Pengeváltások, sértődések, látványos nyilvános viták és kölcsönös bírálatok is jellemezték a minap Londonban megtartott NATO-csúcstalálkozót, amelyre a szövetség alapításának 70. évfordulója alkalmából került sor. A belső konfliktusok megszellőztetése azért nem meglepő, mert az utóbbi időben már komoly viták folytak a tagállamok között a szövetség szerepéről, jövőjéről, a nemzeti hadseregek védelmi kiadásának növeléséről, egy-egy nemzetközi válság kezeléséről, vagy épp korunk és a közeljövő legfontosabb kihívásairól.
Házon belüli civakodásra korábban is akadt példa, ám a vita csak ritkán hallatszott ki az utcára. A legutóbbi komoly nyilvános összezörrenés 2003-ban történt, amikor az Egyesült Államok a NATO-t is be akarta vonni az Irak ellen – hazug állítások alapján indított – háborúba. A tagországok jelentős részének ellenállása miatt a terv megbukott. Az USA ennek ellenére – néhány szövetségesével – mégis megtámadta és lerohanta a közel-keleti országot. Dühében azonban előzőleg megkérdőjelezte a NATO jövőjét.
A Líbia ellen 2011-ben indított légicsapásokat megelőző (szövetségen belüli) ellentétek nagyobb része rejtve maradt, ám azóta kiderült: az akciót ellenző Németország akkor ugyanúgy heves bírálatokat kapott, mint napjainkban Franciaország. Elsősorban Emmanuel Macron kritikái miatt. A francia államfő ugyanis néhány nappal a londoni csúcsértekezlet előtt agyhalottnak nevezte a NATO-t. Szerinte ez az állapot azért alakult ki, mert gyengül Washington elkötelezettsége a szövetség mellett.
Kapott is ezért a fejére Donald Trump amerikai és Recep Tayyip Erdoğan török elnöktől, amit Berlin alighanem elégedetten nyugtázott. Ez aligha meglepő, hiszen a német–francia viszony az utóbbi két évben elhidegült. Főként Macron külpolitikája miatt, amely nagy hangsúlyt helyez az EU gyökeres reformjára, az erős európai hadsereg létrehozására (lehetőleg francia irányítás alatt) és arra, hogy hazáját az ókontinens vezető hatalmává tegye. Hátrébb szorítva a posztot jelenleg betöltő Németországot.
Trump is többször bírálta már korábban a katonai szervezetet, ám ezúttal – amikor erre más vállalkozott – inkább dicsérte, sőt védelmezte. A NATO-csúcson ráadásul sértőnek és tiszteletlennek nevezte Macron megjegyzését.
Az állam- és kormányfők nyilvános szócsatái ellenére fontos döntésekre is sor került a londoni találkozón. A törökök ellenkezését legyőzve a résztvevők elfogadták a balti tagállamok és Lengyelország közös védelmi tervét. Fontos döntés született a NATO készültségi szintjének növeléséről is. (Ezzel összefüggésben a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy harminc zászlóaljjal, továbbá ugyanannyi hadihajóval és repülőszázaddal megnövelik a szövetség gyorsreagálású erőit.). Döntöttek arról is, hogy a föld, a tengerek, a levegő és a kibertér mellett a világűr lesz a NATO ötödik műveleti területe. (Amint ez elhangzott, a távolban megszólalt Vlagyimir Putyin is. Az orosz elnök közölte: ellenzi a világűr militarizálását, ámde arra kényszerül, hogy szembeszálljon azokkal a kihívásokkal, amelyeket az Egyesült Államok és szövetségesei jelentenek hazája számára. Ezért Moszkva is bekapcsolódik a világűrben zajló fegyverkezési versenybe.)
Az értekezlet résztvevői kiemelten foglalkoztak Oroszországgal és – most először – Kínával. Az előbbi kapcsán szóba kerültek azok az elrettentő és védelmi kapacitások, amelyeket a szövetségnek biztosítania kell az oroszokkal szemben. Kína esetében elhangzott: a NATO fellép az ázsiai ország egyre erőteljesebb fegyverkezése ellen.
A fegyverzetellenőrzés fontos témaként szerepelt a kétnapos csúcstalálkozón. Moszkva máris támogatásáról biztosította azt a tervet, amely szerint új egyezményt kellene kidolgozni a földi telepítésű, hagyományos és nukleáris robbanótöltetekkel felszerelt rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták, s manőverező robotrepülőgépek gyártásának, birtoklásának, tesztelésének, illetve telepítésének tilalmáról, valamint megsemmisítéséről rendelkező INF-szerződés helyébe. Az 1987-ben aláírt amerikai–szovjet megállapodást az idén mondta fel Washington és Moszkva. Az új egyezménybe a NATO már szeretné bevonni Pekinget is.
A szövetség ugyanakkor megüzente: „védelmi jellegű és összehangolt lépésekkel” válaszol, ha Oroszország közepes hatótávolságú, nukleáris eszközök hordozására is alkalmas rakétákat telepít. A 29 NATO-tag a saját védelmi költségvetését is növeli a következő öt évben, várhatóan több száz milliárd dollárral. Ezzel az utóbbi időszak gyakorlatát követik: 2015 óta ugyanis évente 4-5 százalékkal növelték a hadseregekre fordított összegeket.
A katonai kiadások folyamatos emelését több tényezővel indokolják az érintettek. Így a nemzetközi biztonságra leselkedő kihívások, fenyegetések elhárításával, a terrorizmus elleni küzdelem erősítésével, Oroszország veszélyes akcióival, a kiber- és hibrid hadviselés elleni fellépéssel, valamint a tömeges illegális migráció jelentette veszélyekkel. Az utóbbiról a NATO először mondta ki, hogy a délről áramló tömegek biztonsági fenyegetést jelentenek, és a szövetségnek foglalkoznia kell a problémával.
