Nemrégiben egy érdekes hír érkezett a szerb tudomány világából. Történt ugyanis, hogy megjelent egy kiáltvány, amelyben társadalomtudományi szakemberek elítélték a Miloš S. Milojević Egyesület tevékenységét, és úgy általában az áltudományos elméletek káros hatásait. A kiáltványt 142 neves társadalomtudós, többek között történészek, művészettörténészek, régészek, antropológusok és teológusok írták alá. Az aláírók legfőképp azt sérelmezik, hogy az egyesület sorra adja ki Miloš S. Milojević műveit, nem mellékesen a kulturális minisztérium támogatásával. De miféle egyesületről is van szó, és ki az a Miloš S. Milojević?
Miloš S. Milojević 1840 és 1897 között élt őrnagy, aki harcolt az 1876–78-as szerb–török háborúban. A katona a mačvai Crna Barán született, így talán természetes is, hogy szülővárosában egy egyesület őrzi emlékét. Miloš S. Milojević történelemkönyvet is írt. Az egyesület ezért egyik fő feladatának tartja, hogy újra kiadja Milojević köteteit. És itt érkeztünk el a legfőbb problémához, mivel Milojević nem kevesebbet állít munkáiban, minthogy a szerbek Indiából származnak, akik bejárták Közép-Ázsiát és Afrikát, miközben a kor olyan fejlett népei ellen viseltek hadat, mint a kínaiak. Állításait sokszor kitalált népdalokkal és soha nem létezett „antik” szerb oszlopfeliratokkal támasztotta alá. Ezeket a műveket már a kortárs társadalomtudósok is éles kritikával illették. Miloš S. Milojević pedig a Szerb Fejedelemség tudományos berkeiben úgy vált ismertté, mint akinek adatai megbízhatatlanok. Ha ma rákeresünk nevére a világhálón, és a szerb Wikipédiát nyitjuk ki, nem kevesebbet találunk a neve mellett, mint hogy ő volt „a legnagyobb hamisítója a szerb történelemnek”. Persze önmagában még Miloš S. Milojević könyveinek kiadásával nem lenne probléma. Végül is szórakoztató lehet az ősszerbek és a kínaiak összecsapásáról olvasni. Emellett betekintést nyerhetünk a XIX. században uralkodó romantikus történetszemléletbe, és a török uralom alól felszabadult Szerb Fejedelemség nacionalistáinak gondolkodásába. Az egyesület azonban ezeket a kétes értékű munkákat a „szerbek tiltott történelme” vagy éppen „titkos szerb történelem” címke alatt jelenteti meg, azt a képzetet keltve a gyanútlan olvasóban, hogy eddig még nem publikált szenzációs történelmi felfedezést tartalmazó művet vesz kezébe.
Persze ilyen hajmeresztő elméletek a környező országokban gyakran előfordulnak. Példának okáért Gheorge Funar egy román nacionalista politikus néhány éve egy tanulmányában azt bizonygatta, hogy Jézus Krisztus valójában dák volt és a mai Románia területén született. De mi, magyarok sem nélkülözzük az ehhez hasonló „eltitkolt történelmeket”. Csicsáky Jenő 1961-ben Sydneyben megjelent, A magyar nemzetcsalád útja Távol-Nyugatról Távol-Keletig című munkájában James Churchward Mu kontinens-elmélete alapján nem kevesebbet állított, mint hogy a magyarok egy, az Atlantiszhoz hasonló, elsüllyedt kontinensről származnak. Az elmélet szerint a Csendes-óceánon volt egy Mu nevezetű földrész. Csicsáky szerint ezen a földrészen éltek a magyák, vagyis a magyarok ősei. A kontinens napra pontosan Kr. e. 11 542. május 13-án elsüllyedt. A magyák a katasztrófa után szétszóródtak a világban. Egy részük Amerikába vándorolt. Ők lettek a későbbi maják. A maják pedig az ógörögök ősei. Így minden nagy civilizáció gyökere a magyáknál keresendő és minden nyelv a magya nyelvből ered. És a sort folytathatnánk a végtelenségig, Erich von Däniken könyveivel, a Holdra szállás tagadásával, vagy az egyre népszerűbb lapos föld elméletével.
Ezen elméletek hallatán az ember első reakciója a kétely. Olyan kérdéseket tesz fel magának, mint hogy: Miért nem hallottam még erről az elméletről korábban? Miért nem tanultuk ezt az iskolában? Hol vannak a bizonyítékok, amelyek alátámasztják az elméletet? Ezért hemzsegnek az áltudományos munkák az összeesküvés-elméletektől. A fenti kérdéseket úgy igyekeznek megválaszolni ezen elméletek kiötlői és követői, hogy a főáramú tudomány összeesküdött ellenük azért, hogy eltitkolják az igazságot az emberek elől. Sőt különböző titkos társaságok, háttérhatalmi csoportosulások rejtik el a valós történelmet azért, hogy uralkodni tudjanak felettünk. Bizonyítékok az elméletre természetesen azért nincsenek, mert a gonosz tudósok, titkos társaságok vagy éppen a földönkívüliek módszeresen eltüntették azokat.
És valahol itt kell meghúzni a határt. Így érezték a kiáltványt aláíró szakemberek is. Természetesen a történelemtudományban és általában a társadalomtudományok egészében nem találhatunk olyan sziklaszilárd igazságokat, mint mondjuk a matematikában vagy a fizikában. Számos fontos kérdés ma is nyitott ezen tudományokban, amelyekről ádáz szakmai viták folynak. Pont azért, mert maga az emberi társadalom a megismerésük tárgya. Ezenfelül a tudományokat gyakran a fennálló politikai rendszer is igyekszik befolyásolni. Vitatkozhatunk, és vitatkozni is kell azon, hogy egyes történelmi szereplők hősök vagy terroristák voltak-e, vagy hány áldozatot követeltek világszerte a különböző diktatúrák. Ezek olyan kérdések, amelyekkel szakmunkák egész sorozata foglalkozik. A szakmunkákban pedig a történészek olyan adatokat sorakoztatnak fel, amelyek forrását, módszertanát mi magunk is leellenőrizhetjük. Ezért is látják el hivatkozásokkal ezeket a műveket. Sőt manapság az információk hitelességének néhány perc alatt mi magunk is utánajárhatunk. Mindannyiunk kezében ott van az eszköz okostelefon formában. A világhálón könyvek, szakfolyóiratok, korabeli újságok egész sora érhető el, nem ritkán teljesen ingyenesen. Valahogy manapság mégis inkább az áltudományok és az összeesküvés-elméletek terjednek a világhálón. Természetesen vonzó lehet egy olyan elmélet, amely a mi őseinktől eredeztet minden ma létező nagy civilizációt, de ha a témában csak egy-két hangzatos című könyvet találunk, és rossz minőségű internetes videók tömkelegét, akkor ott valószínűleg nem arról van szó, hogy a háttérben megbúvó összeesküvők ügyesen munkálkodtak, hanem sokkal inkább arról, hogy egy áltudományos elméletbe futottunk bele. És ezek bármennyire szórakoztatóak vagy éppen felemelőek tudnak lenni, az igazsághoz nem visznek közelebb bennünket, sőt egyre jobban elterelnek minket a valódi megismerés útjáról.
