves része a felsőoktatási képzés, amihez a Szekeres László Alapítvány a helyet és feltételeket biztosítja, mi pedig a tanárok és a hallgatók elvárásait teljesítjük.
* Mit tart nagy előrelépésnek?
– Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor megszerveztük az első nyári táborunkat, és kiderült, hogy ez iránt is van érdeklődés. Azután gyarapodtak a táboraink, téli-, gyerek-, kamasz- és informatika-táborokat is létrehoztunk, egész napos családi napot is szervezünk, pedagógusoknak továbbképzést és óvatosan megkezdtük azt a munkát, ami a kutatáshoz kapcsolódik. Azért óvatosan, mert ez olyan terület, ahol rengeteg a feladat, különböző elképzelések, kezdeményezések léteznek, amiben mi a magunk helyét szeretnénk megtalálni. A munkának ez a része kevésbé látványos, de nem is kell annak lennie. Az sokkal fontosabb, hogy az ezen a területen elvégzett munkának közösségi hasznosulása legyen.
Nemrég szülői levelet kaptunk, hogy jó volna, ha kisérettségi-felkészítőt szerveznénk. Engem ebben a levélben mélyen érintett az a mondat, amiben a szülő azt írta, senki sem attól fél, hogy a gyermeke nem jut be valamilyen szakra. Azért kellene a felkészítő, hogy a gyerekeink jól teljesítsenek, érjenek el jó eredményt. A levél a bizalom kifejezése volt, amit pedig külön megbecsülendőnek élek meg, az a szülői tudatosság. Ezen felbuzdulva tanárokat kerestünk fel, terem után néztünk, mert nálunk nem férünk el, így 2020. január 25-én, más helyszínen ugyan, de indul a kisérettségi-felkészítőnk. Ez semmiképpen sem váltja ki az általános iskolák felkészítőit, de a különórákat vagy magánórákat ki tudja váltani. És nem mellékes, hogy a gyerekek, akik ősztől középiskolások lesznek, megismerkedhetnek egymással, barátságok szövődhetnek, akár hatnak egymásra az előttünk álló pályaválasztási döntés vonatkozásában, tanácsot kérhetnek a tanároktól, akikkel a felkészítő folyamán ismerkednek meg. Építenünk kell az egymás iránti bizalmat, alakítanunk kell a közösségi élményt, tisztelnünk kell annak jelentőségét.
* A VM4K a Ringatótól kezdve a Nagyszülők online képzésig mindenféle korosztálynak szervez programokat. A célok közt szerepel az is, hogy minden korcsoportot megszólítsanak?
– Azt éreztük, hogy erre szükség van. Meg arra, hogy senki ne érezze magát feszélyezve. Ismerős az érzés mindenkinek, amikor új helyre lép be, vagy ismeretlen közegbe, akkor feszélyezve érzi magát. A VM4K csapata azon dolgozik az első pillanattól, hogy aki eljön, az szinte azonnal otthonosan érezze magát. Amikor közösségben gondolkodunk, akkor korosztálytól függetlenül senkit sem hagyhatunk figyelmen kívül, sem a legkisebbeket, sem az időseket. Ha a téli táborunkba a nagyszülők elhozzák az unokákat, nem kell közben feltétlenül hazamenniük a csúszós utakon, itt maradhatnak a programok idején, teázhatnak, elbeszélgethetnek másokkal vagy elolvashatják az újságokat. Természetesen a legnehezebb a középiskolásokat, a fiatalokat megszólítani. Mondták is például, hogy nekik a koncertek túl korán kezdődnek, nekünk viszont a szabályokhoz kell tartanunk magunkat, nem zajonghatunk késő estig. Abban bízok, hogy az idő múlásával azok, akik kisebb koruktól kezdve részt vesznek a rendezvényeinken, saját ötletekkel állnak elő, hogy mit szeretnének, milyen programokat szervezzünk a számukra. Rózsa Zsombor a felnőtteknek műveltségi vetélkedőt, a diákoknak pedig közösségépítő játékot hozott létre, de ezt is át kell alakítani, mert máshol is vannak kvízjátékot, és nem szeretnénk szétválasztani az ilyenfajta szórakozás iránt érdeklődőket.
* Mit érez annak kapcsán, hogy a VM4K a Vajdasági Magyar Művészeti Díjban részesült?
– Az, hogy a tevékenységünket díjjal értékelték, nagyon megtisztelő. Nem akarom, hogy ez a díj a vitrinben porosodjon. Kiállítjuk a klubban, ahol mindenki láthatja és ahol mi is mindig láthatjuk, mert erőt ad. Majd még kiderül hogyan, valószínűleg képzőművészek segítségét is kérjük, mi is törjük a fejünket, klubtagjaink is szoktak ötleteket adni.
* Az új évben mik lesznek az új tervek?
– Minél szélesebb körben továbberősödni és odafigyelni mindenkire. Nem szabad figyelmen kívül hagyni egyetlen építő jellegű észrevételt sem. Egyelőre folytatjuk a tematikus jellegű előadásainkat. Körbejártunk különböző területeket, például az Európa és mi, valamint a Közgazdaságról másként sorozatunkkal, most a legaktuálisabb vagy leginkább divatos téma, amit mi sem hagyhatunk ki, az az, hogy a bolygónkról, a környezetvédelemről is beszéljünk. Szerintem ez foglalkoztatja az embereket, kiváltképp a fiatalokat, mert ők már ebben nőttek fel, elvárásaik vannak, amik azonban sokszor nem valós tudáson alapulnak. Beszélgetnünk kell erről, tudnunk kell, mi a valóság, mi az, ami látszólagos, és mik a tévhitek. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos téma és jövőre ezzel is foglalkozunk. Nem is az állásfoglaláson van a hangsúly, a beszélgetéseket tartom nagyon fontosnak.
