A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ klubhelyiségében Varjú Márta főszerkesztő dióhéjban ismertette az idén 75. születésnapját ünneplő Magyar Szó történetét. Beszélt arról, hogy lapunk 1944. december 24-én jelent meg először, négy oldalon, fordításban, emlékeztette hűséges olvasóinkat arra, hogy a jubileum alkalmából december 24-ei, karácsonyi számunkban laptörténeti összefoglalóval kedveskedünk nekik.
Fotó: Ótos András
– A vajdasági médiastratégiával összhangban nemcsak magyar nyelven, hanem magyar szellemiségben készítjük a lapot. Ehhez tartjuk magunkat, a magyar szellemiség jelen van úgy a téma megválasztásában, mint a feldolgozásában, elsődleges feladatunk az, hogy a vajdasági magyarokhoz szóljunk, róluk, rólunk írjunk. A vajdasági, magyar Olvasó fejével és szívével gondolkodunk, eredményesen – mondta egyebek között a főszerkesztő, utalva arra, hogy a Magyar Szó 2014-ben, augusztus 20-án Orbán Viktor aláírásával kiérdemelte, a Külhöni Magyarságért Díjat. – Mellékleteink egyre tartalmasabbak, mind többet és többet nyújtunk az Olvasónak azért, hogy hűséges maradjon a Magyar Szóhoz. A Sportvilág az idén színes melléklettel lépett elő, hamarosan fényes borítót kap, a Gyógykalauzt pedig bővebb füzetté alakítjuk át, új formájában január 10-én jelenik meg. A Magyar Szó naptára 2020. februárjában ünnepli első megjelenésének 75. évfordulóját. A kiadványt mindig szerették, igényelték olvasóink. Volt olyan időszak, amikor azt állították, hogy nincs rá többé szükség, és hogy „senki se olvassa”, így egy ideig nem jelent meg. Újbóli kiadása után azonban kiderült, hogy tévedtek: a legnagyobb példányszámban eladott, vajdasági magyar könyvről van szó, a karácsonyfa alatt ott a helye! – hallottuk a bemutató jellegű élőújság során.
Fotó: Ótos András
A 2020. évi Naptár gerinctémája a trianoni évforduló, a másik vonal, amely meghatározza a kiadvány arculatát, a '44-es, illetve '45-ös vérengzésekkel foglalkozó cikkegyüttes. Németh Zoltán, a kiadvány szerkesztője azt akarta, hogy a Naptárnak „legyen súlya”, nem csak átvitt értelemben: Az idén 320 oldalasra terveztük a kiadványt, a gerinctéma Trianon és a Délvidék. A témával Patyi Szilárd kolléga foglalkozott, igen érdekes és olvasmányos módon. Matuska Márton tollából az 1944–45-ös dolgokról olvashatunk, Egymás irtásától az együttműködésig címmel. A Naptár koncepciója hasonló a tavalyihoz, hónapokra beosztva tálaljuk a szövegeket. A hónapokhoz tartozó fejezetek szabadkai gyerekek díjazott rajzaival kezdődnek, a könyvből nem maradt ki sem a humor, sem a konyhai művészet. Horváth Zsuzsanna gasztrosétára invitál bennünket, szerb, szlovák, szlovén, macedón és más konyhákba is. Gyereksarok is van a Naptárban, Török Erna vezetésével, novellákat és érdekes riportokat is találunk a könyvben. Megtaláljuk benne Herceg Elizabetta, Virág Árpád, Fehér Rózsa, Varga Attila, Varjú Márta, Benedek Miklós, Máriás Endre, Kabók Erika, Kecskés István, Csermák Zoltán, Sándor Zoltán, Stanyó Tóth Gizella, Laták István, Grajlah Emma, Diósi Árpád, Fekete József és Léphaft Pál cikkeit, riportjait, akárcsak Gergely József „bánáti bicskás történeteit” – hallottuk a Naptár szerkesztőjétől.
| Varjú Márta bejelentette azt is, hogy hamarosan elkészül, pontosabban kijön a nyomdából egy harmadik új kiadványunk is, Fodor István szerkesztésében, Mérföldköveink címmel. Hetvenöt év – hetvenöt írás, válogatásról van szó, olyan cikkek kerültek bele a könyvbe, amelyek lapunk háromnegyed évszázados útját mérföldkövekként meghatározták. |
Gergely József már 35 éve „koptatja tollát” lapunknál, úgy az írószerét, mint „tollazatát”. Három évtizednél is hosszabb ideje járja Bánátot Simon István, Fodor István és Apró István jó tollú újságírók mellett tanult bele a szakmába.
Fotó: Ótos András
Okleveles biológusként, ornitológusként elsőszeretettel jár Bánátba, hiszen itt még – Bácskától eltérően – akad érintetlen természet, olyan, szikes-mocsaras élőhelyek, ahol még ráfuthat túzokra, kék vércsére, szalakótára… Hódegyházára, vagy ahogy az újabb kor előtti feljegyzések említik: Jázovára is nagyjából három évtizeddel ezelőtt tette be a lábát, azóta rendszeresen visszajár. Ott-tartózkodásakor szorgalmasan rövid, vicces, csattanós történeteket gyűjtött, ezekből állított össze most egy könyvet. A kiadványt Amit a galamb összehordott címmel jelentettük meg, tegnapelőtt este ezzel a könyvvel is megismerkedhetett a Társalgó tagsága. A szerző beszélt a faluról, annak szokásvilágáról, meg arról a 91 éves, falubeli nénéről is, akitől a leírt történetek jelentős része származik. – A falu fantasztikus kincsesbánya, az összegyűjtött történetek hűen idézik a kor szellemét, megmutatják, hogyan éltek, hogyan szórakoztak, mivel heccelték egymást, mely nehézségekkel küszködtek... A faluban még a II. világháború után is sok írástudatlan élt, számos történet poénja abból ered, hogy az illető nem tudott olvasni; Feri bácsi ül a kocsmában, nézi az Újságot: Azt a mindenit, Belgrádban már megint vonatbaleset volt, még a vonat kerekei is felfelé állnak! – Feri bácsi, fordítsa meg a lapot, fejjel lefelé tartja! – hallottuk a szerzőtől, aki felolvasott még néhány, nem ritkán pajzán anegdotát a gyűjteményéből, megnevettetve a hallgatóságot.
Kiadványaink megvásárolhatók terjesztőosztályunkon, érdeklődni a 021/557-304-es telefonszámon lehet.
