Újrakezdésre ad lehetőséget az Oroszország és az EU kapcsolataiban az Unióban végbement vezetőségváltás – írta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Rosszijszkaja Gazeta című kormánylapban tegnap megjelent cikkében.
Lavrov közölte, hogy Moszkva már felvette a kapcsolatot az EU új vezetésével, és a tagállamok többségével aktivizálta kapcsolatait. Kifejezte reményét, hogy a megújult vezetés irányvonala olyan, a „közös európai ház” kategóriájában gondolkodó politikusok örökségére fog támaszkodni, mint Charles de Gaulle és Helmut Kohl.
Az orosz külügyminiszter a Szovjetunió és az Európai Közösségek közötti gazdasági együttműködésről kötött megállapodás 30. évfordulója alkalmából megjelent írásában rámutatott, hogy az együttműködés mesterséges, mások geopolitikai érdekében történő korlátozása gyengíti Európa gazdasági pozícióit, és nem oldja meg problémáit. Megállapította, hogy Oroszország és az EU szomszédok és jelentős kereskedelmi partnerek, amelyek képesek felelősséget vállalni a kontinens biztonságáért és stabilitásáért, valamint hogy a felek kölcsönösen érdekeltek a széles körű együttműködés fejlesztésében. Megjegyezte, hogy ha az EU álláspontja nem lenne elfogult az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban, akkor az Oroszországgal folytatott áruforgalmának értéke elérhetné az 500 milliárd dollárt.
Lavrov közölte, hogy Moszkva a többpólusú világ egyik központjának tekinti az EU-t, és kész vele az együttműködés fejlesztésére a Vlagyimir Putyin elnök által előterjesztett, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő nagy eurázsiai partnerség koncepciójának szellemében. Ebben részt venne az Eurázsiai Gazdasági Unió, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) és a (két) kontinens minden más országa is.
Lavrov úgy vélekedett, hogy az EU és az Eurázsiai Gazdasági Unió közötti együttműködés lehet a gazdasági alapja annak, hogy az Unió a partnerséghez csatlakozzon. A két integráció közötti kölcsönösen előnyös harmonizáció a miniszter szerint kiküszöböli majd az olyan helyzeteket is, amelyekben a közös szomszédok ismét az EU és az Oroszország közötti „primitív választásra” kényszerülnek.
