2024. március 19., kedd

A munkás nem törlőrongy

A szakszervezeti tagság szóródásáról tartott tribünt a Nagybecskereki Szociális Fórum

Miért csökken a szakszervezeti tagság, hogyan visszaszerezni a dolgozók bizalmát, miért veszett ki a munkások közötti szolidaritás, ezekre és a hasonló kérdésekre keresték a választ a Nagybecskereki Szociális Fórum szervezésében, A munkás nem törlőrongy címmel megtartott péntek esti nagybecskereki tribünön. A válaszokat pedig Zoran Stojilković, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezetek elnöke, Rade Panić, a Szerbiai Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezetének elnöke, Željko Veselinović, a Sloga Egyesült Szakszervezeti Szövetség elnöke és Jugoslav Ristić, Kragujevac Önálló Szakszervezeti Szövetségének az elnöke kereste.

Mint elhangzott, Szerbiában a dolgozók 26 százaléka tagja valamilyen szakszervezetnek, ami szélesebb viszonylatban nem is annyira rossz adat, viszont kevés a két-három évtizeddel ezelőtti 70 százalékos szakszervezeti szerveződéshez viszonyítva. A közvállalatokban a tagság száma valamennyire elfogadható is, viszont a magántulajdonban levő cégekben szinte eltanácsolnak mindennemű szakszervezeti szervezkedést. A dolgozók a munkahelyük megőrzése miatt meg vannak félemlítve, amit csak fokoz a párt alapú foglalkoztatás. Mint elhangzott, a jelenlegi nehezebb a szakszervezeti szervezkedés, mint mondjuk a múlt század kilencvenes éveiben volt. Az emberek már nem hisznek a tömegmegmozdulások erejében, már május elsejére sem jönnek el.
A dolgozók közötti a szolidaritás is hiányzik és ez a postások minapi munkabeszüntetésén is bebizonyosodott. A szakszervezetek gyengék, de valójában olyanok, mint maguk a munkások. Ha viszont nem védik őket megfelelő jogszabályok, sem intézmények, akkor a szakszervezet sem tehet sokat. Az is elhangzott, hogy a szakszervezet jelentős tényezője lehetne a változásoknak, de a jelenlegi politikai ereje egy százalékon alóli. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy a politika „bekebelezett” egyes szakszervezeti vezetőket.