Az idén Csonka Ferenc vajdasági prímás kapta meg a Halmos Béla-vándordíjat, amely egyebek között magába foglalja Márkus Barbarossa János Halmos Bélának készített mesterhegedűjének használatát egy éven keresztül. Halmos Béla népzenész, a hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója volt, emellett szenvedélyes népzenekutató, aki jelentős életművet hagyott maga után. A vándordíjat 2015 óta egy arra méltó fiatal prímás kaphatja meg. Csonka Ferenc a Halmos Béla-vándordíj első határon túli kitüntetettje és nemrég a budapesti Hagyományok Házában adott fergeteges koncertet. Csonka Ferenccel a fellépésről, a vándordíjról és a közelgő ünnepekről is beszélgettünk.
Hogyan került sor a koncertre?
Fotó: Gergely Árpád
– Májusban ért az a megtiszteltetés, hogy megkaptam a Halmos Béla-vándordíjat. Ez azt is jelenti, hogy jövő év májusáig használhatom Halmos Béla valamikori hegedűjét. Nemrég, október 27-én a Hagyományok Házában adtam koncertet. Egyrészt a hegedűt kellett bemutatnom, másrészt pedig magamat muzsikusként. A koncerten magyarországi zenészkollégáim és a vajdaságiak is részt vettek. Zenélt a Rozsdamaró zenekar, a Pendergő zenekar, részben Csonka Ferenc és Zenekara. Ez egy koncertsorozat állomása volt, amelynek a témája és címe az, hogy Mesterek és tanítványok, így felléptek velem olyanok is, akiket valamilyen formában én indítottam el a zenei útjukon, és jelenleg is tanítom őket. Konkrétan az öcsémről van szó, Csonka Balázsról, aki a Pendergő zenekarban muzsikál. Balázsnak én adtam a kezébe a tamburát és kezdtem el vele foglalkozni még gyerekkorában. Ugyanígy, ami a népzenét illeti, a harmonikán is én mutattam meg neki az első úgymond népzenei fogásokat. Azután hála istennek ez odáig fejlődött, hogy jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének a hallgatója tambura és harmonika szakon. Itt említenék még egy tehetséges fiatalt, a horgosi Tillinkó Lucát, aki szintén nagyon ígéretes, kiváló eredményeket ér el, versenyeket nyer, díjakat kap. Ők is zenéltek a koncerten, én pedig mindannyiukkal végig muzsikáltam. Körülöttem váltakoztak a zenészek és a különböző formációk. Hol tamburazenekarral, hol vonószenekarral játszottam, és nagyszerű táncosok tették látványossá a koncertet.
Az elmúlt időszakban sikerült-e sokszor fellépni a hangszerrel?
– Szinte minden hétvégén adódott lehetőség, hogy ez a hegedű ne csak a négy fal között, hanem közönség előtt is szóljon, koncerteken, lemezbemutatókon, fesztiválokon, táncházakon, táncegyüttesekkel való fellépéseken. Május óta havonta legalább egy koncertet adtunk, 5–10 táncházon zenéltünk, a nyáron rengeteg fesztiválon vettünk részt, úgy Magyarországon, mint Vajdaságban is, de ha arányában nézzük, megközelítőleg hetven százalékban Magyarországon.
Jelenleg mely formációkban zenélsz?
– A Rozsdamaróban és a Csonka Ferenc és Zenekarában. Mondhatni két csapáson járok. A Rozsdamaró szegedi székhelyű, a Csonka Ferenc és Zenekara pedig a vajdasági vonal. Utóbbiban elsősorban vajdasági zenészek játszanak. Emellett gyakran más zenekarok is elhívnak közreműködőként, így alkalomadtán más zenekarokkal is muzsikálok. Az idén szerencsésen összeállt az, hogy megkaptam a Halmos Béla-vándordíjat és a Rozsdamaró zenekarral lemezt adtunk ki. Tudjuk ötvözni a kettőt. A lemezbemutatók alkalmával bemutathatom Halmos Béla hegedűjét, amikor pedig a vándordíj van fókuszban, előhozakodhatunk a lemezzel is. Ez így nagyon jó. A lemez címe az, hogy Mély, azért mert igyekszik mélyre hatolni abba a paraszti kultúrába, amelyből a népzenei kultúránk gyökeredzik. A lemezen csak autentikus népzene hallható, azon belül is főleg a pásztormuzsikára, pásztordalokra, pásztorénekekre fektettük a hangsúlyt. Nagy örömünkre jó visszhangra lelt, jó kritikákat kapott és felkéréseket is, hogy bemutassuk. Nemrég Budapesten tartottunk lemezbemutató koncertet, felléptünk Jászberényben és sok más helyen is, ebben a hónapban Komáromba is megyünk.
Várható-e újabb Csonka Ferenc és Zenekara lemez is?
– Nagyon tervezzük, hogy a Rozsdamaró után, Csonka Ferenc és Zenekara is lemezt készítsen. Lehetőleg addig, amíg nálam van ez a hegedű. Pont azért lenne érdekes, hogy ezzel a csodálatos hangszerrel vegyük fel, mivel a Rozsdamaró zenekar albumát még a vándordíj előtt vettük fel. Most ezen dolgozunk, már alakulnak a zenekari számok, azután nyilván meg kell találni a megfelelő forrásokat a lemez kiadására. Úgy látszik, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ebben segíteni tud. Két évvel ezelőtt a Csonka Ferenc és Zenekarának a Katonasors című lemeze jelent meg, a készülő album valamiféleképp a következő fejezete lenne és Halmos Béla hegedűje kerülne a középpontba.
Mit tapasztalsz mostanság, fokozott-e az érdeklődés a hagyományápolás, a népi értékeink továbbéltetése iránt?
– Egyértelműen fellendülést tapasztalok, a táncházmozgalom, a hagyományápolás, a népi kultúra terén. Ez nagyban köszönhető a jelenlegi magyar kormánynak, annak, hogy hathatósan támogatja ezt a területet. Több az esemény, a rendezvény, a fesztivál, a táncház és ez azt eredményezi, hogy ránk zenészekre is nagyobb szükség van. Szerintem ezt érzik a muzsikusok, úgy az anyaországban, mint nálunk is. Emellett a fiatalok számára is több tanulási lehetőség nyílik, rendszeres jellegű oktatásban lehet részük, népzenei táborokon és kurzusokon is kamatoztathatják a tudásukat. Ami bennünket érint, a Csoóri Sándor Alap pályázati támogatásával koncerteket adunk és képzéseket tartunk majd gyerekeknek. Részemről ez kötelesség.
Te hogyan szeretted meg a népzenét?
– Az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, amikor Becsén még az akkori csókai néptáncegyüttes lépett fel és a Batyu zenekar muzsikált nekik. Még eléggé kicsi voltam, inkább csak az érzés maradt meg bennem, ahogyan az egész produkció hatott rám. Nem sokkal később lehetőség nyílt arra, hogy részt vegyek a Batyu népzenei táborában. Szabó Árpád foglalkozott a kezdőkkel, lényegében itt kezdtem el népdalokat tanulni és onnantól kezdve nem volt megállás.
A családodban mennyire volt jelen a zene?
– Öten vagyunk testvérek, és a családban a zenének mindig is nagy szerepe volt. A szüleim nem voltak zenészek, de szerették a zenét, és mi testvérek mindannyian zeneiskolába jártunk. Apai nagyanyámnak szintén négy testvére volt, és mindannyian zenéltek, zenekarként működtek. Az én testvéreim közül négyen a mai napig is zenélünk, de nem csak népzenészként. A bátyám megzenésített verseket ad elő, modernebb zenei műfajokban, a húgom pedig a klasszikus zenét választotta, zeneakadémiát végzett Újvidéken és zeneiskolában tanít.
Most így decemberben már egyre lázasabban készülünk az ünnepi időszakra. Hogyan emlékszel vissza gyermekkorod karácsonyaira?
– Ilyenkor a család mindig együtt volt, de a kilencvenes években, a mi gyerekkorunkban, másmilyenek voltak a karácsonyok. Szerényebb körülmények között zajlottak, mert a szüleimnek öt éhes szájat kellett mindennap etetniük. Ez azonban nem csökkentette jelentőségét, mert az együtt töltött idő és az abból fakadó öröm sokkal fontosabb volt. A karácsony csodája nem az ajándékok minőségén és mennyiségén múlott. Ez most így van.
Hogyan ünnepeled majd az idén a karácsonyt?
– Ez még mindig egy olyan esemény, amikor lehetőség szerint együtt vagyunk. Az változó, hogy épp kinél, de ezt a családi hagyományt igyekszünk megtartani.
Ekkortájt gyakoribbak-e a fellépések?
– A karácsonyi időszakra jellemző, hogy ilyenkor sok műsor zajlik. Ennek egyik oka az is, hogy az egyesületekben alkalmi rendezvényekre is sor kerül, és nagyobb az igény a zenekarok iránt. Most december folyamán lesz néhány koncert és táncház is.
Mennyire tud hozzászokni egy zenész egy számára új hangszerhez? Neked hogyan sikerült úgymond összesimulnod Halmos Béla hegedűjével?
– Minden egyes hangszer más és más. Némiképp az autókhoz hasonlítanám. Két ugyanolyan márkájú és modellű sem lesz egyforma, már újkorukban sem viselkednek ugyanúgy, holott nagyon precíz gyártósorozat eredményeként jöttek létre. Sokkal nagyobb a különbség a hangszerek esetében, amelyek kézzel készülnek. Némely hangszerekhez hosszabb idő kell, mire úgymond hozzásimul az ember. A jó hangszerekhez viszont rövid. Halmos Béla hegedűjéhez gyorsan, néhány nap alatt hozzászoktam, mert nagyon jó a hangja és nagyon kényelmes rajta muzsikálni. Amikor majd tovább kell adnom, biztosan némi keserűséget érzek majd, de addig még van fél év, amit nagyon is szeretnék kihasználni.
