Szórád Endre és Máriás Ildikó (Fotó: Szögi Csaba)
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete gondozásában látott napvilágot a Tehetséggondozás a kémiaoktatásban című kötet, amelyet Máriás Ildikó, a Zentai Gimnázium kémiatanára és Szórád Endre, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium kémiatanára közösen jegyeznek, szerkesztője pedig Muhi Béla. A kiadványt nemrégiben mutatták be a zentai BeeHome-ban; a rendezvényt megelőzően a szerzőkkel beszélgettünk a természettudományok tanítási technikájáról, a tehetséggondozás jelentőségéről és a kémia varázsáról.
• Kiknek szól elsősorban a kiadvány?
Szórád Endre: – Amikor megszületett fejünkben az ötlet, úgy gondoltuk, az elmúlt évek során összegyűjtött tapasztalatainkat jó lenne nyomtatott formában is megjelentetni. Ha fel kellene állítani egy sorrendet, úgy vélem, elsősorban tanároknak, másodsorban a szülőknek, végül pedig a diákoknak szól. Számos jó gyakorlat született az elmúlt évtizedekben, amit kár lenne veszni hagyni, hiszen más tanárok is felhasználhatják.
Máriás Ildikó: – Egyetértek a kollégámmal a sorrendet illetően, annyit tennék hozzá, hogy nemcsak a tanárok számára készült a kötet, hanem a teljes pedagógustársadalom számára, hiszen olyasmik is fellelhetők benne, amiket a tanítók is használhatnak.
• Kié volt az ötlet, és hogyan állt végül össze a kiadvány?
Sz. E.: – A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületéből Muhi Béla tanár úr kért fel bennünket, hogy mindazt, ami a gyakorlatban jól működött, vessük papírra. Mindketten kémia szakosok vagyunk, ugyanakkor más-más szempontból közelítettünk a tehetséggondozáshoz. Úgy érzem, a kettő jól kiegészíti egymást.
M. I.: – Így született meg a kerek egész, ami miatt mindenkihez szólhat a kötet. Más-más aspektusait taglaltuk a vegytannak. A természettudományokban a kísérletezés rendkívüli fontossággal bír, viszont én egy másik szemszöget is tárgyalok, mivel úgy gondolom, egy harmincas létszámú osztályban nem biztos, hogy mindenkit le tud kötni a kísérlet. Ezért kreativitásfejlesztő és problémamegoldó játékos feladványokról is szó van a kötetben.
• Felvázolnák néhány mondatban, mi mindent tartalmaz még a kiadvány?
Sz. E.: – Két részből áll, ami az általam megírtat illeti, az az érdekes kísérletekre fókuszál. Emellett itt szerepelnek még a diákjaim által végzett kutatómunkák is. A gyerekek egyébként is rendkívül kreatívak, ám ez akkor a legszembetűnőbb, amikor csoportokban dolgoznak. Az ötletbörzében ilyenkor mindannyian részt vesznek, megihletik egymás, és közben hihetetlenül jó dolgok születnek.
M. I.: – Az elején található még egy szakirodalmi áttekintés is a tehetséges diákok ismérveiről, magának a tehetségnek a meghatározásáról. Az általam jegyzett, játékos feladványokat tartalmazó rész pedig egy olyan szemléletet mutat, amit kevesebb tanár alkalmaz, véleményem szerint ugyanakkor tanárok és diákok egyaránt kipróbálhatják, s talán élvezni is fogják. Azt tapasztalom az osztályaimnál, hogy a gyerekek kezdetben csodálkozva tekintenek ezekre, aztán a későbbiekben, ahogy építkeznek, egyre kreatívabbakká válnak, negyedikig pedig eljutnak egy olyan szintre, mely bizonyítja az addigi munka hatékonyságát. Végül pedig a kötetben szerepel egy olyan rész is, melynek a mottója a „tanórákon kívül”. A tehetséggondozás jelentőségét taglalja, a módszereit, felsorolja a kémiatáborokat, amelyekre a tárgyra fogékony diákok jelentkezhetnek.
• Önök szerint mi a kémia titka? Hogyan lehet vonzóvá tenni a gyerekek számára?
Sz. E.: – Minden kisgyermekben benne van a kíváncsiság. Hogy egy részükből mikor ölődik ez ki, arra nem tudom a választ, de ha az értelmi szintjüknek megfelelő válaszokat adunk nekik, abban az esetben fenntartható, vonzóvá lehet számukra tenni bármely tárgyat, és a későbbiekben erre lehet építkezni. A kémia esetében maga a kísérlet csak a „csali”, hiszen látványos. Füstöl, ég, robban… Ez főleg a fiúgyermekek esetében működik. A mi iskolánkban képzőművészeti szak is működik, ahol többségében lányok vannak. Őket a színeken keresztül lehet leginkább megfogni, rendkívüli módon el lehet őket gyönyörködtetni. Tehát mindez korosztályonként, nemenként és szakonként is változik. Miután az érdeklődést sikerült felkeltenünk, már könnyebb dolgunk van.
M. I.: – Nekem is hasonló élményeim vannak. Itt a BeeHome-ban folyó természettudományi témájú sorozatra is javarészt az alsós tagozatosokat várjuk, és minden alkalommal nagyon fegyelmezetten és kíváncsian dolgoznak, látszik rajtuk a lelkesedés, ha valami tetszik nekik. Persze ez a kíváncsiság később gyakran eltűnik, talán mert csak egy elméleti síkot tapasztalnak meg, és nem látják, a mindennapjainkban is milyen nagy mértékben jelen van a kémia. Éppen emiatt törekszünk arra, hogy a mindennapi élettel, a természeti jelenségekkel összekössük a tárgyat, hogy összefüggéseikben lássák át a dolgokat.
• Ami a tehetségeket illeti, hogyan lehet kiszúrni azokat a diákokat, akiknek különleges affinitásuk van a vegytan iránt, és mi utána a teendő?
Sz. E.: – A tehetség három dologból tevődik össze: családi háttérből, genetikai adottságból és a végzett iskolából. Tapasztalataim szerint azok a gyerekek, akit fogékonyabbak a kémia iránt, már az első tanév kezdetén rengeteg pluszkérdést tesznek fel a tanárnak, rendkívüli érdeklődést mutatnak. Miután ez kiderül, csoportosítani kell őket, mert vannak diákok, akik kiválóak például feladatmegoldó versenyre, mások inkább a kísérletekben jeleskednek, megint mások a csoportos projektekben mutatnak jó eredményeket. Külön foglalkozásokon ezen szempontok alapján járunk el. Onnan kezdve pedig, hogy sikerélményeik is lesznek, valóssággal szárnyalni fognak.
M. I.: – Magam is azt tapasztalom, hogy igen korán kiderül, ki az, aki érdeklődik az adott tantárgy iránt. Továbbgondolja a dolgokat, a feladatmegoldásnál a megszokottól eltérő módszert alkalmaz, az osztálytársa prezentációja kapcsán kifejti a saját véleményét stb. Amikor ilyen módon megmutatja magát a tehetség, utána mindenképpen felkaroljuk, és igyekszünk fenntartani, hogy a motivációja megmaradjon. Fontos, hogy versenyekre járjon, más közegben is megforduljon, találkozzon más tehetségekkel, és felmérje, ő maga most éppen hol tart, és mennyi fejlődésre van még szüksége, hogy elérje azt a szintet, amit szeretne.
Sz. E.: – Versenyeztetési lehetőség rengeteg van Szerbiában, Magyarországon, Erdélyben egyaránt, s mi visszük is tehetséges diákjainkat mindenfelé. Nem feltétlenül arról szól a dolog, hogy dobogós helyezést érjenek el, hanem hogy felmérjék a tudásuk pillanatnyi szintjét, egyúttal motivációt kapjanak a továbbiakhoz. Fontos, hogy bekapcsolódjanak ezekbe a versenyekbe és a legkülönbözőbb kutatásokba, mert mindezt a későbbiekben kamatoztatni tudják majd.
