Ha esik, ha fúj, ha havazik, napilapunk kézbesítői minden körülmények között kerékpárra pattannak, és küldetésüket teljesítve kézbesítik előfizetőinknek a Magyar Szót. Bencsik Tibor szabadkai lapkihordónk is így tesz, immár tizenötödik éve.
Szabadkán három lapkihordó osztja szét a Magyar Szót, ők a város három ellentétes pontján dolgoznak.
– Szeptemberig négyen dolgoztunk a város területén, de azóta csak hárman visszük szét az újságot ki-ki a maga területén. Én a makkhetesi részt járom be a kis utcákon át egészen a Sétaerdőig. Minden reggel a központból indulunk, és onnan haladunk a város pereme felé. Eddig még nem számoltam, hogy hány kilométert tettem meg összesen, de naponta körülbelül 10-12 kilométert teszek meg a biciklimmel – mondta Tibor.
A lapkihordók a pékekkel egyidőben kelnek, hogy előfizetőink még munkába indulás előtt, a reggeli kávé mellett olvashassák kedvenc rovataikat.
– Általában négykor kelek, és öt órakor vagy fél hatkor indulok. Szerdánként előbb is elmegyek otthonról, mert ekkor négy különböző újságot kézbesítek, és kicsivel több a munkám. Állandóan ugyanazt a mennyiséget viszem ki, már nem lehet a hét adott napján megjelenő számra előfizetni – vallja Tibor.
Az újság a hét hat napján kerül az olvasók asztalára, Tibor elmondta, hogy a szerdai napon van a legnehezebb dolga.
– Szerdánként több újságot viszek ki, mert a Jó Pajtást, a Mézeskalácsot és a Hét Napot is én szállítom házhoz, azonban elmondható, hogy a területem kicsit szűkült, mert kevesebb darabszámot kell kivinnem. Régebben ötven felett volt az előfizetők száma, most pedig pár számmal kevesebb van a napi csomagomban. Egyre kevesebb a fiatalabb olvasó, inkább középkorúak és az idősebbek veszik a lapot, de vállalkozásokhoz is eljuttatom, mert azok is szép számmal rendelik a lapot. Szeretik az emberek a Magyar Szót.
Tibor állandó munkaeszköze a biciklije. Ahogy mondta, ez a legpraktikusabb szállítóeszköz.
– Nem lenne kifizetődő autóval futárkodni, nincs is gépjárművem, gyalog nem tudnám utolérni magam, így marad a kerékpár, ami a legkézenfekvőbb megoldás. Igaz, mindig van rajta javítani való, most is be kellett ugranom a mesterhez, mert kilyukadt a hátsó kerekem gumija. Mindig kihívásokkal jár a kétkerekűvel végzett munka, volt olyan is, hogy letört a pedál. Gondolkodtam azon, hogy veszek egy elektromos biciklit, de nem jött össze, mert az a modell, ami a kihordóknak való, nagyon drága volt, körülbelül ezer euró. Ezen az összegen nagyon meglepődtem, de az ettől olcsóbbak nem elég strapabíróak ehhez a munkához. A kis akkumulátoros fajta gyorsan lemerül, és nem bírná ki a 2-3 óránál további szolgálatot – mondta.
Tibor valamikor a Sever villamosgépgyárban dolgozott, de az egykor sikeres vállalat időközben csődbe ment, lapkihordónk pedig 2002-ben kapott felmondást.
– Nem rossz ez a munka, már csukott szemmel is eltalálnék az olvasókhoz. Az őszi-téli időszak a legnehezebb. Ha esik a hó, hajnalban az én lábnyomom az első. A legnehezebb, ha egyszerre esik az eső és fúj a szél, akkor néha a csillagokat is lekiabálnám az égről. Pláne, ha a szél kifújja a kezemből a lapot. Esős időben műanyag zacskóba csomagolom a lapokat, de ennek ellenére néha előfordul, hogy csöpögős újságot kapnak az előfizetők. A hóval nincs nagy baj, azonban oda kell figyelnem a réteges öltözködésre, mert ha túl sok ruhát húzok, az sem jó, és az sem, ha túl keveset. Korán kell kelni, hogy mindenki időben elolvashassa a friss híreket. Kiegészítő munkának kitűnő a lapkihordás, de én ezt főállásban végzem. Azért szeretem ezt a munkát, mert itt a magam ura vagyok, reggel befejezem, és szabad vagyok egész nap. Nincs olyan felettesem, aki állandóan magyarázza, mi a teendőm. Ha végeztem, akkor otthon a ház körül tevékenykedem, a kertet rendezgetem – osztotta meg velünk Bencsik Tibor.
A postások, a futárok és a lapkihordók egyik nagy ellenségei a házőrzők és a kóbor kutyák, de Tibor nem tart tőlük.
– Figyeljünk rájuk, és így elkerülhetjük a problémákat! Sokan nem tudják, hogy az ebektől nem kell félni. Aki sok helyen megfordul, azon sok a szagminta. A kutyáknak a szaglás a legfejlettebb érzékszerve és számukra a legtermészetesebb, hogy megszagolnak valakit. Engedjük meg nekik, hogy körbeszaglásszanak bennünket és ők nyugodtan visszamennek a helyükre. Ha mérgesek és utánunk erednek, álljunk meg, szálljunk le a bicikliről és maguktól elmennek – tanácsolta lapkihordónk.
Lapkihordónk minden előfizetőnkkel megbeszéli, hogyan szeretné átvenni az újságot, hiszen minden olvasónak más és más az elvárása. Hozzá fordulhatnak abban az esetben, ha probléma adódna a lap kézbesítésével.
– Előfordult, hogy csak nyolc órakor kaptuk meg az újságcsomagot, akkor hívtak bennünket az olvasók, hiszen hiányzott a lap, de ez az eset nagyon régen volt. Igyekszünk eleget tenni és megfelelni az emberek megszokásainak. Az egyik azt kéri, hogy csöngessek be hozzá és várjam meg, míg kijön a lapért, a másik azt, hogy dobják a postaládájába a lapot. Ez esetben arra kell ügyelünk, hogy úgy helyezzük bele, hogy ne eshessen ki onnan az újság, még a sarka se látszódjon ki, nehogy felhívja magára a tolvajok figyelmét. Olyan is akad, akinek nincs postaládája. Neki légipostával, azaz a kapun átrepítve kézbesítem az újságot. Befőttes gumival összefogom, és átdobom a kapun. Eddig még mindig betaláltam – mondta mosolyogva Tibor.
