A szerbiai háztartásokban tavaly átlagban 64,5 ezer dinárt költöttek a lakosok havonta. Az Eurostat kimutatásai szerint a költségek 24,2 százalékán élelmet vásároltak az emberek. Az európai uniós országokban ezzel szemben a családi kiadások 12,1 százalékát fordították élelmiszerre. A 28 tagországban átlagban a bruttó hazai termék 6,6 százalékát tették ki az ételre és italra költött tételek, Szerbiában viszont ez az arány 16,4 százalékra rúgott.
Szerbia az „eszem-iszom” szempontjából az európai rekorderek között van. Míg a fejlettebb uniós területeken lakosonként évente 1861 eurót költenek élelemiszerre, addig a jóval szerényebb jövedelemből országunkban fejenként 926 euró megy el. Szerbiától csak Bulgáriában, Törökországban és Észak-Macedóniában költenek többet a családi büdzséből a mindennapi betevőre.
Žarko Malinović, a szerbiai gazdasági kamara munkatársa a Szerbiai Rádió és Televízió műsorában azt magyarázta, hogy a „dőzsölésnek” anyagi és kulturális okai vannak, de vizsgálni kell a fogyasztói szokásokat is. Az EU-ban ugyanis háromszor többet költenek éttermi és szállodai étkezésre – mondta Malinović, aki Olaszország példáját hozta fel, ahol átlagban egy ételt készítenek otthon, kettőt pedig étteremben fogyasztanak el a családok. Nálunk a napi három étkezést leginkább otthon készítik el az emberek, így a bevásárlókosár értéke is jelentősen nagyobb.
Szerbiában szeszes italokra és dohányárura nagyjából ugyanannyit költenek a lakosok, mint az EU-ban – derült ki a családi költségvetések elemzéséből. A vásárolt alkoholmennyiséget azonban inkább otthon isszák meg az emberek, mintsem vendéglátóipari létesítményekben. A kulturális különbségek példájaként a gazdasági kamara munkatársa a nagy otthoni összejövetelek hagyományát emlegette, amikor is roskadásig megtelnek a családi asztalok.
Míg nálunk a napi betevő falat képezi a költségek harmadát, addig az EU országaiban a polgárok a havi jövedelmük 24 százalékát lakhatásra és közüzemi számlákra költik. Malinović arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben Szerbiában a fiatalok viszonylag későn költöznek el a szülői házból, addig az EU legtöbb tagállamában a nagykorúságuk elérését követően a gyerekek azonnal elköltöznek otthonról, és önálló életet kezdenek. Az eltérő kulturális és szociális különbségek itt is nyilvánvalóak. Miközben a szerbiai fiatalok saját ingatlanra vágynak, addig a skandináv országokban az ifjú nemzedék szívesebben marad albérlő. Éppen ezért magasabbak a bérleti költségek, és voltaképpen ez teszi ki a költségek legnagyobb hányadát.
Az Eurostat felmérései kiterjedtek a kultúrára és rekreációra fordított költségek elemzésére is. Az uniós polgárok erre a célra háromszor többet szánnak, mint régiónk lakosai. A gazdasági kamara munkatársa szerint a szerbiai polgárok nem fordítanak kellő figyelmet a szabadidő minőségi eltöltésére annak ellenére sem, hogy a kultúra és a rekreáció terén a költségek nálunk jóval alacsonyabbak, mint az EU-ban.
Malinović kiemelte azt is, hogy a béremelkedésekkel várhatóan a kiadások struktúrája is változni fog területeinken. A szakember szerint a szerbiai lakosság többet fordít majd szabadidőre, és változni fognak a fogyasztói szokások is. Kérdés azonban, hogy fel tudja-e váltani az otthon készített rántott húst az éttermi lazac, a saját gyümölcsből főzött pálinka helyett pedig kívánjuk-e majd a vodkát.
