2024. március 29., péntek
KALANDTÚRA

Oslo – rénszarvasok a városban

Nem tudom eldönteni, hogy egy ezeréves ősi viking városban sétálok-e vagy egy futurisztikus acél-üveg világban. Nem tudom eldönteni, hogy norvégok lakják-e a várost, vagy már csak bevándorlók élnek benne. Azt sem tudom eldönteni, hogy tengerparti városban vagyok-e vagy tavakkal tarkított dimbes-dombos erdőségben. Délelőtt köd volt, délután már mindenki napozott. A villamosok harmincévesek, az autók harmada elektromos meghajtású BMW. Egy biztos: Oslóban vagyok, a világ egyik legdrágább városában.

A másfél literes Coca-Cola 4,5 eurónak megfelelő norvég koronába kerül. Az alma kilója sem olcsóbb. A nyalóka csak 100 dinárnyiba kerül, ez a legolcsóbb árucikk a boltokban. Lépten-nyomon közel-keleti, ázsiai, afrikai és kelet-európai – főleg lengyel és posztszovjet – arcokba botlok. Szerb-horvát beszédet is szinte minden nagyobb téren, bárokban hallani. A statisztikák szerint a város harmada nem norvég hátterű, azaz bevándorló. A prognózisok szerint ez az arány egy évtized múlva meg fogja közelíteni az 50%-ot. Ezt arra alapozzák, hogy az elmúlt években az első osztályba induló kisdiákok több mint 40%-ának anyanyelve nem a norvég volt. Ez a tendencia (egyelőre) mindenkinek megfelel: 25.000 pakisztáni és további 175.000-en költöztek a városba a jobb élet reményében. Másrészt a norvégoknak is jó, amíg mások elvégzik a piszkos munkát. Oslo-szerte, és a repülőtérre vezető út mentén rengeteg konténervárost láttam, melyekben a családok Norvégiába érkezésük első hónapjaiban, éveiben néhány négyzetméteren élnek.

Ez a heterogén állapot a mindennapi élet egyéb területein is megfigyelhető. Rengeteg helyen megfordultam már utazásaim alatt, de Oslóban tapasztaltam a legszebb átmenetet múlt és jelen építészete között. Sehol máshol nem láttam annyira szép és működőképes megoldásokat a felújított régi épületek új funkcióba helyezésének, mint ebben a városban. Az új vasbeton épületek tökéletesen beleillenek a több száz éves vörös téglából épített skandináv utcaképbe. Oslo régi hajógyári félszigete, az Aker Brygge pompás keveréke a réginek és az újnak. Ma ez a város szíve-lelke, rengeteg étteremmel, bárral, sétánnyal, múzeummal, bevásárló- és sportközponttal.

A város szerkezete sem hagyományos négyzethálós kialakítású, mint általában az európai nagyvárosok. Kiterjedését tekintve a kontinens egyik legnagyobb fővárosa, ám területének csupán ötödét építették be. A többi virágágyásokból, sétányokból, tavak sokaságából, parkokból, dombokból és erdőkből áll, melyeket telente előszeretettel látogatják az északról érkező patások. Még Hollandiában sem láttam annyi tulipánt, nárciszt és egyéb hagymás virágot, mint Oslóban. A város csodás természeti- és ember alkotta adottságait ki is használják a helyiek. Délutánonként ezrek pihennek a parkok gyepén, a szökőkutak csobogása mellett vagy a virágoskertek kispadjain. A város legszebb parkja a Vigeland szoborpark, 212 bronzból, gránitból és kovácsoltvasból készült emberi testet megformáló alkotással. Szinte mindenki végigsétál a Karl Johans bevásárlóutcán a Királyi Palotáig, vagy a szupermodern Oslói Operaház tetejéről pásztázza a fjordot.

A világ tekintete minden év december 10-én az oslói városháza nagytermére irányul. Itt történik a Nobel-békedíj ünnepélyes átadási ceremóniája, Alfred Nobel halálának évfordulóján.