2024. április 18., csütörtök
ÚJVIDÉKI MAGYAR TANSZÉK

Bíró Tímea átvette a Sinkó-díjat

(Dávid Csilla felvételei)

(Dávid Csilla felvételei)

Ma adták át a Sinkó Ervin Irodalmi Díjat az újvidéki Bölcsészettudományi Karon megrendezésre került díjátadó ünnepségen. Az idei évben Bíró Tímeának ítélték oda a díjat a 2017-ben megjelent A pusztítás reggelei című kötetéért. A díjátadót dr. Toldi Éva, a Magyar Tanszék vezetője nyitotta meg, aki a díj megalakulásáról, valamint annak jelentőségéről szólt:

– A díjat a Sinkó Ervin Alapítvány hozta létre 1970-ben, és azóta minden évben olyan vajdasági magyar fiatalt illet meg ez a kitüntetés, aki magyar nyelven jelentetett meg irodalmi alkotást, vagy huzamosabb ideje folytat irodalmi, illetve tudományos tevékenységet, melynek keretein belül kiemelkedő munkát hozott létre. Sinkó Ervin szellemi pezsgést és frissességet hozott kultúránkba. Ezt a szellemi pezsgést szeretnénk tanszékünkön tovább ápolni. Ezért külön öröm számomra, hogy idén olyan díjazottunk van, aki szorosan kötődik tanszékünkhöz. Csak remélni tudom, hogy Bíró Tímea is itt kapta kezdeti impulzusait, ami hozzásegítette, hogy kiforrott alkotóvá váljon – mondta Toldi Éva. Beszédében kihangsúlyozta a kettős jubileumot is, ugyanis a tanszék idén ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját, és szintén ebben az évben, most adták át az ötvenedik Sinkó Ervin Díjat is.

Dr. Utasi Csilla a díjat odaítélő bizottság elnöke olvasta fel az indoklást, valamit méltatta Bíró Tímea művét:

– Bíró Tímea kötetének verseiben egy nagyon nehéz, mindent leromboló gyermekkor töredékei bukkannak elő. Versei a személyes mulandóság okozta megrázkódtatástól elfordítanak bennünket, és arra figyelmeztetnek, hogy semmi sürgetőbb feladatunk nem lehet az egymással való törődésnél – hangzott el Utasi Csilla méltatásában.

Bíró Tímea megköszönte a díjat, majd néhány szót szólt a kötetéről is:

– Sinkó Ervin hősei az Optimisták című regényben bizakodva és reménykedve néznek a jövőbe, hisznek valamiben. Keresem magunkban, a mai emberben ezt az élni akaró ritmust, az optimizmust, vagy egyáltalán az akaratot, hogy jól akarunk lenni. A kötet versei arról mesélnek, hogy egyes emberek, családok mikrovilágát olyan börtönök töltik ki, hogy az egyén el sem jut oda, hogy politikával vagy művészetekkel foglalkozzon, mert azt a problémát kell megoldani, hogy másnap miként kerül kenyér az asztalra, vagy, hogy nem lesz elegendő tűzrevaló és megfagyhat a család. Mi, kívülállók pedig behunyjuk a szemünket. A háború ezúttal bennünk zajlik. Bízom abban, hogy Sinkó Ervintől tanulva, mindig csak azt fogom leírni, amit gondolok, és amennyiben ezt még díjazzák is, feljogosíthat arra, hogy optimistán tekintsek a jövőbe – hangzott el Bíró Tímea beszédében.

Nyitókép: (Dávid Csilla felvételei)