2024. március 29., péntek

Macron a reformátor

Föl-le, le-föl – sétál Emmanuel Macron francia köztársasági elnök támogatottságának görbéje. Még a választások után a 64 százalékos támogatottsága elég gyorsan 36 százalékra esett, majd elérte az eddigi minimumot, a 26 százalékos támogatottságot. De a két mélypont között volt 40-45 százalékos támogatottság is. Macron azok közé a ritka politikusok közé tartozik azonban, akik nem sokat törődnek népszerűségi mutatójukkal, de ennek meg is van a magyarázata.

Az egyik az, hogy nincs oka az aggodalomra, hisz nincs francia politikus, aki népszerűbb lenne nála. A ranglistán váratlanul második helyen áll egy keveset emlegetett baloldali politikus: 26 százalékkal Jean-Luc Mélenchon. Egykori vetélytársa, akivel az elnöki posztért ütközött meg, Marinne Le Pen csak 24 százalékon áll. És a pártjának elsöbbségét egyedül veszélyeztető republikánusok vezetőjének, Laurent Wauquieznek csak 17 százaléka van. Hogyan veszélyeztethetnék tehát Macron elsőbbségét?

Emmanuel Macron (Fotó: Beta/AP)

Emmanuel Macron (Fotó: Beta/AP)

A másik ok, ami miatt Macron nem izgul népszerűségének alakulása miatt azaz, hogy e görbe alakulásának van egy szinte törvényszerűvé vált tulajdonsága. Amikor valami miatt felcsap a tiltakozáshullám, népszerűsége esik, de az ennek elültével ismét emelkedni kezd. Ez történt, amikor elfogadtatta az új munkatörvényt és sztrájkhullám indult ellene. Esett, majd emelkedni kezdett, amikor a kiderült, hogy a munkások maguk lemondanak a 35 órás munkahét nagy vívmányáról, csakhogy vállalatuk ne költözzön el. Főleg, amikor kiderült, hogy a törvénynek köszönhetően a munkanélküliség a válság előtti szintre esett vissza. Ugyanez történt a sárgamellényesek mozgalmával, amikor azok megszentségtelenítették az Ismeretlen Katona sírját.

A legfőbb ok azonban, ami miatt Macron nem sokat törődik a népszerűségi mutatóval azaz, hogy átérzi: neki küldetése van. Az a feladata, hogy végrehajtsa azokat a reformokat, amelyekre okvetlenül szükség van ahhoz, hogy az ország alkalmazkodjon a társadalomban bekövetkező változásokhoz. Az új helyzethez, amelyet az teremt, hogy vége annak a korszaknak, amelyben biztosra lehetett venni, hogy minden új nemzedék jobban él mint az előző. Nem is muszáj figyelembe venni a klimaválság veszélyeiről károgók aggodalmát. Anélkül is nyilvánvaló, hogy társadalom nem képes tartani a mostani laza jólétet, a megszorítások, lemondások korszaka következik.

Beszédesen és nyilvánvalóan megmutatkozott ez most, amikor a nyugdíjreform nyilvánosságra került részletei borzolták fel a kedélyeket és indították el a sztrájkok hullámát. Nem is csak arról van szó, hogy az emberekben halmozódik az elégedetlenség és ezért rokonszenves számukra mindenki, aki tiltakozni probál, hangot ad ennek az elégedetlenségnek. Így az első alkalommal megértésre talál még az is, hogy a 16 párizsi metróvonal közül 11 leáll, akadozik a vasút, a légi forgalom. Ha azonban ez megismétlődik vagy elhúzódik, akkor a kégyelmetlenség gyorsan arra bírja még a korábban rokonszervezőket is, hogy szidni kezdjék a sztrájkolókat.

Ez alkalommal ennél többről van szó. Arról, hogy még a legkritikusabb beállítottságú is kénytelen elismerni: Macronnak igaza van. A francia nyugdíjrendszer komoly reformra szorul. Elsősorban azért, mert a jóléti állam már nem bírja el ezt a terhet, a nyugdíjrendszer mind megfizethetetlenebbé válik. Nemcsak azért, mert meghosszabbodott az átlag életkor, és emiatt már a dolgozóknak mind több nyugdíjast kell eltartaniuk. (Ez ellen probálnak védekezni azzal, hogy mindig és mindenütt elégedetlenséget kiváltva mind jobban meghosszabbodik az az idő, amelyet a polgárnak munkában kell eltöltenie.) És akkor még el kell tartani a nyugdíjat öröklő özvegyeket is. (Franciaországban a 17 millió nyugdíjas közül 4 millió örökölte a járandóságot.)

Reformra szorul a nyugdíjrendszer azért is, mert mind nagyobb terhet jelentenek a nyugdíjasok, már azért is, mert állandóan növekszik a nyugdíjpénztárak hiánya. (Franciaországban ez a hiány 2018-ban 2,9 milliárd euró volt, de ha a rendszer nem változik akkor 2025-ben ez hiány már 17,2 milliárd euró lesz.) Márpedig a jóléti állam rászorul, hogy mindenütt csökkentse kiadásait.

Van azonban még egy nyomós ok, ami szükségessé teszi a nyugdíjreformot. Mégpedig az, hogy Franciaországnak van a világ legbonyolultabb nyugdíjrendszere. Elképzelhetjük mennyi bonyodalmat jelent, hogy az országban 42 nyugdíjpénztár van és mindegyik másképp számítja ki a nyugdíjat. Képzelhetjük milyen tarkaságot jelent maga a tény, hogy olyan nagy a különbség a nyugdíj összegének megállapításánál, hogy az egyik havi keresetének 25 évi átlagát kapja nyugdíjként, a másik pedig csak az utóbbi hat hónap átlagát. Különbség van még a nyugdíjkorhatár megállapításában is. Hivatalosan 62 éves korukban mennek nyugdíjba, de a különböző rendszerek úgy határozzák meg ezt a korhatárt, hogy jelenleg 62 év és egy hónap az átlagos. De különbség van abban is, hogy ennek az átlagnak hány százalékát kapja nyugdíjként. A többség 70-75 százalékát kapja, de a szabadfoglakozásúak megkapják a 94, sőt a katonák a 99 százalékát.

Macron reformja most ennek a tarkaságnak vett véget egy kiegyenlítettebb, egyszerűbb és hatékonyabb rendszer, az „univerzális” nyugdíj bevezetésével. Tény hogy ebben az új rendszerben 850 ezer ember rosszabbul jár. Elsősorban a vasutasok, a közhivatalnokok és az ügyvédek. De a nyugdíjrendszer nemcsak ezzel cáfol rá arra az eddig sokat emlegetett vádra, hogy Macron a gazdagoknak kedvez. Az új rendszernek ugyanis van egy hihetetlenül hangzó tétele: 1000 euró lesz a minimális nyugdíj. Eddig aki 40 évig dolgozott minimálbéren 450 eurót kapott.