2024. március 29., péntek

Köszönet, hála

Elképedve olvasom egy balesetről szóló hírben, hogy „a rossz időjárási körülményeknek, az útviszonyoknak és a nem megfelelő sebességnek köszönhetően a teherautó elütötte a kerékpárost”. Nemcsak a baleset ténye megdöbbentő, hanem az is, hogy ezt megköszönjük. Ugyan nem jellemzőek, de nem is ritkák azok a példák, amelyekben az ennek köszönhetően, ennek hála szófordulat negatív értelmű megállapításokra vonatkozik. Sok minden van, amiért hálásak lehetünk, köszönetet mondhatunk, egy súlyos közúti baleset azonban korántsem tartozik ezek közé. A köszönet és a hála, így a velük alkotott kifejezések is pozitív megállapításokra vonatkoznak, míg ha a közlés tartalma negatív, akkor a semlegesebb miatt névutó használatos. Helyénvaló-e ez a gondolat, vagy esetleg nyelvi babonáról van szó?

Kiindulásként sorolunk néhány példát, a pozitív dolgok mellett mi mindenért szokás még hálásnak lenni vagy köszönetet mondani: a rendszergazdák közös ténykedésének hála mindig összeomlanak a szerverek; az utóbbi napok esőzéseinek köszönhetően kisebb árhullám alakult ki a Duna felső szakaszán; a sérülésnek köszönhetően azóta is minden mozgás fáj neki; a csirke 5 hónapos, és a természet tréfájának „köszönhetően” nem nőtt tolla… A fölsoroltakért nemigen szokás köszönetet mondani, még ha ironizálásról van is szó, vagy idézőjellel próbáljuk finomítani a kijelentést. A nyelvérzékünkön kívül – amely egyértelműen tiltakozik az effajta köszönet és hála ellen – alátámasztja ezt a megállapítást a Nyelvművelő kéziszótár köszönhető – tulajdonítható szócikke is:

„Az igényes stílus különbséget tesz közöttük, kedvező értelemben az előbbit, kedvezőtlenben az utóbbit alkalmazva: a munkában elért sikerei kivételes szorgalmának köszönhetők; az utóbbi időben elszenvedett vereségek a kulcsjátékosok fáradtságának tulajdoníthatók. A semlegesebb tulajdonítható helyettesítheti a köszönhető-t, fordítva azonban nem.”

Néhány héttel ezelőtti megállapításunk – az eredményeként és a következményeként szavak jelentésének elkülönülésére vonatkozóan – ezúttal is megállja a helyét: az egyiket inkább pozitív értelemben használjuk, míg a másikat kedvezőtlen körülményre utalva. Ez esetben a köszönhetően inkább előnyös dologgal kapcsolatban használatos, ha pedig negatív tartalomra utalunk, a semleges értelmű tulajdonítható vagy miatt a célszerű. Kiinduló példánkhoz visszakanyarodva, a sajnálatos baleset a rossz időjárási körülmények, útviszonyok és a nem megfelelő sebesség miatt következett be.

Ahogy írásunk elején utaltunk rá, ezek a kifejezések a kiragadott példákban inkább szófordulatként szerepelnek, mintsem valódi köszönetként vagy a hála érzésének kifejezésére. A szó szerinti jelentéstől eltávolodva a köszönhetően szavunk névutó szerepet is kaphat, vagyis kezd eltűnni vagy inkább kibővülni eredeti értelme, ezért is fordulhatnak elő a fölsoroltakhoz hasonló példák. Idővel talán az eredeti konkrét jelentés mellett széleskörűen elterjed majd a névutószerű jelentése is, és nem fogunk megbotránkozni a fönti hírhez hasonló megfogalmazáson. Most azonban még a nyelvhasználók többsége érzi, hogy az eredete a megköszön ige, így odaértjük azt is, hogy az előnyös, kedvező dolgokért mondunk köszönetet, hacsak nem humoros-ironikus értelemre enged következtetni a szövegkörnyezet. Persze, humornak, iróniának semmi helye egy balesetről szóló hírben vagy a pusztító árhullámra vonatkozóan, és általában a sportsérülés sem megköszönni való, esetleg csak az ebből előnyt kovácsoló ellenfél szemszögéből. A szövegkörnyezetnek nagy szerepe van annak eldöntésében, hogy a pozitív kicsengésű köszönhető(en), avagy a negatív miatt, tulajdonítható illik-e a mondatba. Ha kételyünk támad, az idézőjel nem bizonyul jó választásnak, mert csupán azt jelzi, „érzem ám, hogy nem ez a szó való ide”, a jelentését viszont nem változtatja meg. Köszönet és hálálkodás helyett ilyenkor célszerű inkább átfogalmazni a mondandót.

Addig is, míg ezen gondolkodunk, a tartalomhoz legjobban illő szó keresgélése közben, vagy arra várva, hogy széleskörűen elterjedjen a névutószerű jelentés, a várakozás időszakában – hiszen advent van – jussanak eszünkbe azok a dolgok, körülmények, tulajdonságok, események, emberek, amelyekért, akikért valóban hálásak lehetünk, akiket szívből jövő köszönet illet, jusson eszünkbe mindaz, amiért őszinte hálával tartozunk.