A Természetvédelmi Világalap (WWF) és az Egyesült Szerbiai Halászok szervezete felhívta a figyelmet az ünnepek közeledtével növekvő halfogyasztásra, s az emiatt bekövetkezett súlyos túlhalászásra, még a szigorúan védett fajok esetében is. A világalap adatai szerint az illegálisan kifogott halak mennyisége meghaladja a 10 000 tonnát. Az szervezetek képviselői szerint orvhalászat, majd az illegális zsákmánynak utcán való értékesítése a gyenge ellenőrzés, illetve a gyakorlatilag nem létező szankciók miatt vált lehetővé. A böjti időszakban kelendő a hal, nem utolsósorban jó ára is van, így a könnyű jövedelem forrása, és kicsi az esély a lebukásra. A halkereskedők nem félnek az illegális fogásokat értékesíteni a napi piacokon, illetve a halpiacokon, ezenfelül az éttermek és több víz menti csárda étlapján is megtalálhatók a védett fajok.
A leginkább veszélyeztetett halfajta a kecsege, amelyet a kihalás veszélye fenyegeti, így teljes védelem alatt áll, abszolút nem szabad halászni, illetve horgászni sem – nyilatkozta lapunknak Pásztor Róbert, a temerini Kárász Sporthorgász-egyesület titkára, és hozzátette, hogy a kecsegék drasztikus mennyiségének csökkenéséért nemcsak az orvhalászok felelősek, hanem a duzzasztógátaknak a kiépítése is hozzájárult fogyatkozásukhoz: a törökbecsei duzzasztógát például teljes mértékben elvágta a kecsegék a migrációs útját.
– A orvhalászok célpontja elsősorban a kiváló minőségű hal, a harcsa, a süllő és a ponty, ami a böjti halászlé alapja. Ezeket a halakat tudják a legkönnyebben értékesíteni, de minél nemesebb halfajról van szó, annál nagyobb értékű, de valójában nem válogatnak, ami a hálójukba beleakad, kezdve az ezüstkárásztól egészen a dévérkeszegekig mindent elvisznek. Biztos vagyok abban is, ha a Nagybarán belekerül a hálójukba egy compó (cigányhal) – ami szintén teljes körű védelem alatt áll, nem engedik vissza – nyomatékosította a sporthorgász-egyesület titkára
Az orvhalászok dolgát megkönnyíti, hogy a vízterületekre nagyon kevés halőr jut, ráadásul enyhék a büntetések is. A tolvajok technikailag mindig a halőrszolgálatok előtt járnak. Jó felszereléssel rendelkeznek, s gyorsabb csónakjaik vannak. A titkár szerint a hallopások mellett a vízgazdák általi szelektív hallehalászások, például a Földváron zajló busáknak, amuroknak és ezüstkárászoknak a lehalászása is károsítják a halállományt.
A technológia fejlődésével az orvhalászok eszközei is fejlődtek, és újabbnál újabb technikákat fejlesztenek ki hallopásra.
– Egyetlenegy orvhalászeszköz sem elfogadható. Valamikor drágák voltak a hálók, ha elvettünk mondjuk három hálót, az egy érvágásnak számított a tolvaj számára, jelenleg azonban egy kiváló minőségű, 30 méteres háló körülbelül 2500 dinár, szóval ha a halőrszolgálatnak nem sikerül azonnal elkapni az orvhalászt, akkor a felszerelés már az első hallopás után megtérül neki – ecsetelte Pásztor.
Az orvhalászok általában különböző fajta hálókkal, véghorgokkal gyűjtik be a halakat, de alkalmaznak kegyetlenebb módszereket is. Az egyesület titkára szerint az áramot használók a legveszélyesebbek.
Egy normális, 4-5 cm lyukú hálón a tenyeres halak át tudnak úszni, ellenben ha az elektródát ledugják a vízbe, akkor ott 15–20 négyzetméteren belül minden hal elpusztul, függetlenül attól, hogy kishalról vagy 5-10 kilós halról van-e szó. A megoldás az lenne, ha kellőképpen szigorítanák a törvényt, és azt be is tartanák – emelte ki Pásztor, és hozzátette, Temerinben a Jegricskán sikerült kiirtani a nagy mennyiségű hallopást, de a Dunán, ahol több száz kilométeres szakaszra 4-5 halőr jut, szinte lehetetlen megfogni az orvhalászokat.
A WWF és az Egyesült Szerbiai Halászok szervezete arra szólította fel a hatóságokat, hogy minden hallopást olyan lopásként kezeljenek, ami gazdasági károkat okoz az országnak. Kiemelik, hogy a halászatot nem szabad társadalmi kategóriának tekinteni, mivel ezzel szervezett bűnözői csapatok foglalkoznak, amelyek ezáltal jelentős illegális profihoz jutnak. Véleményük szerint a meglévő jogszabályok megfelelő végrehajtása, az ellenőrzések megerősítése és az állami támogatás hozzájárulhat a probléma megoldásához, valamint segíthet Szerbia folyóinak és halállományának megóvásában.
