Úgy tűnik, a végéhez közeledik a fordulatos Brexit komédia. A Boris Johnson brit kormányfőt támogató Konzervatív Párt múlt csütörtöki fölényes választási győzelme után ugyanis minden arra utal, hogy az Egyesült Királyság hamarosan kilép az EU-ból. Johnsonnak ez volt egyik legfontosabb kampányígérete is.
A többség rá, illetve (ismét) a Brexitre szavazott. Az EU-tagságot ugyan már 2016-ban is elutasította az akkori referendumon résztvevők majdnem 52 százaléka, ám a sok huzavona miatt a szigetország nem bírt az eredetileg kitűzött határidőig (2019. március 29-ig) távozni a közösségből. A dátumot azóta kétszer módosították, s talán ezúttal a 2020 január 31-ére vonatkozó legújabb javaslatot sikerül megvalósítani.
A parlament aligha kifogásolja majd ezt a kifutási időt és a válást, hiszen az azt támogató toryk immár abszolút többséget alkotnak az alsóházban. A képviselők korábban kikényszerítettek egy új alkut is az EU-val (a kilépésről), ám ennek felülvizsgálata nem várható. Ellenkezőleg, inkább a megerősítése, hogy az ország megállapodással hagyja ott az EU-t, s ne nélküle, mert a rendezetlen kilépés senkinek sem jó. Igaz, a módosított Brexit-szerződés az előzőnél is rosszabb (a britek számára), ám ez nem különösebben nyugtalanítja őket, Brüsszelt meg talán még kevésbé.
A választási eredményeket megismerve Johnson magabiztosan közölte: erőteljes felhatalmazást kaptak a Brexit végrehajtására. A gazdasági és a piaci szereplők is abban bíznak, hogy végre befejeződhet az eddigi huzakodás.
A britek többsége is erre számít. Az utóbbi fél évtizedben már többször is támogatták a Brexitet: 2015-ben a konzervatív David Cameron elsősorban a Brexit-referendum tervével győzött a választáson. Egy évvel később (kormányfőként) már ki is írta a brit EU-tagságról szóló referendumot, amelyen a többség a távozásra voksolt. A rendezett Brexitet, vagyis az EU-val kötendő válási szerződést ígérő tory Theresa May 2017-ben nyert választást, a múlt héten pedig Johnson lett a befutó. Ráadásul a Brüsszellel aláírt egyezség végrehajtásának ígéretével győzött.
A felmérések szerint a brit választók számára továbbra is a Brexit a legnagyobb kihívás, ezt követi az egészségügyi rendszer átalakítása és a bűnözés elleni harc fokozása. A fontossági sorrend negyedik helyére a gazdasági kérdéseket teszik, az ötödikre pedig a migrációt.
A válás azonban nagy meglepetéseket és károkat is okozhat. A folytatás ugyanis még nem jelenti azt, hogy februártól mindenki megszabadul a Brexit minden problémájától. Brüsszellel ugyanis még bőven lesz egyezkedni való. Például a kétoldalú (szabad)kereskedelmi megállapodásról, amelyből a britek szeretnék kihagyni, hogy ne tartozzanak az uniós joghatóság alá.
Közben meg majd kiderül, hogy miként viseli el a szakítást az Unió, és miként boldogul egyedül az Egyesült Királyság. Megtörténhet azonban, hogy veszélybe kerül az egysége. Fellazulhat akár Észak-Írország kötődése a brit koronához, sőt az sem kizárt, hogy a terület kitart az EU mellett, s idővel (talán már a következő évtizedben) lerázza London fennhatóságát és egyesül Írországgal. Akár népszavazás útján.
A másik nagy gondot Skócia okozhatja, hiszen ott már egyre erősebbek a függetlenségi követelések, törekvések. A múlt heti választáson megerősödött Skót Nemzeti Párt (SNP) már jövőre újabb függetlenségi referendumot szeretne kiírni. Az előzőt 2014-ben tartották meg: akkor a skótok 55 százaléka az Egyesült Királyságon belül maradásra szavazott. A brit EU-tagságról rendezett 2016-os népszavazáson országos átlagban a résztvevők többsége ugyan a kilépést támogatta, a skótok 62 százaléka azonban a bennmaradásra voksolt.
Nicola Sturgeon skót kormányfő azóta többször is kilátásba helyezte, hogy Skóciában újabb népszavazást tartanak a függetlenségről, mert a terület nem engedheti meg, hogy bennmaradási szándéka ellenére kirángassák az EU-ból. A múlt heti választás eredményét értékelve megjegyezte: pártja jó teljesítményt ért el, hiszen megszerezte a skótok szavazatainak majdnem a felét.
Szerinte ezzel Skócia azt üzente, nem kér a Johnson-kormány politikájából, vagyis nem akarja elhagyni az EU-t. Ismét jelezte: újabb népszavazást kezdeményezne a függetlenségről. Arról tehát, hogy a terület maradjon-e az EU-n kívüli Egyesült Királyság része, vagy ne maradjon. Ha a többség az utóbbi megoldást támogatná, Skócia kérné felvételét az Unióba.
Sturgeon a Skóciát kormányzó SNP vezetőjeként már a párt októberi kongresszusán kilátásba helyezte: még az idén kéri a brit kormány beleegyezését a függetlenségi népszavazás előkészítésébe és megtartásába. (Erre 2017 márciusa óta parlamenti felhatalmazása is van.).
London korábban többször is visszautasította az ötletet arra hivatkozva, hogy a 2014-es skót függetlenségi referendum egy nemzedéknyi időre rendezte a kérdését. Sturgeon ellenben azzal érvel, hogy a brit kormánynak nincs joga megakadályozni az újabb referendumot.
Magabiztosságát az is indokolhatja, hogy a felmérések szerint a skótok többsége a függetlenségre szavazna a Nagy-Britanniától való elszakadásról szóló újabb véleménynyilvánításon. A nyáron már a megkérdezettek 52 százaléka támogatta az önállóvá válást, ami a legnagyobb arány a szigetország EU tagságáról tartott népszavazás óta.
