2024. április 26., péntek

Szibéria helyett Szerbia, Saigon helyett Horgos

A Nagy család passzív házat épít a határ menti faluban – A merész álomból hamarosan valóság lesz

Olyan kis és nagy csodák bújnak meg környékünkön, melyről szinte az egész országban alig hallani. Szerte Szerbiában talán mindössze egy olyan épületet tartanak nyilván, mely a passzív ház elnevezést viselheti. Nagy Olivérék úttörőek a kezdeményezésben, a világhálót böngészve akadt a fiatalember erre a költség- és energia-hatékony módszerre, ahogy az ő családi fészkük is készül, épül, csinosodik Horgoson. Kicsit megismerve az élettörténetét, nem is meglepő, hogy ilyesmibe vágta a fejszét, mert olyan ember benyomását kelti, aki nem fél a kihívásoktól és nem rest merészeket álmodni, aztán azt nagyon okosan gondolni és megvalósítani. Beszélgetésünkkor kiderült, az elmúlt hat évet Délkelet-Ázsiában töltötte, szoftverfejlesztőként dolgozott, aztán onnan nem rég egy csinos saigoni lánnyal és két pici babával, azaz egy egész családdal jött vissza szülőfalujába.

Nem kell sokat várni a beköltözésre (Fotó: Jenei Klementina)

Nem kell sokat várni a beköltözésre (Fotó: Jenei Klementina)

Milyen út vezetett olyan távolra, aztán vissza?
– Hat évet töltötten Saigonban, egy ottani, a legnagyobb kereskedelmi cégnek dolgoztam, amit felvásárolt az Ali Baba cég. Nagyon jól éreztem, éreztük ott magunkat, viszont a fiatalabbik fiam érzékeny volt az ottani szennyezett levegőre. A gazdasági fejlődés a légszennyezettséget is hozta magával, ezért mi úgy döntöttünk, keresünk egy olyan helyet, ami tisztább, alkalmasabb a gyereknevelésre. A sok opció között felmerült a szülőfalum is. Rásegített erre, hogy még a nagymama is itt él, úgyhogy nagy segítség ő is a gyerekeink nevelésében, így hoztuk meg a döntést, hogy visszaköltözünk Horgosra, ahonnan távmunkában tudok dolgozni.

Saigonban milyen az élet?
– Nagyon gyorsan fejlődik az a rész. Amikor kimentem, akkor még azt mondanám, hogy szinte úgy éreztem, fejletlenebb, mint a mi vidékünk, de hat év alatt teljesen új városrészek épültek ki. Ők nagyon komolyan veszik azt, hogy fel akarnak zárkózni. Képzeljük csak el, kilencmillió ember van most ott a városban, ahhoz képest, hogy amikor én még megérkeztem, hétmilliós volt a lakosságszám. Az agglomerációból, sőt külföldről is költöznek oda emberek, úgyhogy mondhatni, észveszejtően növekszik a város. Sok lehetőség van, egész évben pezseg, végig nyár van. Van esős és száraz időszak, de végül is egész évben nyár van. Sok a munkalehetőség, a szórakozási lehetőség szintén, viszont az elektromos áramot például hőerőművekkel termelik, ami sajnos azzal párosul, hogy egyre nagyobb a légszennyezettség. Erre még az autók is rásegítenek, az építőipar pedig rátesz még egy lapáttal. Úgyhogy mi úgy vagyunk vele, fejlődjön a város, mi pedig egy nyugalmasabb környezetbe települtünk vissza.

Távmunka, amihez három időzóna követése kell (Fotó: Jenei Klementina)

Távmunka, amihez három időzóna követése kell (Fotó: Jenei Klementina)

Anyagilag éreztetek változást, a megélhetés mennyire volt nehezebb vagy könnyebb esetleg?
– Könnyebb volt, mert munkát is könnyebben lehetett találni. Most távmunkát végzek, de egyértelmű, hogy sokkal könnyebb úgy elhelyezkedni, hogy az ember odaköltözik valahova, teszem azt akár csak Nyugat-Európába, de ugyanígy minden nagyvárosban sokkal több a lehetőség. Falun meg az az előny, hogy nem kell szívnunk a nagyvárosi levegőt. Falun a szabadság nagy előny. A gyerekeknek is jobb, ha kinn játszanak, mint valami kiépített játszótéren.

A feleséged is követett ide, Horgosra, miközben tősgyökeres városi?
– Igen, ő saigoni, nagyvárosban élt világ életében és neki ez az első alkalom, hogy a falusi életet, na és persze külföldet, a távoli országot választotta velem együtt. Törekszik arra, hogy jól érezze magát, bár neki a tél, főleg falun nagyon új. Az ottanihoz képest ez ingerszegényebb környezet és mint tudjuk, a falusi élet nem a kényelemről szól általában.

Épül a családi ház Horgos egyik kis utcájában, ami egy, közel s távol még szinte gyerekcipőben járó módszerrel készül.
– Párszor megfogalmazódott bennem a híreket olvasván, hogy a passzív ház mibenlétének jobban utána kellene nézni. Görgettem a híreket szabad időmben, és el is határoztam, ha egyszer lesz házam, az ilyen kell hogy legyen, mert környezettudatosan fenntartható. Most viszont bekerültem egy olyan helyzetbe, hogy a családnak venni vagy építeni kellett egy házat, amit nem lehetett halogatni. Harminchat évesen úgy éreztem, most jött el az idő, most érdemes ebbe minél előbb belevágni. Nem mondom, hogy könnyű, de érdekes kaland.

Hogy, mitől lesz energia- és költséghatékony?
– Az energiahatékonyságot ezen a vidéken szuperszigeteléssel lehet elérni. Egy szigetelőköpenyt kell a ház köré építeni: a plafonon, a padlón és a falakon is. Mivel ez a szuperszigetelés nem engedi, hogy a levegő könnyen áramoljon, ezért kell egy hővisszanyerős légcserélő gépet is beépíteni.

Már az ablakban ülés megy, míg másikuk az igazak álmát alussza (Fotó: Jenei Klementina)

Már az ablakban ülés megy, míg másikuk az igazak álmát alussza (Fotó: Jenei Klementina)

Hogy kivitelezhető mindez?
– A padlónál úgy, hogy kapott egy tizenkét centis sztirodurt, alul egy betonréteg van, utána egy kondurlevezető anyag, a sztirodur, majd homok és erre jön a beton, amibe egy nagyon könnyű teljesítményű fűtőszálat tettem, elektromosat. A falakon pedig úgy valósítottam meg a negyvenöt centis szigetelést, hogy egy új alap került a meglévő köré és erre van felépítve egy könnyű szerkezetű fal, amiben van üveggyapotból egy negyvenöt centi vastag réteg. Az ablakok pedig nem nyithatóak. Lehetne épp nyitni, de akkor már több hő veszne és igazándiból nincs is szükség rá a légcserélő, a szellőztető miatt. Az ablaküvegeknél a három réteg közül kettő argongáz és a plafonnál pedig nádas, saralt plafonnal van megoldva, ami már alapból nem rossz hőszigetelő. Ezeket ki kell még javítani, mert jellemző, hogy amikor kiszárad, akkor még repedések jöhetnek létre. A szigetelés megkezdése előtt pedig nagyon fontos, hogy sima felülettel dolgozzunk, hogy a levegő ne tudjon rendezetlenül áramolni.

Az energiahatékonyság után mi az, ami még a javára írható ennek a módszernek?
– Az elektromosság szempontjából most még hagyományos módszereket követünk, de a későbbiekben tervezem a napelemek használatát. Mivel már alapból a ház anyagi igénye alacsony lesz, akkor ott nagyon hatékonyan lehet majd tehermentesíteni tovább napelemekkel. Jelen pillanatban az energiatárolás nem költségkifizetődő és Szerbiában nem lehet még ebben a pillanatban olyan rendszert telepíteni, amely visszafelé is küldi az áramot. Ez azért van, mert ha a szolgáltatónál például lekapcsolják az áramot karbantartás miatt, akkor nehogy a háztartások visszaküldjék az áramot a rendszerbe. Még ez egy elég elavult rendszer, de bízom benne, hogy változik.

Milyen szabványoknak kellett megfelelni, egyáltalán ki segített a megtervezésben, mert biztosan az se volt egyszerű.
– Konzultáltam olyan építőmesterekkel, akik részt vettek ilyen házak építésénél, de a környékben ilyen szintű tapasztalata nincs az embereknek. Van egy cég, amely hűtőházak építésével foglalkozik, ők elég tapasztaltak. Aki passzív ház építésébe fogna, szerintem a legtöbb tanácsot azoktól kaphatja, akik hűtőházakat építenek. Egy ilyen passzív ház tulajdonképpen hasonló működési elven alapul, mint egy hűtőház, csak nem az a dolga, hogy mínuszban tartsa a hőmérsékletet, hanem az, hogy kellemes szobai hőmérsékletet biztosítson.

Mikor lesz teljesen kész a ház?
– Ez egy örök fejlesztés kérdése. Egy családi ház soha sincs kész, de hetek kérdése a beköltözés, na és az elszántság a többiek részéről.

A mosoly jellemző vonása a családnak (Fotó: Jenei Klementina)

A mosoly jellemző vonása a családnak (Fotó: Jenei Klementina)

A feleség és a gyerekek a szomszédból, a nagymamától jönnek éppen, Olivér tolmácsolásával tudunk szót váltani Nguyen Thi My Hiennel. A tiniarcú lány, vagyis asszony, mint mondja, örök tizenkilenc éves. Na jó, harminckettő. Szinte tapintható a köztük lévő szeretet és a felénk irányuló kedvesség is, ahogy végig mosolyogva, kisebbik fiukat a karján tartva meséli el megismerkedésük történetét, ami öt évvel ezelőtt történt.
– Bankban dolgoztam, ahová Olivér betért egy nap. Mivel a sorszámát elmulasztotta figyelni, oda kellett jönnie hozzám. Nagyon agresszívnek tűnt a nagy szakállával – mondja mosolyogva Hien. Amikor beletekintettem az útlevelébe, először úgy olvastam, hogy Szibériából érkezett. Csodálkoztam is, hogy hogy tudja a szibériai ember a vietnami hőséget elviselni. De miután kiderült számomra, hogy rosszul olvastam, igencsak elszégyelltem magam, bár előtte nem mondhatom, hogy túl sokat hallottam volna Szerbiáról.

Hogy érzed itt magad, mennyire volt nehéz megszokni a környezetet?
– Nem nehéz. Úgy érzem, itt jó lesz felnevelni a gyerekeket, csak hát mindent az elejéről kell kezdeni.

Van-e valami, ami nagyon hiányzik otthonról?
– Két gyerek mellett, akik végig lefoglalják a napunkat, nincs is idő másra fókuszálni. Arra törekszünk, hogy mindkettőnk nyelvére, kultúrájára majd megtanítsuk őket: a hároméves és négy hónapos Nagy Fongh Dávidot, akinek a neve szelet jelent, és az egyéves Nagy Long Márkot, akinek a neve sárkányt jelent – mondta a saigoni hölgy.